Így van, nem is én lettem volna, ha nem kezdek bele valami új sorozatba. A Stranger Things után minden hátrányból indult, ugyanis kételkedtem abban, hogy bármi megugorná annak a szintjét, és sajnos igazam lett, pedig a The Night Of is egy magasra értékelt sorozat. De ez most nem jött be. Pedig nem volt egy rossz sorozat, csak egy olyannak mint nekem, ez rettentő lassú volt.

A csupán 8 részes The Night Of arról szól, hogy van egy 22 éves srác - Nasir - lelépett az apja taxijával egy buliba, így taxisofőrnek hitték, ezért a hátsóülésére beült egy szintén fiatal lány. Nas nem tessékelte ki, hanem megkérdezte hova vigye. Ezután a lány házánál kötöttek ki, a drog és az alkohol hatására a srác elaludt, és mire felébredt, Andrea-t meggyilkolták. Ő tette, vagy nem ő tette? Nem számít, Nas azonnal a rendőrségen köt ki, ahol megkezdődik életének egy új szakasza.

Szóval amire számítani lehet: egy kis gyilkossági nyomozás + nagy adag börtöni élet + bírósági tárgyalások. Tehát akinek bejönnek ezek a témák, az biztosan imádni fogja, de nekem ez túl kevés volt ahhoz, hogy tartósan lekösse a figyelmem, szóval inkább csak a háttérben ment, amíg én más dolgokat csináltam. Egyszer megnézni még oké, érdekes, és durva, hogy mennyire tönkreteszi az életed a börtön. 

Most amúgy Gravity Falls-t nézek :D Már a 10. résznél tartok, nagyon bírom ezt a mesét, tökéletesen el leszek vele addig, amíg nem találok valami izgalmas élőszereplős cuccot. Amúgy ha valaki régebb óta olvas, akkor elgondolkozhat, hogy "nekem van életem a sorozatokon kívül?" :'DD Nagyon jó kérdés, de szerencsére van. Ez csak a hobbim, és 99%, hogy nem önmagában nézem a sorozatot, hanem közben csinálok mást is, mert szó szerint büntetés lenne, ha csak erre kéne koncentrálnom.. Például kb 30 matek feladatsort írtam meg azalatt, amíg az Internátust néztem :D 

Amúgy mi van velem? Hmm, most éppen nem nagyon akarok felmenni facebookra, mert egy barátom érdekes dolgokra terelte a témát, és konkrétan nem tudom hogy reagáljak, szóval visszahúzódtam már legalább 5 perce, és kb 5 percig még nem is megyek fel :D Ami valljuk be nem sok idő, de nagyon nagy szükségem van rá :D Aztán... a suli még mindig nehéz, főleg, hogy megkértek engem, hogy szervezzek meg egy csomó mindent, márpedig én nem igazán szeretek szervezni, mert csak a baráti társaságomban tudok boss lenni, mások körül nem igazán. Így ez nagyon nehéz, szóval holnap drasztikusan a sarkamra kell lépnem. Blah, nem várom, de összeszedtem magam, és úgyis muszáj lesz megcsinálni. A szalagavatós táncunk kész van, még van pont egy hónap arra, hogy előadjuk, és vannak kisebb részletek, amiket nem tudok megjegyezni, mivel egyszer se mutatták meg, hogy mi van, magamtól pedig nehéz összeszedni a lépéseket. De már abban is fejlődök, sőt, abszolút nem én vagyok az, aki a legrosszabbul táncol. Régen (általánosban) jártam is táncra, igaz teljesen más műfajban, és én voltam az egyik legjobb tesiből, de ezek az idők már elmúltak, most teljesen középszerű vagyok sajnos. De amúgy sincs túl sok szükségem a tesire, szóval a jegyeim nem fognak beleszólni a továbbtanulásba, főleg, hogy már azt sem tudom, hogy menni akarok-e továbbtanulni. Mert nem akarok még 4-5-6 évet tanulással tölteni. De azt sem mondanám, hogy munkával akarom tölteni. Tipikusan az az ember vagyok, aki csak olyat tudna dolgozni, ami a hobbija is, szóval nagyon szívesen lennék fotós, de például elképzelhetetlennek tartom hogy mondjuk pincér/irodai munkás stb legyek valahol. És ez amúgy rossz, pontosan tudom, hogy rossz, de már kisgyerek korom óta ilyen vagyok. Ezért volt nagyon vicces, mikor a személyiségtesztem kihozta,  hogy remek munkakerülő lennék :D Emellett persze egy csomó király munkát is kihozott, amiket tényleg eszméletlenül szívesen csinálnék. Szóval így felmerül a kérdés, hogy akkor mit akarok csinálni? Háát, nem tudom. Egyelőre 90%, hogy továbbtanulok informatikai irányban, de ezt is mindennap kérdőre vonom :( Majd megint átnézem a felvi.hu-t, hátha találok valamit, de az az oldal még mindig elég gázul van megcsinálva, szóval nehéz is rajta kiigazodni és nagyon kevés is rajta az értékelhető információ, a legtöbb szakról csak annyi van fent, hogy "feltöltés alatt". És ez már tavaly óta...

Nem vagyok jó passzban, ezen a héten másodjára zuhanok szét, ami nem jellemző rám. Sírni is gyűlölök, de ma megint muszáj, és ha egyszer elkezdem, nehéz abbahagyni. De gőzerővel tartom magam, mint 5,5 éve folyamatosan, mióta először elkezdődtek a problémák. Pont ilyen K.O. momentumomban írt rám az egyik olyan barátom, akivel ritkán beszélek facebook-on (mivel osztálytársam, ezért inkább a suliban szoktunk), de ha egyszer rám ír, akkor annak garantáltan semmi értelme. Úgy kell őt elképzelni, hogy kipattan egy nagyon random hülyeség a fejéből, és közli velem. Én meg nagyon kapható vagyok a random hülyeségekre, ezért elég viccesnek tartom, mikor így rám ír, szóval most is sikerült megnevettetnie, nem hiszem, hogy másnak sikerült volna éppen abban a pillanatban. Aztán a másik érdekes időzítés az volt, mikor egyik nap elkezdtem agyalni azon, hogy vajon hogy reagálna az a srác, aki tetszik nekem, ha bepróbálkozna nálam más :D Már csak azért gondolkozok ilyeneken, mert én nagyon féltékeny tudok lenni, aminek annyira semmi értelme, és csak rendesen megnehezíti az életem, de sebaj._. Szóval ezen gondolkoztam, és másnap rám írt egy számomra totál ismeretlen fiú, hogy ismerkedni akar. Eléggé ledöbbentem, hogy ez meg micsoda időzítés, mintha tényleg működne a "gondolatok teremtő ereje", ami azt jelenti, hogyha valamire erősen gondolsz, az meg fog történni. Például arra gondolsz, hogy mennyire ennél egy  tábla csokit, erre valaki hirtelen meglep vele. Én ebben nem igazán hiszek, hiszen az én egyéni gondolataim nincsenek összefüggésben mások tetteivel, de azért érdekes felvetés. Ez olyan, mint mikor megismerek valamit, mondjuk egy fogalmat, amit soha életben azelőtt nem láttam, és pont azon a napon futok vele össze valahol. Na, ilyen rengetegszer volt már velem, és mindig elgondolkoztam, hogy "ez direkt lett így megtervezve?:D". Hát nem semmi.

Amúgy ritkán érdekel a politika, de az amerikai választások nagyon lefoglaltak, imádtam nézni a vitákat, olvasgatni a háttérsztorikat, és persze nézni az aktuális állást. Nyáron írtam is posztot arról, hogy szeretnék többet tudni bizonyos dolgokról/személyekről, és köztük volt Obama is. És akkor láttam meg először, hogy 2016-ban biztosan leváltják (mert lejárt a maximális 8 év), szóval azóta vártam a választásokat, amiről itthon szó sem esett sehol, így nem is tudtam, hogy a kampányok már nagyon régóta mentek. Szóval kedden tisztára izgultam, hogy mi lesz a döntés, és kérlek kövezzetek meg, de Donald Trumpnak szurkoltam, és örülök, hogy ő nyert, bár a nyakam tettem volna rá, hogy Hillary fog, de csak mert a csapból is az folyt, hogy kell egy női elnök meg ilyenek. Lehet, hogy nő, de ez még édeskevés ahhoz, hogy valaki elnyerjen egy ilyen pozíciót. A média őt pártolta 100%-ig, Trump volt mindig mindenben a szar (és persze vannak amikben tényleg az is - elég sok dologban, sajnos), de ha valaki rendesen figyelemmel követte az eseményeket, akkor kétlem, hogy nem vette észre, hogy Hillary Clintonnál valami nagyon nem stimmel. Nagyon furának tartom, hogy a szinte bárkit megkérdeznénk, az jót mondana Hillary-ről, mert tényleg egy szent nőként állították be o.O

Amúgy nézzetek utána az LP nevű énekesnőnek, hihetetlen, hogy én őt csak most ismertem meg.

Na, Stranger Things kipipálva. Ez egy olyan 2016-os sorozat, ami értelemszerűen eddig egy évadból áll, ami nyolc részt takar. A legviccesebb az egészben az, hogy a blogom lévén találtam rá, ugyanis nem szoktam YouTube-on keresztül zenét hallgatni, de mikor ki akartam tenni a Joy Division - Atmosphere című számát a lent található zenedobozomba, akkor muszáj volt megkeresnem videó formájában, ahol a kommentek dugig voltak Stranger Things-es cuccokkal (mert az egyik részben elhangzott a dal). Fogalmam sem volt, hogy mi az, szóval muszáj volt rákeresnem, és akkor láttam meg, hogy ez egy igen magasra értékelt újonc Netflix-es sorozat. Aznap letöltöttem, és tegnap megnéztem két részt, ma pedig a többit. Az első rész első harminc perce még oké volt, onnantól kezdve viszont imádtam, és tudtam, hogy aznap sem fogok sokat aludni. Mindjárt írok a történetről is, de előtte leírom, hogyan kell elképzelni a sztorit:

Elfen Lied (anime) + Beyond: Two Souls (konzoljáték) + nevadai 51-es körzet-szerűség = Stranger Things

És ezt a lehető legpozitívabban mondom. Szóval a történet maga az, hogy egy gyerek rejtélyes körülmények között eltűnik 1983-ban, a családja, a rendőrség és a három legjobb barátja pedig azonnal nyomozásba kezdenek, de a helyzet egyre reménytelenebb. Eközben egy kormány által titkosított laboratóriumból sikerül megszöknie egy tesztalanynak, 11-nek. Ő egy olyan 12 év körüli lány, aki most tapasztalja meg először, hogy milyen odakint a világ.

Annak ellenére, hogy a legtöbb főszereplő gyerek vagy fiatal, nem voltak idegesítőek. Nem tudom, honnan szedték őket össze, de nagyon jól játszották a szerepüket, és nincs az az érzés, hogy >>te csak egy sorozatot nézel, a háttérben forognak a kamerák<<, hanem elhiszed, hogy amit látsz, az megtörténik valahol. Szóval nagyon örülök, hogy nem idegesíettek a gyerekek, hanem éppen ellentétben, nagyon bírtam őket. (De ne gondoljátok, hogy csak ők vannak benne, mert természetesen nem így van; csak a Stranger Things-ben nagyobb szerepet kaptak, mint egy átlagos sorozatban.) 

Szóval nem csodálom, hogy 9.0-ra van értékelve iMDB-n, teljesen reális a szám, mivel egy majdnem hibátlan sorozatot sikerült összehoznia a Netflix-nek, aminek alig várom a második évadát. Szóval konklúzia: nézd meg te is. 8 rész, nem "vesz el" sok időt, viszont hatalmas élményt ad. Ráadásul a Stranger Things-t az elsőtől az utolsó percig megnéztem, ami azt jelenti, hogy nagyon durván lekötötte a figyelmem. Márpedig az én figyelmem lekötni nem kis feladat :D

Őszi outfitek... amikre nincs is pénzem, de jó nézegetni őket. :D (A képek minősége a katasztrófától egészen a szörnyűig terjed.)

Ez a hét annyira szar volt, hogy nem is fogok róla beszélni. És tök vicces, mert múlthét vasárnap írtam egy panaszkodó posztot, amit nem tettem nyilvánossá, de akkor még a fele nem történt meg a rossz eseményeknek. Szóval így visszagondolva a múltkori panaszom nem is volt valami nagy cucc, úgyhogy örülök, hogy nem is osztottam meg végül. Amúgy mostanában rászoktam, hogy leírok egy csomó dolgot, és végül nem teszem publikussá, szóval valójában nem vagyok ám annyira inaktív, mint az látszódik :D Végignéztem amúgy a Hemlock Grove nevű sorozatot, úgyhogy írok róla ajánlást:

HEMLOCK GROVE: 2013-ban indult útjára a Netflix saját gyártású sorozata, a Hemlock Grove, ami újfajta köntösbe bújtatja a vámpíros és vérfarkasos történeteket, ami azért és vicces, mert ha tudtam volna, hogy ez egy ilyen sorozat, akkor lehet, hogy bele sem kezdek, de a kísérteties trailere meggyőzött afelől, hogy letöltsem. Itt legalább a trailert megnéztem előtte, amúgy szinte mindig vakon vágok bele a sorozatokba. Szóval a Hemlock Grove is természetfeletti sztori, de eltérően tálalja a dolgokat. A történet pedig röviden annyi, hogy Peter Rumancek és anyja a címadó városba költöznek, ahol a megjelenésüktől fogva brutális gyilkosságok történnek, ezért a helyiek rögtön az új srácra gyanakodnak. Peter állítja, hogy ártatlan, és egy osztálytársával, Roman-nel összefognak, hogy megtalálják az igazi gyilkost. De eközben rájövünk, hogy Roman családja körül sem stimmel valami, igazából még nagyobb kérdőjelek vannak körülöttük, mint Peteréknél. 
Egész jó kis történet, merész készítőkkel, újfajta elemekkel, de valahogy nekem sosem lett a "fuh, de imádom" kategória, és sosem daráltam ezerrel a részeket, csak simán néztem őket. Az első évadot szerintem nagyon megéri megnézni, az tetszett nekem a legjobban, a harmadikra pedig már úgy voltam vele, hogy "ajj, legyen már vége". A karakterek és a színészek tartottak meg a végére, mert persze, ha telepakolják a sorozatot olyan színészekkel, mint Landon Liboiron és Bill Skarsgård, akkor muszáj nézni._. Amúgy Bill második neve Istvan, és mikor ezt megláttam, még jobban odáig lettem érte :D Szóval összegészében simán lehet, hogy valakinek a kedvenc sorozata lesz, nekem szimplán az elmegy kategória volt, de csak az utolsó évad miatt. Meg mert már alig figyeltem rá, nem tudta úgy lekötni a figyelmem.

Apropó, figyelemlekötés. Történelmi pillanat, de elkezdtem harmadjára megnézni az AHS első évadát, a másodikat pedig másodjára. Nálam az is kész siker, ha bármi leköt annyira, hogy egyszer megnézzem, nemhogy harmadjára. Most németül néztem újra őket, részben felfrissítés, részben nyelvtanulás miatt. Istenem, milyen nagy sikerélmény volt, hogy hatalmas részét értem feliratok meg ilyenek nélkül. :D Szóval ez most kicsit erőt adott, hogy ne utáljam annyira azt a szerencsétlen német nyelvet. Amúgy az American Horror Story volt életem első magamtól megnézett sorozata, anno öt éve MiniSemiként néztem meg, és még mindig ugyanúgy tetszik. Kár, hogy nagyon elrontották a harmadik évadtól kezdve -.- Na, mindegy.

Hamarosan még jelentkezem kérdezz-felelekes vagy hasonló posztokkal, kicsit fel akarom éleszteni a blogot, mert nem tetszik, hogy ilyen kihalt. Meg majd hozok őszi ruhás bejegyzést is, mert szeretem nyomon követni, hogyan változik az ízlésem az évek alatt.