Hjaj, nincs túl sok mondanivalóm, ezért nem is írtam eddig, mert ha nincs mit mondani, akkor ne erőltessük. :D Szóval először is jöjjön egy fontos tanács: Messenger hangnak mindig szokatlan, de természetközeli hangot állíts be, például kutyaugatás, vagy ciripelés. Imádom, hogy már vagy ötször véletlenül megszólalt a telefonom, és soha senki oda sem fordítja a fejét órán, mert tök alap, hogy mondjuk egy kutya megszólal a háttérben. Aztán sulis trükkök még... Hmm, mondjuk ha puskázni akarsz számolós tantárgyból, akkor ragassz vagy írj feljegyzéseket a számológéped tokjának aljára belülről. Ha le akarod olvasni felcsúsztatod a gépet, ha nem kell, akkor vissza a helyére. Ja, és természetesen szerezz be egy műanyag mappaborítékot, az aljára csúsztass puskát, és csak fel kell tolnod a tolltartót, ha el akarod olvasni. Ez a módszer az egyik kedvencem. Fuuh, nekem olyan puskázós történeteim vannak... Ízelítő: egyszer fizikára celluxszal felragasztottam a csuklómra a dolgokat, és konkrétan írni nem tudtam a sok ragasztótól, de legalább nem kaptam rossz jegyet. Mondjuk fizikán elég pofátlan volt az osztály, szerintem nem volt olyan, aki ne puskázott volna. Mértékváltásnál a barátnőm totál el volt veszve, és állandóan hátra SOS-ezett nekem, szóval felálltam beadni a dogát, és közben megálltam a padjánál és megírtam helyette. Egyszer szintén ő és egy másik barátom írt TZ-t, és gondoltam odamegyek hozzájuk segíteni, szóval mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, felolvastam nekik a tankönyvet. Megfigyeltem, hogy a tanárok az apró dolgokra figyelnek, például pad alá pillantás, zsebbe nyúlás vagy ilyenek, de a legnyilvánvalóbb és legpofátlanabb súgást alig veszik észre. A padtársammal ezt már tökélyre fejlesztettük, de emiatt nem igazán érzek bűntudatot, mert nem látok logikát abban, hogy betanuljak felesleges dolgokat.

Amúgy lehet, hogy néhol kihagyok névelőket, mert az egyik barátom is egy csomószor elhagyja őket, és észrevettem, hogy kezdem átvenni ezt a rossz szokását, és már többször megfigyeltem magamon is. De dolgozom az ügyön, hogy ez ne forduljon elő sokszor :D Amúgy már találtam egy csomó "közeli barát ismertetőjegyet":
- átveszed a szokásaid (jó ég, külön bejegyzés kéne arról, hogy tőlem miket vettek át, és én mit vettem át tőlük)
- ha éppen nincs semmi téma, akkor is simán elüldögéltek egymás mellett csendben is, anélkül hogy kényelmetlenül éreznéd magad, míg másoknál próbálsz témát találni, hogy ne legyen olyan gáz a helyzet
- nem kell magyarázkodni előttük
- sokkal őszintébb vagy, mersz negatív lenni vele szemben
- ha összevesztek őt gyűlölöd a világon a legjobban, de már rögtön keresed a lehetőséget a békülésre

Meg ilyenek, biztos lehetne még száz ilyen sablonos cuccot találni, amik amúgy igazak rám. Úgy örülök, hogy vannak legjobb barátaim.  Amúgy tök jó, hogy nem is ilyenekről terveztem írni, de legalább máskorra is marad témám :D

Az árva - Jajj, mit láttam szombaton! Teljesen véletlenül ismertem meg a filmet, annyi volt, hogy láttam egy listában a címet, hogy az "Árva", és ez a lista azt állította, hogy a felsorolt filmek hatalmas csavart tartalmaznak, és gyorsan meg is néztem, mert kedvem támadt hozzá. De jól tettem :D Egyik kedvencem lett, mert valahogy ezek a típusú filmek jönnek be. >> Arról szól, hogy van egy szerető házaspár, akiknek az első közös gyerekük meghalt a születése előtt, ezután pedig több gyereket már nem vállalhatnak, így az örökbefogadáshoz fordulnak. Lesz így egy fiuk és egy kislányuk, az utóbbi pedig nagyon szeretne egy nővért, így Kate és John meglátogatnak egy árvaházat, hogy befogadhassanak még egy lányt. John rögtön rá is talál Estherre, aki igazi mintagyerek, hiszen szabadidejében fest, példaszerűen viselkedik, választékosan beszél és engedelmes is, így hamarosan már be is költözik a családhoz. De hamar megmutatkozik, hogy valami mégsem stimmel vele. <<

American Horror Story - Kezdett még pár hete az AHS hatodik évada, és hűen követem, pedig az utolsó 3(!) évad igencsak gyengén teljesített az én szememben. Rétegsorozat volt az első két évad, de hamar rájöttek, hogy mainstreammé kell tenni, hogy több néző legyen, így a harmadik évadtól volt egy minőségbeli zuhanás. Ennek ellenére nyilván nézem tovább, mert még mindig keresem benne azt, amit imádtam/imádok. És azt kell, hogy mondjam ez az évad egyelőre nagyon bejön, most először van olyan több éve, hogy végre várom a következő részt. Yeah. Amúgy minden AHS évad különálló, így nem kell sorban sem nézni, de azért érdemes szerintem. A hatodik évad amúgy ismét egy kísérteties birtokról, és az abban élő családról szól, de mégis nagyban eltér az első évados Murder House-tól.

Orange - Hétfőn lett vége ennek az animének, szóval ha valaki akar egy már befejezett és rövid, könnyed, baráti, középiskolás animét nézni, akkor hajrá. :D

Amúgy velem mi van? Hmm, semmi extra. Depis vagyok a tánc miatt, még mindig. De amúgy minden okés. Az egyik tanáromat lenyűgöztem, és most látványosan kivételezik velem, ami haláli, biztosan a többiek is örülnek neki :D Ja, meg az egyik barátom tervez elköltözni, amiről múltkor írtam egy teljes posztot, így majdnem elfelejtettem itt is megemlíteni. Persze azt a bejegyzést direkt kitöröltem, mert nem akartam végül megosztani, a lényeg annyi, hogy elég szarul érint, és biztosan hiányozni fog, és nem fair, hogy tényleg muszáj elköltöznie, mert nem pénzről, munkáról vagy családról van szó, hanem konkrétan az életéről. Azért remélem tartani fogjuk a kapcsolatot, mert pár ezer/tízezer kilométer még a legjobb barátokat is képes lenne elválasztani, mi pedig csak szimplán barátok vagyunk. Na, majd kiderül, kár ezen előre agyalni. Amúgy ez a hét végig pörgős lesz, rossz értelemben. Az egész suli káosz, az osztály is káosz, minden az :D 

Van egy ötletem, ami igazából nem mai ötlet, mert már ezer éve alkalmazom, de az oldalra még nem vezettem be. A lényeg, hogy imádok válogatásalbumokat csinálni, és általában hónapokra bontva csinálok egyet, és a CD az aktuális kedvenceim tartalmazza, vagyis azokat amiket abban a hónapban agyonra hallgattam. Legfőképpen az újonnan megismerteket teszem bele, de mindig keverek bele régebbieket is. Tervezek nekik borítót meg minden :D Ezt most szeretném itt is megvalósítani, már el is kezdtem összegyűjteni a szeptemberit. Igazából ez két dologra jó: 1) Tágítja a zenei világod, és akár megváltoztathatja a teljes ízlésvilágod. 2) Én mindig érdekesnek tartottam megismerni ki mit hallgat. | Az első ponthoz annyit fűznék hozzá, hogy én anno egy blogon találtam rá az egyik hőn imádott bandámra, a Placebo-ra, és az AHS-re is ugyanott találtam rá, ami meg az első két évadával beírta magát nálam a történelembe, és az volt az első sorozatcrush-om. Ja, szóval értitek. Ez volt már vagy öt éve. Jesus. 
Na mindegy, amúgy velem nem történik semmi extra. Vagyis azon kívül, hogy nagybetűkkel HÁNYOK a szalagavató tánctól és mindentől, ami csak érinti. Igazából múlt órán kiszállhattam volna, de nem én akartam lenni az ünneprontó, meg mindig bulinak képzeltem el gondolatban a próbákat, de így pár alkalom után abszolút nem így van. Mert ez az egész csak felesleges pénzköltés szép köntösbe öltöztetve. És nagyszerű okot ad az osztálynak a veszekedésre, sőt, ilyen non-sense pletykák is lábra keltek, amik alaptalanok, röhejesek, de nem baj, vesszünk össze rajta, és utáljunk ki mindenkit! Szóval ez a része a sulinak taszít, mostanában nem is érzem magam olyan jól odabent. De már csak egy év, aztán jön a homály, mert ugye konkrét terveim még nincsenek is. Csak ötleteim, de 100%-os bombabiztos terv nincs. De ezzel nem vagyok egyedül, még így is sokkal jobban állok, mint a legtöbben. Legszívesebben mennék külföldre tanulni, közben dolgozni. Nagyon tartanék tőle, de hihetetlenül vágyom a világot látásra, és arra, hogy elköltözhessek, és pontosan úgy élhessek, ahogy akarok. Mert lenne egy nagyon kézenfekvő megoldás, és akkor el sem kellene költöznöm itthonról, de nagyon szeretnék. Tudom, hogy először rosszul lennék a gondolattól is, mert ki lennék zökkentve a megszokott helyzetemből, de nagyon jól viselem a változásokat, így hamar megszoknám. Tényleg nagyon vágyom rám, egészen addig, amíg be vagyok zárva ide, addig sosem leszek igazán önmagam, se boldog, se semmi. Pont péntek délután beszéltük a barátnőmmel, hogy mennyire jó lenne, ha mindkettőnknek lenne egy kis lakáskája, és néha ha úgy lenne kedvünk elhúznánk jó messzire. Csak akárhogy is nézzük, ezek drága álmok.
Amúgy megjöttek a CD-jeim, amit még augusztusban rendeltem a Media Marktból, és pénteken értek ide. Yeah. Már kezdtem aggódni, hogy felszívódtak. Nézzétek ♥-♥ Azóta már jópárszor meghallgattam őket, és annyira jó érzés, hogy megvannak legálisan is :D A Perfect World albumot nem is nagyon ismertem, mostmár kívülről fújom. A Sempiternalt még CD-ről nem hallgattam meg, mert nem volt kedvem hozzá, de amúgy nekem az az album a kilencedikes évet idézi vissza, azon belül is az évvégi vizsgát. Mert tudom, hogy április elsején jelent meg, de én már márciusban nagyban ezt hallgattam, egészen májusig, mikor már a vizsgára készültem. A Nevermind az alapkategória, öt éve szeretem őket, vagyis pontosan a zenei forradalmam óta. (Öt éve döntöttem úgy, hogy kitörlöm az összes szar és tucatzeném, és felfedezem a stílusom.) A Three Cheers for a Sweet Revenge pedig minden idők egyik legjobb albuma az én szememben, szóval sosem volt kérdés, hogy egy nap megveszem majd. Ez a kedvenc MCR-albumom is egyben, aztán jön a Black Parade. Szóval a CD gyűjteményem ezzel a 4 új taggal már 5 darabos lett :'D

Huh, ez a nap nem volt semmi. Először is tök jól kezdődött, mert a reggeli buszon néztem ki az ablakon és nagyon jó zenéket hallgattam. Szerintem ennek már megvan az a tökéletes feelingje. Aztán délután bemegyek a boltba, és mire kijövök esik az eső. Ezzel nincs is semmi baj, elővettem az esernyőm (ami fogalmam sincs miért volt nálam, mert nem szokásom ilyen előrelátónak lenni), és aztán pattogtam tovább nagyboldogan, mint Piroska a kiskosarával. Egészen addig, amíg ki nem csavarodott az ernyőm, akkor ugyanis párbajoznom kellett vele, mert az istenért nem akart visszafordulni. Aztán ezzel úgy kb elvoltam egy darabig, végül pedig jött egy random széllöket, ami rendesen visszalökött engem, és a könyvesbolt oldalának estem. Amúgy nem hittem volna, hogy ilyen erősen el tud taszítani, dehát legalább ilyet is tapasztaltam. Na, itt már KO. voltam, de legalább 1) nem volt meleg, és 2) a szandálom volt rajtam, úgyhogy simán át tudtam gázolni minden minibalatonon az utcában. Utána felszálltam a buszra, majd később leszálltam, és kiderült, hogy otthon még inkább ömlik az eső. A nyolc részbe tört esernyőmmel menekültem haza, és konkrétan úgy néztem ki, mint egy ázott kutya. Életemben nem áztam még el ennyire, de nem bánom, valahogy szeretem az ilyen kalandokat :D Fuh, mondjuk ezt nem tudnám elmondani a suliról, ugyanis ott általában halálra unom magam. Az a vicc, hogy én nem bírok unatkozni, utálom, ha nincs mit tenni, és szenvedés van, ezért ilyenkor feldobom a saját kedvem a belső poénjaimmal, például kacsintgatok az osztálytársaimra, és figyelem a reakciókat :'D Uh, de amúgy az a fajta ember vagyok, aki mellett egy nagyon visszafogott ember nem érezné magát jól, mert állandóan olyan helyzeteket kreálok, hogy nevetni tudjak rajta. És mostmár erre rákaptak a legjobb barátaim is, és ha hárman együtt vágunk bele valami idiótaságba, akkor abból nem sül ki semmi értelmes. :'D Ma a suli szerelőjét vicceltük meg, és elkezdett röhögni, és ahogy ezt írom, megint nevetni támadt kedvem :D Amúgy szeretem ezt a tulajdonságom, mert milliószor jobb így élni, mint monoton stílusban végigülni egy unalmas napot. Én totál megértem, ha valaki rám néz, és azt mondja hülye vagyok, de nincs mit tenni, ha egyszer élvezem. 

Huh, de rég nem voltam. Most sem igazából valami "életes" bejegyzést hozok, hanem csak egy olyat, amiben ajánlok nektek egy sorozatot. Augusztus vége felé kezdtem el nézni az El Internado-t, vagyis az Internátust, de szokásomhoz híven a kezdeti lelkesedésem alábbhagyott, és az utolsó két évadot már csak lassan és dövögősen néztem pedig, pedig amúgy brutál gyorsan pörgettem az epizódokat. Jó példa erre az, hogy csak és kizárólag az első napon megnéztem az első 7 részt, és egy rész 70 perc körül van. Au. Vicces volt, mert miután megnéztem ezt a hét részt, nem tudtam aludni, mert rámtört az a fura "biztosan van valaki a szobámban, aki arra vár, hogy megöljön" érzés. Ilyen utoljára tavaly volt a Scream Queens-szel, mikor Red Devil-t vízionáltam az ágyam végébe._. Pedig esküszöm, nekem abszolút nem szokásom félni a filmektől, dehát nem tudom irányítani :D Amúgy nem ez lesz az első, hogy a Scream Queens-hez hasonlítom a szériát, pedig amúgy konkrétan semmi közük egymáshoz.

A Fekete-tó Internátusban Spanyolország tehetős családjainak gyerekei élnek, akiknek van pénzük egy ilyen elit iskolára, de nincs idejük, hogy saját maguk neveljék fel a gyerekeket. Azonban az erdő közepén álló épület számos titkokat rejt, de egyedül csak a töritanár veszi a bátorságot, hogy elkezdjen utánuk szaglászni. Mielőtt újra bemerészkedik az erdőbe, elmondja pár megbízható diákjának, hogy itt nincsenek biztonságban, majd ezek a diákok is szaglászni kezdenek az igazság után. Ahogy egyre mélyebbre ássák magukat, rájönnek, hogy egyáltalán nem vicc, ami az internátus hátterében játszódik, de akkor már nincs kiút.

Nagyon szerettem a sorozatot, főleg a kezdeti időkben, tehát az első pár évadnál, de az utolsókra sem eresztett a színvonal, csak már kicsit megváltozott a légkör. Amúgy annak ellenére, hogy nem tudtam tőle aludni az első nap, egyáltalán nem ijesztő, szóval még csak véletlenül se számítsatok jumpscare-es horrorra, vagy egyebekre. A sorozatban amúgy vannak logikai összeférhetetlenségek, én összesen négyet számoltam, de ezek amúgy nem feltűnőek, hogyha nem vagy olyan, aki az ilyeneket azonnal kiszűri. Amúgy ez nem számít soknak, sőt, szerintem nagyon egybetették ezt a sorozatot; volt eleje, közepe és vége. És ami a legfontosabb, hogy már az első részben tudták a készítők, hogy mi lesz az utolsóban, ami nagyon-nagyon ritka. Szóval ha eszméletlenül szemfüles voltál, akkor már a legelső rész első húsz percében kiszúrhattál egy olyan jelet, amire maguk a szereplők csak a negyedik évadban jönnek rá, de ehhez tényleg nagyon profinak kell lenni. Imádom az olyan történeteket, ahol a kis darabkák hatalmas egésszé állnak össze, és itt pont ez történt. Erről jutott eszembe rögtön a Scream Queens, ami szintén egy rejtélyes sztori, ott viszont abszolút nem foglalkoztak a készítők olyan apróságokkal, mint a történet építgetése és a nyomok, hanem még maguk a rendezők sem tudták, hogy mi lesz a csattanó, és a többféle véget is filmre vettek, és végül előző nap döntötték el, hogy holnap melyik vég legyen levetítve. Na, ezt én utálom. Ez milyen hozzáállás? Így a nézőknek semmilyen nyomuk nem volt kombinálni, vagy elméleteket gyártani, ami szerintem tehetségtelen forgatókönyv írókra utal. Az Internátus meg pont az ellentéte volt, vagyis a kezdetektől megvolt a komplett történet, és mi csöpögtetve kaptuk az infókat, míg végül egész képet alkottak az ismereteink. Szóval már csak ezért megérti megnézni. Volt benne amúgy több dolog is, ami idegesített, például a kisgyerekek. Dehát nálam ez cseppet sem meglepő :D

Jaj, te jó ég, valamit majdnem elfelejtettem említeni. A szinkronról és a minőségről még egy szót sem beszéltem, úgyhogy itt az ideje. Szándékosan semmit sem nézek szinkronnal, sőt, kifejezetten ellene vagyok, de itt most nem volt túl sok választási lehetőségem, úgyhogy gyűjtök belőle néhány gyöngyszemet:
- Egyszer az egyik főszereplő kislány hangja megfázott, és bedugult orral beszélt. Annyira vicces volt :D
- A sorozat vége felé fogták magukat, és lecserélték a főszereplő hangját, aztán nem sokkal később visszahozták az eredetit.
- Az egyik mellékszereplőt nem szinkronizálták, így ha ő beszélt, akkor csak tátogás volt, majd a beszédpartnere válaszolt. Tátogás -> válasz. Haláli volt. Csak kikövetkezetni lehetett, hogy ugyan miről megy a vita.
- Szintén az egyik mellékszereplőt kétszer is leszinkronizálták, de különféle fordítással, viszont mindkét hangsávot rajtahagyták, így kánonban beszélt a csaj, kétféleképpen.
- Voltak fordítási hibák is, és néha akár részen belül is két különböző módon fordították egy és ugyanazt a mondatot vagy szót.
A minőségről meg annyit, hogy csak 240-ben vagy 360-ban lehet megtalálni :(

Amúgy ez egy kifejezetten hosszű sztori, gyors számolás után kijött, hogy kb 83 órát kell rászánnod, ami nem kevés, de egy próbát megér. Mikor elkezdtem nézni, még fogalmam sem volt, hogy ez ilyen hosszú lesz majd, de végülis nem bántam meg. IMDB-n pedig 8.2-es ^^ Utóiratnak egy figyelmeztetés: vannak benne idegesítő gyerekek, és idegesítő tinédzser-megnyilvánulások.