;;SEMICOLON;;

Miért?

Semi — 2019-03-16 15:27:28

Álljunk meg egy pillanatra. Feljöttem az oldalra, mert olyan szép css-e van, és jól jönne a tanulmányaimhoz. Kicsit berozsdásodtam weblapkészítés terén és mindjárt ZH-t kellene írnom belőle. Na persze nem gportálos css-ből, hanem html-ből és php-ból, megfűszerezve egy kis css-sel, de mindegy, feljöttem nosztalgiázni. És azt látom bejelentkezés után, hogy az áltaglátogatottság 50. És utána egy gyors csekkolás után rájöttem, hogy a 21. leglátogatottabb blog az SC. Gyerekek. Hogyan? Mikor jártam én itt utoljára, hogy tartalmat írjak? Azt elismerem, hogy nagyon kellemes az oldalra nézni. Mármint szépen összehoztam régen, már talán ma sem tudnám megcsinálni. Mindig tele voltam ötletekkel és addig kódoltam, amíg pontosan ugyanúgy nem nézett ki, mint ahogy elterveztem. Ezt elismerem magamnak, remélem nem hangzik beképzeltnek, csak erre a kinézetre mindig is büszke voltam, és így évekkel később is imádom. Na de... Oké, hogy kellemes ránézni, de semmi újat nem ad már az oldal, amiért feljöhetnétek. Szerintem ezt sem olvassa majd el senki, úgyhogy lényegében azt írok, amit akarok. Igazából szerintem azzal lehet magyarázni, hogy a gportál haldoklik, emiatt sokan aktívnak hiszik az oldalt, mert elöl van a listán - a többi másik halott oldallal együtt. Imádtam, mikor régen virágzott a GP. 2007 itt vagyok, talán hamarabb is. De a 2007 az tuti. Az több, mint 12 év, és 20 éves vagyok. Akkoriban a GP a világ legmenőbb dolga volt, és még a legritkább kategóriákból is rengeteg aktív oldal várta a kattintókat. Még bélyeggyűjtő kategória is volt. Most ennek vége, már nagyon régóta. Már nem menő? Vagy van másik platform? Régen az egyetlen rivális a borzalmas mindenkilapja volt, ami annyira vacak volt, hogy soha nem kattintottam egyre sem. Most úgy látszik ez az egész blogolás/oldalazás abbamaradt. Ha valaki tud erről valamit, szívesen elolvasnám. Amúgy kicsit lesokkolt pl a zeneajánló. Ugyanezeket a zenéket hallgatom a mai napig. :D De tényleg. Persze közben megismertem sok újat, de alapjaiban tök ugyenezeket. Azt hittem többet változtam, de nem. Amúgy már 20 éves vagyok, nem 18. Az életem ezerszer jobb. Össze sem lehet hasonlítani. Régen sok volt a tiltás, korlátozás. Nem élhettem úgy, ahogyan akartam. Most egyetemista vagyok, de ugyanúgy otthon lakok, de ettől függetlenül ezerszer szabadabb vagyok. És boldog. Régen sem voltam amúgy depis, vagy ilyenek. Csak egyszerűen nem volt ilyen jó minden, mint most. Az egyetem meg nehéz, de eddig minden félévet túléltem valahogy :D Ajj, sokat mesélnék, azt sem tudnám, hol kezdjek. De nem kezdem elölről a blogolást, mert valószínűleg nem tartana sokáig a lelkesedésem. Ha itt vagytok, írjatok valamit. Remélem nem 50 botnak írtam ezt a bejegyzést. Írjatok valamit, meséljetek c: Úgy örülnék neki.

Chester

Semi — 2017-07-21 16:23:28

Tudom, hogy fél éve el vagyok tűnve, meg is van rá az okom: nem volt semmi kedvem blogolni, mert meguntam. Hiányzott az érzés, hogy szeressem a blogolást, de meguntam és ezen nem tudtam változtatni. Most viszont úgy éreztem, hogy muszáj feljönnön ide, és írni pár sort, mert úgy le vagyok sokkolódva, amennyire csak lehet. Valószínűleg senkit sem ér meglepetésként, ha azt mondom, hogy Chester Bennington öngyilkos lett. Mire ezt a bejegyzést valaki elolvassa (mivel eléggé kihalt az oldal), ez a hír már "elavult" lesz, de mindegy. Huh, hol is kezdjem? Ha valaki járt fel az oldalra, az tudja, hogy kb. milyen a zenei ízlésem, tehát igen, a Linkin Parkot is a jó bandák között tartottam számon. Nem voltam/vagyok hatalmas fan, ezt úgy kell érteni, hogy a zenei karrierjüket szemmel tartottam, de max. 40 szám volt tőlük, amiket hallgattam, és a magánéletüket sem igazán követtem nyomon, a bandán belül leginkább Chestert kedveltem, szóval róla tudtam a legtöbbet úgy nagy általánosságban. De rólam tudni kell, hogy összesen kb. 3 olyan zenekar van, amit tüzetesen ismerek, és összesen kb. 20-30, ha nem több bandát hallgatok. Mindegy is, ezt csak azért írom le, hogy legyen rálátásod, hogy hogyan éreztem velük kapcsolatban. Röviden és tömören: szerettem a Linkin Parkot, de nem voltam az az "igazi" hatalmas rajongó. A Volt-ra menni akartam miattuk, de nem maradt rá keret a Green Day koncert után. De fűznek hozzájuk kedves emlékek, például mikor agyonrahallgattam a Bleed it out-ot (nagy-nagy kedvenc, a fenti négy videóból 2 ez a szám), vagy mikor olyan problémáim voltak, hogy a kedvenc zenéim listáján a Numb harmadik vagy negyedik legyen, és tanácsot kértem ezügyben a barátaimtól. Vagy mikor megkaptam a Meteora CD-t, és szobanagytakarításoknál végtelenül ismétlődőre tettem, és akár 4-5-ször lement egy nap, és úgy éreztem, hogy gyorsabban megy a pakolászás, ha őket hallgatom. Meg ilyenek, sok apróság van, ami csak számomra jelent valamit. Szóval elnézve így, hogy engem mennyire megvisel ez a dolog, elgondolkozom, hogy mit érezhet az, akinek Chester a családtagja/bandatársa volt? És mit érezhetnek azok, akiknek ő volt a példaképük és a kedvencük?! Hát, jobb is, hogy nem tudom. Millió ember reagált az esetre, természetesen a legtöbben nyugalmat kívánnak neki, de voltak (pl. Korn gitárosa), akik szerint gyáva tett volt, és egy igen rossz példamutatás, ami valóban igaz. Most ezen nincs mit szépíteni, tényleg a lehető legrosszabb módját választotta Chester a helyzet megoldásának, de ha az ő oldaláról nézzük, valami brutális depresszió nyomhatta a vállait, mert a világon nincs olyan, hogy csak úgy egy hatgyerekes apa felakasztja magát, és hátrahagy mindenkit, beleértve 60 millió rajongót. Szóval éjszaka alvás helyett azon agyaltam, hogy vajon mi játszódhatott le az ő fejében, mikor előkészítette a terepet, mert valami brutális érzés lehetett, ha úgy gondolta, hogy meg kell ölnie saját magát. Nyilván semmit sem tudok az okairól, de feltételezem, hogy nagyon erős szerepe volt a drognak és az alkoholizmusnak itt is. Azt amúgy tudni kell, hogy Chris Cornell egyik jóbarátja volt, ő pedig májusban lett öngyilkos. A temetésén Chester énekelte a Halleluja-t, és a Chris-nek írt levelében olyan sor is volt, hogy "nélküled nem tudom elképzelni az életet", tehát szerintem ez elég egyértelműen közrejátszott, hogy miért pont július 20-án lett öngyilkos, ez a dátum ugyanis Chris Cornell születésnapja. Amúgy sokan azt mondták, hogy arrogáns volt, nem a bandába illő stb. Én ezt amúgy személy szerint sosem vettem észre, sőt, szerintem Chester és Mike voltak a banda lelke, mondjuk én Chester-t bírtam jobban, mivel ő volt az "éneklő énekes", míg Mike a rap-énekes. Remélem kiderül még valami részlet, mert nem hagy nyugodni a dolog. Egyszerűen nem hiszem el, hogy öngyilkos lett. Igazából szerintem nem szabadna így folytatni a bandát. Nem tudom, ti hogy vagyok vele, de nekem végtelenül groteszk lenne, ha felvennének egy új énekest, mert meg sem közelítené az eredeti felállást. Bármennyire is rosszul hangzik, szerintem itt az ideje feloszlatni a bandát. Vagy nem tudom.

Ebayes várólista

Semi — 2017-01-27 15:51:43

Hatalmas örömömre most már én is ebayezek (és ennek semmi köze ahhoz, hogy pár hete megérkezett a bankkártyám - semmi, de semmi :D). És fuuh, jó sok mindent vettem, és egy csomó kacatnak tűnhet, de nem azok, én nagyon örülök nekik, alig várom, hogy megérkezzenek. Remélhetőleg márciuig már minden a tulajdonomban lesz, de legkésőbb március 14-re mindennek meg kell jönnie. Nagyon remélem, hogy nem lesz probléma a kiszállítással, és végül minden eljut hozzám. :/ Kezdjük az ékszerekkel: A továbbiakban rá fogtok jönni, hogy hatalmas choker-fan vagyok. Már így is van vagy 6-7 darab az ékszeresdobozomban, de ebből sosem elég, főleg, hogy gyakorlatilag alig kérnek érte pénzt ebayen. Egy darab 200 forint, ami teljesen reális, ha azt nézzük, hogy áll egy csíkból, egy medálból és egy kapocsból - ennek ellenére bemész egy itthoni boltba, és kapsz mondjuk 3 darabot 4000 forintért. #1 Arany körös choker #2 Bronz körkoszorús choker

Jaaj

Semi — 2017-01-20 19:47:08

Hjajj, élek, legalábbis testben biztosan :D Lélekben mostanában nagyon nem voltam a toppon, rengetegszer voltam annyira szomorú, hogy hányingerem volt tőle, de úgy érzem, hogy mostmár ennél csak jobb lesz, nem pedig rosszabb. Részben ezért is nem voltam fent a blogon, részben pedig azért, mert úgy éreztem, nincs mit mondanom. Pedig szerettem régen dokumentálni, hogy miket néztem meg, vagy mik tetszenek és így tovább, ezért szeretnék visszatérni erre a szokásomra. Csak hát mostanában úgy volt, hogy 4-5 körül hazaértem, éjfél körülig fent voltam (Twitch + olvastam), aztán másnap reggel beestem a suliba, megnéztem milyen óráim vannak aznap, ha volt házi, összecsaptam valamit, dogákra órák előtt tanultam és ennyi. Amúgy ezt nem is tudom miért múlt időben írtam, mert a mai napig így van. Már régen sem bírtam a hagyományos éretelemben vett tanulást vagy iskolára készülést, most pedig végképp nem. De mielőtt valaki azt gondolná, hogy elzüllöttem - nem így van, mert a jegyeim teljesen jók. Kíváncsi lennék, hogy szerepelnék, ha tanulnék is, mert ilyen életvitellel 4,83 a januári átlagom. De ezt most nem felvágásként mondtam, meg hogy "jajj, de okos vagyok", mert ilyet kijelenteni hülyeség lenne tőlem. Viszont, ami jó, hogy ezek ellenére mégis rendezettebb az életem, mert indítottam egy Bullet Journal-t. Ez egy olyan füzet, ami gyakorlatilag egy határidő napló és egy naptár egybegyúrva, de benne van a bevásárló listák, a kívánságlistád, a bakancslistád és minden egyéb. Eddig azt sem tudtam mikor milyen nap van, most viszont vezetem mindennap, és imádom. Külön érzelmek fűznek magához a füzethez is amúgy, mert saját kezemmel késztettem minden egyes részét. Ha te is szeretsz kreatívkodni, akkor mindenképpen ajánlom, hogy nézd meg ezt a videót a könyvkészítésről, és nézd meg SeaLemon többi videóját is, mert ez a nő egy könyvkészítő zseni. :D Nekem nem jött össze a tökéletes könyv gyártása, mert a fedőlapjai túl nagyok lettek szélességre (ezt lehet, hogy utólag korrigálom), és az egész összességében nagyon DIY-látszatot kelt, szóval nem lett profi munka, de még tuti próbálkozok majd vele. A bullet journalról pedig annyit, hogy ez egy ilyen újfajta rendszerezési módszer, ami tényleg mindenkinek kitűnő, még az olyan szétszórt egyedeknek is, mint én. Szóval ha úgy érzed, hogy szeretnél valami rendszert vinni az életedbe, akkor sosem késő elkezdeni írni a határidőket, elintézni valókat és az egyéb dolgokat. Én kemény egy hete vezetem a bullet journalom, és már most sokkal jobban képben vagyok mindennel, és nagyon tetszik, egyáltalán nem kényszeresen írom. ^^ Tényleg az egész nagyon király. Majd tervezek hozni "csak úgy posztokat", de mára ennyi volt. A lényeg, hogy velem majdnem minden oké, elvagyok és hiányzik a blogolás, de valamiért mégis nehéz rávennem magam :(

Boldog karácsonyt!♥

Semi — 2016-12-25 23:47:36

Boldog karácsonyt mindenkinek ♥ Decemberben rekordmennyiségű posztot tettem ki ide, dehát egyszerűen nem volt kedvem befejezni a bejegyzéseket. Mert fent voltam egy csomószor, és írtam is mindenfélét, de a végére elfogyott az erőm és nem fejeztem be :D Ez amúgy nagyon jellemző rám, de ennek ellenére is megpróbálok majd összekaparni egy szalagavatós bejegyzést, mert azt mindenféleképpen szeretném a blogon tudni. Szóval megvolt a szalagavató, a fogadás és az afterparty, majd ezekről tényleg tervezek mesélni, mert végre valami történt az életemben, ami akár másokat is érdekelhet, szóval nehogy már pont egy ilyenről ne írjak :D A karácsonyi szünetem eddig elég nyugis, semmi extra, elvagyok itthon, újranéztem az Interstellart, amit még mindig nagybetűsen IMÁDOK. Ettem vagy fél kiló szaloncukrot, mert ezektől a Milka szaloncukroknak mindig elcsábulok. :'D Amúgy a karácsonyt magát imádom, mármint a fákat, a világítást, a díszítést meg ezeket, de a mondvacsinált családi összejöveteleket nem. Nálunk úgy van, hogy a család egyik felével jól kijövünk, de ritkán találkozunk, a másikkal meg viszonylag sűrűn, de csak azért mert "kell", és ezek az összejövetelek elég erőltetettek és unalmasak. Ezt a részét a karácsonynak utálom, de a többit szeretem. Kaptam amúgy pénzt, aminek egy részét elköltöm, a többit félreteszem. Voltam pár hete a könyvesboltban, és megláttam egy könyvet Interstellar és a tudomány címmel. Alapból Stephen Hawking könyvet akartam venni, de az Idő rövid története nem volt a Libriben, ez a másik viszont azonnal megfogott (ezért is néztem újra az Interstellar filmet tegnap), de mivel 7000 ft nem volt nálam, ezért szünet után visszamegyek és megveszeeem. Yeah. :D Nagyon várom már ^^ Na, lényeg a lényeg, boldog karácsonyt :)

Új néznivalók és egyebek

Semi — 2016-11-20 21:03:18

Így van, nem is én lettem volna, ha nem kezdek bele valami új sorozatba. A Stranger Things után minden hátrányból indult, ugyanis kételkedtem abban, hogy bármi megugorná annak a szintjét, és sajnos igazam lett, pedig a The Night Of is egy magasra értékelt sorozat. De ez most nem jött be. Pedig nem volt egy rossz sorozat, csak egy olyannak mint nekem, ez rettentő lassú volt. A csupán 8 részes The Night Of arról szól, hogy van egy 22 éves srác - Nasir - lelépett az apja taxijával egy buliba, így taxisofőrnek hitték, ezért a hátsóülésére beült egy szintén fiatal lány. Nas nem tessékelte ki, hanem megkérdezte hova vigye. Ezután a lány házánál kötöttek ki, a drog és az alkohol hatására a srác elaludt, és mire felébredt, Andrea-t meggyilkolták. Ő tette, vagy nem ő tette? Nem számít, Nas azonnal a rendőrségen köt ki, ahol megkezdődik életének egy új szakasza. Szóval amire számítani lehet: egy kis gyilkossági nyomozás + nagy adag börtöni élet + bírósági tárgyalások. Tehát akinek bejönnek ezek a témák, az biztosan imádni fogja, de nekem ez túl kevés volt ahhoz, hogy tartósan lekösse a figyelmem, szóval inkább csak a háttérben ment, amíg én más dolgokat csináltam. Egyszer megnézni még oké, érdekes, és durva, hogy mennyire tönkreteszi az életed a börtön. Most amúgy Gravity Falls-t nézek :D Már a 10. résznél tartok, nagyon bírom ezt a mesét, tökéletesen el leszek vele addig, amíg nem találok valami izgalmas élőszereplős cuccot. Amúgy ha valaki régebb óta olvas, akkor elgondolkozhat, hogy "nekem van életem a sorozatokon kívül?" :'DD Nagyon jó kérdés, de szerencsére van. Ez csak a hobbim, és 99%, hogy nem önmagában nézem a sorozatot, hanem közben csinálok mást is, mert szó szerint büntetés lenne, ha csak erre kéne koncentrálnom.. Például kb 30 matek feladatsort írtam meg azalatt, amíg az Internátust néztem :D Amúgy mi van velem? Hmm, most éppen nem nagyon akarok felmenni facebookra, mert egy barátom érdekes dolgokra terelte a témát, és konkrétan nem tudom hogy reagáljak, szóval visszahúzódtam már legalább 5 perce, és kb 5 percig még nem is megyek fel :D Ami valljuk be nem sok idő, de nagyon nagy szükségem van rá :D Aztán... a suli még mindig nehéz, főleg, hogy megkértek engem, hogy szervezzek meg egy csomó mindent, márpedig én nem igazán szeretek szervezni, mert csak a baráti társaságomban tudok boss lenni, mások körül nem igazán. Így ez nagyon nehéz, szóval holnap drasztikusan a sarkamra kell lépnem. Blah, nem várom, de összeszedtem magam, és úgyis muszáj lesz megcsinálni. A szalagavatós táncunk kész van, még van pont egy hónap arra, hogy előadjuk, és vannak kisebb részletek, amiket nem tudok megjegyezni, mivel egyszer se mutatták meg, hogy mi van, magamtól pedig nehéz összeszedni a lépéseket. De már abban is fejlődök, sőt, abszolút nem én vagyok az, aki a legrosszabbul táncol. Régen (általánosban) jártam is táncra, igaz teljesen más műfajban, és én voltam az egyik legjobb tesiből, de ezek az idők már elmúltak, most teljesen középszerű vagyok sajnos. De amúgy sincs túl sok szükségem a tesire, szóval a jegyeim nem fognak beleszólni a továbbtanulásba, főleg, hogy már azt sem tudom, hogy menni akarok-e továbbtanulni. Mert nem akarok még 4-5-6 évet tanulással tölteni. De azt sem mondanám, hogy munkával akarom tölteni. Tipikusan az az ember vagyok, aki csak olyat tudna dolgozni, ami a hobbija is, szóval nagyon szívesen lennék fotós, de például elképzelhetetlennek tartom hogy mondjuk pincér/irodai munkás stb legyek valahol. És ez amúgy rossz, pontosan tudom, hogy rossz, de már kisgyerek korom óta ilyen vagyok. Ezért volt nagyon vicces, mikor a személyiségtesztem kihozta, hogy remek munkakerülő lennék :D Emellett persze egy csomó király munkát is kihozott, amiket tényleg eszméletlenül szívesen csinálnék. Szóval így felmerül a kérdés, hogy akkor mit akarok csinálni? Háát, nem tudom. Egyelőre 90%, hogy továbbtanulok informatikai irányban, de ezt is mindennap kérdőre vonom :( Majd megint átnézem a felvi.hu-t, hátha találok valamit, de az az oldal még mindig elég gázul van megcsinálva, szóval nehéz is rajta kiigazodni és nagyon kevés is rajta az értékelhető információ, a legtöbb szakról csak annyi van fent, hogy "feltöltés alatt". És ez már tavaly óta...

Nem vagyok túl jól

Semi — 2016-11-11 21:27:29

Nem vagyok jó passzban, ezen a héten másodjára zuhanok szét, ami nem jellemző rám. Sírni is gyűlölök, de ma megint muszáj, és ha egyszer elkezdem, nehéz abbahagyni. De gőzerővel tartom magam, mint 5,5 éve folyamatosan, mióta először elkezdődtek a problémák. Pont ilyen K.O. momentumomban írt rám az egyik olyan barátom, akivel ritkán beszélek facebook-on (mivel osztálytársam, ezért inkább a suliban szoktunk), de ha egyszer rám ír, akkor annak garantáltan semmi értelme. Úgy kell őt elképzelni, hogy kipattan egy nagyon random hülyeség a fejéből, és közli velem. Én meg nagyon kapható vagyok a random hülyeségekre, ezért elég viccesnek tartom, mikor így rám ír, szóval most is sikerült megnevettetnie, nem hiszem, hogy másnak sikerült volna éppen abban a pillanatban. Aztán a másik érdekes időzítés az volt, mikor egyik nap elkezdtem agyalni azon, hogy vajon hogy reagálna az a srác, aki tetszik nekem, ha bepróbálkozna nálam más :D Már csak azért gondolkozok ilyeneken, mert én nagyon féltékeny tudok lenni, aminek annyira semmi értelme, és csak rendesen megnehezíti az életem, de sebaj._. Szóval ezen gondolkoztam, és másnap rám írt egy számomra totál ismeretlen fiú, hogy ismerkedni akar. Eléggé ledöbbentem, hogy ez meg micsoda időzítés, mintha tényleg működne a "gondolatok teremtő ereje", ami azt jelenti, hogyha valamire erősen gondolsz, az meg fog történni. Például arra gondolsz, hogy mennyire ennél egy tábla csokit, erre valaki hirtelen meglep vele. Én ebben nem igazán hiszek, hiszen az én egyéni gondolataim nincsenek összefüggésben mások tetteivel, de azért érdekes felvetés. Ez olyan, mint mikor megismerek valamit, mondjuk egy fogalmat, amit soha életben azelőtt nem láttam, és pont azon a napon futok vele össze valahol. Na, ilyen rengetegszer volt már velem, és mindig elgondolkoztam, hogy "ez direkt lett így megtervezve?:D". Hát nem semmi. Amúgy ritkán érdekel a politika, de az amerikai választások nagyon lefoglaltak, imádtam nézni a vitákat, olvasgatni a háttérsztorikat, és persze nézni az aktuális állást. Nyáron írtam is posztot arról, hogy szeretnék többet tudni bizonyos dolgokról/személyekről, és köztük volt Obama is. És akkor láttam meg először, hogy 2016-ban biztosan leváltják (mert lejárt a maximális 8 év), szóval azóta vártam a választásokat, amiről itthon szó sem esett sehol, így nem is tudtam, hogy a kampányok már nagyon régóta mentek. Szóval kedden tisztára izgultam, hogy mi lesz a döntés, és kérlek kövezzetek meg, de Donald Trumpnak szurkoltam, és örülök, hogy ő nyert, bár a nyakam tettem volna rá, hogy Hillary fog, de csak mert a csapból is az folyt, hogy kell egy női elnök meg ilyenek. Lehet, hogy nő, de ez még édeskevés ahhoz, hogy valaki elnyerjen egy ilyen pozíciót. A média őt pártolta 100%-ig, Trump volt mindig mindenben a szar (és persze vannak amikben tényleg az is - elég sok dologban, sajnos), de ha valaki rendesen figyelemmel követte az eseményeket, akkor kétlem, hogy nem vette észre, hogy Hillary Clintonnál valami nagyon nem stimmel. Nagyon furának tartom, hogy a szinte bárkit megkérdeznénk, az jót mondana Hillary-ről, mert tényleg egy szent nőként állították be o.O Amúgy nézzetek utána az LP nevű énekesnőnek, hihetetlen, hogy én őt csak most ismertem meg.

Stranger Things

Semi — 2016-11-04 16:52:58

Na, Stranger Things kipipálva. Ez egy olyan 2016-os sorozat, ami értelemszerűen eddig egy évadból áll, ami nyolc részt takar. A legviccesebb az egészben az, hogy a blogom lévén találtam rá, ugyanis nem szoktam YouTube-on keresztül zenét hallgatni, de mikor ki akartam tenni a Joy Division - Atmosphere című számát a lent található zenedobozomba, akkor muszáj volt megkeresnem videó formájában, ahol a kommentek dugig voltak Stranger Things-es cuccokkal (mert az egyik részben elhangzott a dal). Fogalmam sem volt, hogy mi az, szóval muszáj volt rákeresnem, és akkor láttam meg, hogy ez egy igen magasra értékelt újonc Netflix-es sorozat. Aznap letöltöttem, és tegnap megnéztem két részt, ma pedig a többit. Az első rész első harminc perce még oké volt, onnantól kezdve viszont imádtam, és tudtam, hogy aznap sem fogok sokat aludni. Mindjárt írok a történetről is, de előtte leírom, hogyan kell elképzelni a sztorit: Elfen Lied (anime) + Beyond: Two Souls (konzoljáték) + nevadai 51-es körzet-szerűség = Stranger Things És ezt a lehető legpozitívabban mondom. Szóval a történet maga az, hogy egy gyerek rejtélyes körülmények között eltűnik 1983-ban, a családja, a rendőrség és a három legjobb barátja pedig azonnal nyomozásba kezdenek, de a helyzet egyre reménytelenebb. Eközben egy kormány által titkosított laboratóriumból sikerül megszöknie egy tesztalanynak, 11-nek. Ő egy olyan 12 év körüli lány, aki most tapasztalja meg először, hogy milyen odakint a világ. Annak ellenére, hogy a legtöbb főszereplő gyerek vagy fiatal, nem voltak idegesítőek. Nem tudom, honnan szedték őket össze, de nagyon jól játszották a szerepüket, és nincs az az érzés, hogy >>te csak egy sorozatot nézel, a háttérben forognak a kamerák<<, hanem elhiszed, hogy amit látsz, az megtörténik valahol. Szóval nagyon örülök, hogy nem idegesíettek a gyerekek, hanem éppen ellentétben, nagyon bírtam őket. (De ne gondoljátok, hogy csak ők vannak benne, mert természetesen nem így van; csak a Stranger Things-ben nagyobb szerepet kaptak, mint egy átlagos sorozatban.) Szóval nem csodálom, hogy 9.0-ra van értékelve iMDB-n, teljesen reális a szám, mivel egy majdnem hibátlan sorozatot sikerült összehoznia a Netflix-nek, aminek alig várom a második évadát. Szóval konklúzia: nézd meg te is. 8 rész, nem "vesz el" sok időt, viszont hatalmas élményt ad. Ráadásul a Stranger Things-t az elsőtől az utolsó percig megnéztem, ami azt jelenti, hogy nagyon durván lekötötte a figyelmem. Márpedig az én figyelmem lekötni nem kis feladat :D

Őszi outfitek

Semi — 2016-11-01 10:21:53

Őszi outfitek... amikre nincs is pénzem, de jó nézegetni őket. :D (A képek minősége a katasztrófától egészen a szörnyűig terjed.)

Pfuj

Semi — 2016-10-31 13:30:55

Ez a hét annyira szar volt, hogy nem is fogok róla beszélni. És tök vicces, mert múlthét vasárnap írtam egy panaszkodó posztot, amit nem tettem nyilvánossá, de akkor még a fele nem történt meg a rossz eseményeknek. Szóval így visszagondolva a múltkori panaszom nem is volt valami nagy cucc, úgyhogy örülök, hogy nem is osztottam meg végül. Amúgy mostanában rászoktam, hogy leírok egy csomó dolgot, és végül nem teszem publikussá, szóval valójában nem vagyok ám annyira inaktív, mint az látszódik :D Végignéztem amúgy a Hemlock Grove nevű sorozatot, úgyhogy írok róla ajánlást: HEMLOCK GROVE: 2013-ban indult útjára a Netflix saját gyártású sorozata, a Hemlock Grove, ami újfajta köntösbe bújtatja a vámpíros és vérfarkasos történeteket, ami azért és vicces, mert ha tudtam volna, hogy ez egy ilyen sorozat, akkor lehet, hogy bele sem kezdek, de a kísérteties trailere meggyőzött afelől, hogy letöltsem. Itt legalább a trailert megnéztem előtte, amúgy szinte mindig vakon vágok bele a sorozatokba. Szóval a Hemlock Grove is természetfeletti sztori, de eltérően tálalja a dolgokat. A történet pedig röviden annyi, hogy Peter Rumancek és anyja a címadó városba költöznek, ahol a megjelenésüktől fogva brutális gyilkosságok történnek, ezért a helyiek rögtön az új srácra gyanakodnak. Peter állítja, hogy ártatlan, és egy osztálytársával, Roman-nel összefognak, hogy megtalálják az igazi gyilkost. De eközben rájövünk, hogy Roman családja körül sem stimmel valami, igazából még nagyobb kérdőjelek vannak körülöttük, mint Peteréknél. Egész jó kis történet, merész készítőkkel, újfajta elemekkel, de valahogy nekem sosem lett a "fuh, de imádom" kategória, és sosem daráltam ezerrel a részeket, csak simán néztem őket. Az első évadot szerintem nagyon megéri megnézni, az tetszett nekem a legjobban, a harmadikra pedig már úgy voltam vele, hogy "ajj, legyen már vége". A karakterek és a színészek tartottak meg a végére, mert persze, ha telepakolják a sorozatot olyan színészekkel, mint Landon Liboiron és Bill Skarsgård, akkor muszáj nézni._. Amúgy Bill második neve Istvan, és mikor ezt megláttam, még jobban odáig lettem érte :D Szóval összegészében simán lehet, hogy valakinek a kedvenc sorozata lesz, nekem szimplán az elmegy kategória volt, de csak az utolsó évad miatt. Meg mert már alig figyeltem rá, nem tudta úgy lekötni a figyelmem. Apropó, figyelemlekötés. Történelmi pillanat, de elkezdtem harmadjára megnézni az AHS első évadát, a másodikat pedig másodjára. Nálam az is kész siker, ha bármi leköt annyira, hogy egyszer megnézzem, nemhogy harmadjára. Most németül néztem újra őket, részben felfrissítés, részben nyelvtanulás miatt. Istenem, milyen nagy sikerélmény volt, hogy hatalmas részét értem feliratok meg ilyenek nélkül. :D Szóval ez most kicsit erőt adott, hogy ne utáljam annyira azt a szerencsétlen német nyelvet. Amúgy az American Horror Story volt életem első magamtól megnézett sorozata, anno öt éve MiniSemiként néztem meg, és még mindig ugyanúgy tetszik. Kár, hogy nagyon elrontották a harmadik évadtól kezdve -.- Na, mindegy. Hamarosan még jelentkezem kérdezz-felelekes vagy hasonló posztokkal, kicsit fel akarom éleszteni a blogot, mert nem tetszik, hogy ilyen kihalt. Meg majd hozok őszi ruhás bejegyzést is, mert szeretem nyomon követni, hogyan változik az ízlésem az évek alatt.

Olyan mesélhetnékem támadt

Semi — 2016-10-19 19:15:57

Hjaj, nincs túl sok mondanivalóm, ezért nem is írtam eddig, mert ha nincs mit mondani, akkor ne erőltessük. :D Szóval először is jöjjön egy fontos tanács: Messenger hangnak mindig szokatlan, de természetközeli hangot állíts be, például kutyaugatás, vagy ciripelés. Imádom, hogy már vagy ötször véletlenül megszólalt a telefonom, és soha senki oda sem fordítja a fejét órán, mert tök alap, hogy mondjuk egy kutya megszólal a háttérben. Aztán sulis trükkök még... Hmm, mondjuk ha puskázni akarsz számolós tantárgyból, akkor ragassz vagy írj feljegyzéseket a számológéped tokjának aljára belülről. Ha le akarod olvasni felcsúsztatod a gépet, ha nem kell, akkor vissza a helyére. Ja, és természetesen szerezz be egy műanyag mappaborítékot, az aljára csúsztass puskát, és csak fel kell tolnod a tolltartót, ha el akarod olvasni. Ez a módszer az egyik kedvencem. Fuuh, nekem olyan puskázós történeteim vannak... Ízelítő: egyszer fizikára celluxszal felragasztottam a csuklómra a dolgokat, és konkrétan írni nem tudtam a sok ragasztótól, de legalább nem kaptam rossz jegyet. Mondjuk fizikán elég pofátlan volt az osztály, szerintem nem volt olyan, aki ne puskázott volna. Mértékváltásnál a barátnőm totál el volt veszve, és állandóan hátra SOS-ezett nekem, szóval felálltam beadni a dogát, és közben megálltam a padjánál és megírtam helyette. Egyszer szintén ő és egy másik barátom írt TZ-t, és gondoltam odamegyek hozzájuk segíteni, szóval mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, felolvastam nekik a tankönyvet. Megfigyeltem, hogy a tanárok az apró dolgokra figyelnek, például pad alá pillantás, zsebbe nyúlás vagy ilyenek, de a legnyilvánvalóbb és legpofátlanabb súgást alig veszik észre. A padtársammal ezt már tökélyre fejlesztettük, de emiatt nem igazán érzek bűntudatot, mert nem látok logikát abban, hogy betanuljak felesleges dolgokat. Amúgy lehet, hogy néhol kihagyok névelőket, mert az egyik barátom is egy csomószor elhagyja őket, és észrevettem, hogy kezdem átvenni ezt a rossz szokását, és már többször megfigyeltem magamon is. De dolgozom az ügyön, hogy ez ne forduljon elő sokszor :D Amúgy már találtam egy csomó "közeli barát ismertetőjegyet": - átveszed a szokásaid (jó ég, külön bejegyzés kéne arról, hogy tőlem miket vettek át, és én mit vettem át tőlük) - ha éppen nincs semmi téma, akkor is simán elüldögéltek egymás mellett csendben is, anélkül hogy kényelmetlenül éreznéd magad, míg másoknál próbálsz témát találni, hogy ne legyen olyan gáz a helyzet - nem kell magyarázkodni előttük - sokkal őszintébb vagy, mersz negatív lenni vele szemben - ha összevesztek őt gyűlölöd a világon a legjobban, de már rögtön keresed a lehetőséget a békülésre Meg ilyenek, biztos lehetne még száz ilyen sablonos cuccot találni, amik amúgy igazak rám. Úgy örülök, hogy vannak legjobb barátaim. Amúgy tök jó, hogy nem is ilyenekről terveztem írni, de legalább máskorra is marad témám :D

Beszámolók

Semi — 2016-09-27 19:13:32

Az árva - Jajj, mit láttam szombaton! Teljesen véletlenül ismertem meg a filmet, annyi volt, hogy láttam egy listában a címet, hogy az "Árva", és ez a lista azt állította, hogy a felsorolt filmek hatalmas csavart tartalmaznak, és gyorsan meg is néztem, mert kedvem támadt hozzá. De jól tettem :D Egyik kedvencem lett, mert valahogy ezek a típusú filmek jönnek be. >> Arról szól, hogy van egy szerető házaspár, akiknek az első közös gyerekük meghalt a születése előtt, ezután pedig több gyereket már nem vállalhatnak, így az örökbefogadáshoz fordulnak. Lesz így egy fiuk és egy kislányuk, az utóbbi pedig nagyon szeretne egy nővért, így Kate és John meglátogatnak egy árvaházat, hogy befogadhassanak még egy lányt. John rögtön rá is talál Estherre, aki igazi mintagyerek, hiszen szabadidejében fest, példaszerűen viselkedik, választékosan beszél és engedelmes is, így hamarosan már be is költözik a családhoz. De hamar megmutatkozik, hogy valami mégsem stimmel vele. << American Horror Story - Kezdett még pár hete az AHS hatodik évada, és hűen követem, pedig az utolsó 3(!) évad igencsak gyengén teljesített az én szememben. Rétegsorozat volt az első két évad, de hamar rájöttek, hogy mainstreammé kell tenni, hogy több néző legyen, így a harmadik évadtól volt egy minőségbeli zuhanás. Ennek ellenére nyilván nézem tovább, mert még mindig keresem benne azt, amit imádtam/imádok. És azt kell, hogy mondjam ez az évad egyelőre nagyon bejön, most először van olyan több éve, hogy végre várom a következő részt. Yeah. Amúgy minden AHS évad különálló, így nem kell sorban sem nézni, de azért érdemes szerintem. A hatodik évad amúgy ismét egy kísérteties birtokról, és az abban élő családról szól, de mégis nagyban eltér az első évados Murder House-tól. Orange - Hétfőn lett vége ennek az animének, szóval ha valaki akar egy már befejezett és rövid, könnyed, baráti, középiskolás animét nézni, akkor hajrá. :D Amúgy velem mi van? Hmm, semmi extra. Depis vagyok a tánc miatt, még mindig. De amúgy minden okés. Az egyik tanáromat lenyűgöztem, és most látványosan kivételezik velem, ami haláli, biztosan a többiek is örülnek neki :D Ja, meg az egyik barátom tervez elköltözni, amiről múltkor írtam egy teljes posztot, így majdnem elfelejtettem itt is megemlíteni. Persze azt a bejegyzést direkt kitöröltem, mert nem akartam végül megosztani, a lényeg annyi, hogy elég szarul érint, és biztosan hiányozni fog, és nem fair, hogy tényleg muszáj elköltöznie, mert nem pénzről, munkáról vagy családról van szó, hanem konkrétan az életéről. Azért remélem tartani fogjuk a kapcsolatot, mert pár ezer/tízezer kilométer még a legjobb barátokat is képes lenne elválasztani, mi pedig csak szimplán barátok vagyunk. Na, majd kiderül, kár ezen előre agyalni. Amúgy ez a hét végig pörgős lesz, rossz értelemben. Az egész suli káosz, az osztály is káosz, minden az :D

Van egy ötletem :D

Semi — 2016-09-18 19:04:33

Van egy ötletem, ami igazából nem mai ötlet, mert már ezer éve alkalmazom, de az oldalra még nem vezettem be. A lényeg, hogy imádok válogatásalbumokat csinálni, és általában hónapokra bontva csinálok egyet, és a CD az aktuális kedvenceim tartalmazza, vagyis azokat amiket abban a hónapban agyonra hallgattam. Legfőképpen az újonnan megismerteket teszem bele, de mindig keverek bele régebbieket is. Tervezek nekik borítót meg minden :D Ezt most szeretném itt is megvalósítani, már el is kezdtem összegyűjteni a szeptemberit. Igazából ez két dologra jó: 1) Tágítja a zenei világod, és akár megváltoztathatja a teljes ízlésvilágod. 2) Én mindig érdekesnek tartottam megismerni ki mit hallgat. | Az első ponthoz annyit fűznék hozzá, hogy én anno egy blogon találtam rá az egyik hőn imádott bandámra, a Placebo-ra, és az AHS-re is ugyanott találtam rá, ami meg az első két évadával beírta magát nálam a történelembe, és az volt az első sorozatcrush-om. Ja, szóval értitek. Ez volt már vagy öt éve. Jesus. Na mindegy, amúgy velem nem történik semmi extra. Vagyis azon kívül, hogy nagybetűkkel HÁNYOK a szalagavató tánctól és mindentől, ami csak érinti. Igazából múlt órán kiszállhattam volna, de nem én akartam lenni az ünneprontó, meg mindig bulinak képzeltem el gondolatban a próbákat, de így pár alkalom után abszolút nem így van. Mert ez az egész csak felesleges pénzköltés szép köntösbe öltöztetve. És nagyszerű okot ad az osztálynak a veszekedésre, sőt, ilyen non-sense pletykák is lábra keltek, amik alaptalanok, röhejesek, de nem baj, vesszünk össze rajta, és utáljunk ki mindenkit! Szóval ez a része a sulinak taszít, mostanában nem is érzem magam olyan jól odabent. De már csak egy év, aztán jön a homály, mert ugye konkrét terveim még nincsenek is. Csak ötleteim, de 100%-os bombabiztos terv nincs. De ezzel nem vagyok egyedül, még így is sokkal jobban állok, mint a legtöbben. Legszívesebben mennék külföldre tanulni, közben dolgozni. Nagyon tartanék tőle, de hihetetlenül vágyom a világot látásra, és arra, hogy elköltözhessek, és pontosan úgy élhessek, ahogy akarok. Mert lenne egy nagyon kézenfekvő megoldás, és akkor el sem kellene költöznöm itthonról, de nagyon szeretnék. Tudom, hogy először rosszul lennék a gondolattól is, mert ki lennék zökkentve a megszokott helyzetemből, de nagyon jól viselem a változásokat, így hamar megszoknám. Tényleg nagyon vágyom rám, egészen addig, amíg be vagyok zárva ide, addig sosem leszek igazán önmagam, se boldog, se semmi. Pont péntek délután beszéltük a barátnőmmel, hogy mennyire jó lenne, ha mindkettőnknek lenne egy kis lakáskája, és néha ha úgy lenne kedvünk elhúznánk jó messzire. Csak akárhogy is nézzük, ezek drága álmok. Amúgy megjöttek a CD-jeim, amit még augusztusban rendeltem a Media Marktból, és pénteken értek ide. Yeah. Már kezdtem aggódni, hogy felszívódtak. Nézzétek ♥-♥ Azóta már jópárszor meghallgattam őket, és annyira jó érzés, hogy megvannak legálisan is :D A Perfect World albumot nem is nagyon ismertem, mostmár kívülről fújom. A Sempiternalt még CD-ről nem hallgattam meg, mert nem volt kedvem hozzá, de amúgy nekem az az album a kilencedikes évet idézi vissza, azon belül is az évvégi vizsgát. Mert tudom, hogy április elsején jelent meg, de én már márciusban nagyban ezt hallgattam, egészen májusig, mikor már a vizsgára készültem. A Nevermind az alapkategória, öt éve szeretem őket, vagyis pontosan a zenei forradalmam óta. (Öt éve döntöttem úgy, hogy kitörlöm az összes szar és tucatzeném, és felfedezem a stílusom.) A Three Cheers for a Sweet Revenge pedig minden idők egyik legjobb albuma az én szememben, szóval sosem volt kérdés, hogy egy nap megveszem majd. Ez a kedvenc MCR-albumom is egyben, aztán jön a Black Parade. Szóval a CD gyűjteményem ezzel a 4 új taggal már 5 darabos lett :'D

☔

Semi — 2016-09-13 18:52:34

Huh, ez a nap nem volt semmi. Először is tök jól kezdődött, mert a reggeli buszon néztem ki az ablakon és nagyon jó zenéket hallgattam. Szerintem ennek már megvan az a tökéletes feelingje. Aztán délután bemegyek a boltba, és mire kijövök esik az eső. Ezzel nincs is semmi baj, elővettem az esernyőm (ami fogalmam sincs miért volt nálam, mert nem szokásom ilyen előrelátónak lenni), és aztán pattogtam tovább nagyboldogan, mint Piroska a kiskosarával. Egészen addig, amíg ki nem csavarodott az ernyőm, akkor ugyanis párbajoznom kellett vele, mert az istenért nem akart visszafordulni. Aztán ezzel úgy kb elvoltam egy darabig, végül pedig jött egy random széllöket, ami rendesen visszalökött engem, és a könyvesbolt oldalának estem. Amúgy nem hittem volna, hogy ilyen erősen el tud taszítani, dehát legalább ilyet is tapasztaltam. Na, itt már KO. voltam, de legalább 1) nem volt meleg, és 2) a szandálom volt rajtam, úgyhogy simán át tudtam gázolni minden minibalatonon az utcában. Utána felszálltam a buszra, majd később leszálltam, és kiderült, hogy otthon még inkább ömlik az eső. A nyolc részbe tört esernyőmmel menekültem haza, és konkrétan úgy néztem ki, mint egy ázott kutya. Életemben nem áztam még el ennyire, de nem bánom, valahogy szeretem az ilyen kalandokat :D Fuh, mondjuk ezt nem tudnám elmondani a suliról, ugyanis ott általában halálra unom magam. Az a vicc, hogy én nem bírok unatkozni, utálom, ha nincs mit tenni, és szenvedés van, ezért ilyenkor feldobom a saját kedvem a belső poénjaimmal, például kacsintgatok az osztálytársaimra, és figyelem a reakciókat :'D Uh, de amúgy az a fajta ember vagyok, aki mellett egy nagyon visszafogott ember nem érezné magát jól, mert állandóan olyan helyzeteket kreálok, hogy nevetni tudjak rajta. És mostmár erre rákaptak a legjobb barátaim is, és ha hárman együtt vágunk bele valami idiótaságba, akkor abból nem sül ki semmi értelmes. :'D Ma a suli szerelőjét vicceltük meg, és elkezdett röhögni, és ahogy ezt írom, megint nevetni támadt kedvem :D Amúgy szeretem ezt a tulajdonságom, mert milliószor jobb így élni, mint monoton stílusban végigülni egy unalmas napot. Én totál megértem, ha valaki rám néz, és azt mondja hülye vagyok, de nincs mit tenni, ha egyszer élvezem.

El Internado

Semi — 2016-09-11 17:49:58

Huh, de rég nem voltam. Most sem igazából valami "életes" bejegyzést hozok, hanem csak egy olyat, amiben ajánlok nektek egy sorozatot. Augusztus vége felé kezdtem el nézni az El Internado-t, vagyis az Internátust, de szokásomhoz híven a kezdeti lelkesedésem alábbhagyott, és az utolsó két évadot már csak lassan és dövögősen néztem pedig, pedig amúgy brutál gyorsan pörgettem az epizódokat. Jó példa erre az, hogy csak és kizárólag az első napon megnéztem az első 7 részt, és egy rész 70 perc körül van. Au. Vicces volt, mert miután megnéztem ezt a hét részt, nem tudtam aludni, mert rámtört az a fura "biztosan van valaki a szobámban, aki arra vár, hogy megöljön" érzés. Ilyen utoljára tavaly volt a Scream Queens-szel, mikor Red Devil-t vízionáltam az ágyam végébe._. Pedig esküszöm, nekem abszolút nem szokásom félni a filmektől, dehát nem tudom irányítani :D Amúgy nem ez lesz az első, hogy a Scream Queens-hez hasonlítom a szériát, pedig amúgy konkrétan semmi közük egymáshoz. A Fekete-tó Internátusban Spanyolország tehetős családjainak gyerekei élnek, akiknek van pénzük egy ilyen elit iskolára, de nincs idejük, hogy saját maguk neveljék fel a gyerekeket. Azonban az erdő közepén álló épület számos titkokat rejt, de egyedül csak a töritanár veszi a bátorságot, hogy elkezdjen utánuk szaglászni. Mielőtt újra bemerészkedik az erdőbe, elmondja pár megbízható diákjának, hogy itt nincsenek biztonságban, majd ezek a diákok is szaglászni kezdenek az igazság után. Ahogy egyre mélyebbre ássák magukat, rájönnek, hogy egyáltalán nem vicc, ami az internátus hátterében játszódik, de akkor már nincs kiút. Nagyon szerettem a sorozatot, főleg a kezdeti időkben, tehát az első pár évadnál, de az utolsókra sem eresztett a színvonal, csak már kicsit megváltozott a légkör. Amúgy annak ellenére, hogy nem tudtam tőle aludni az első nap, egyáltalán nem ijesztő, szóval még csak véletlenül se számítsatok jumpscare-es horrorra, vagy egyebekre. A sorozatban amúgy vannak logikai összeférhetetlenségek, én összesen négyet számoltam, de ezek amúgy nem feltűnőek, hogyha nem vagy olyan, aki az ilyeneket azonnal kiszűri. Amúgy ez nem számít soknak, sőt, szerintem nagyon egybetették ezt a sorozatot; volt eleje, közepe és vége. És ami a legfontosabb, hogy már az első részben tudták a készítők, hogy mi lesz az utolsóban, ami nagyon-nagyon ritka. Szóval ha eszméletlenül szemfüles voltál, akkor már a legelső rész első húsz percében kiszúrhattál egy olyan jelet, amire maguk a szereplők csak a negyedik évadban jönnek rá, de ehhez tényleg nagyon profinak kell lenni. Imádom az olyan történeteket, ahol a kis darabkák hatalmas egésszé állnak össze, és itt pont ez történt. Erről jutott eszembe rögtön a Scream Queens, ami szintén egy rejtélyes sztori, ott viszont abszolút nem foglalkoztak a készítők olyan apróságokkal, mint a történet építgetése és a nyomok, hanem még maguk a rendezők sem tudták, hogy mi lesz a csattanó, és a többféle véget is filmre vettek, és végül előző nap döntötték el, hogy holnap melyik vég legyen levetítve. Na, ezt én utálom. Ez milyen hozzáállás? Így a nézőknek semmilyen nyomuk nem volt kombinálni, vagy elméleteket gyártani, ami szerintem tehetségtelen forgatókönyv írókra utal. Az Internátus meg pont az ellentéte volt, vagyis a kezdetektől megvolt a komplett történet, és mi csöpögtetve kaptuk az infókat, míg végül egész képet alkottak az ismereteink. Szóval már csak ezért megérti megnézni. Volt benne amúgy több dolog is, ami idegesített, például a kisgyerekek. Dehát nálam ez cseppet sem meglepő :D Jaj, te jó ég, valamit majdnem elfelejtettem említeni. A szinkronról és a minőségről még egy szót sem beszéltem, úgyhogy itt az ideje. Szándékosan semmit sem nézek szinkronnal, sőt, kifejezetten ellene vagyok, de itt most nem volt túl sok választási lehetőségem, úgyhogy gyűjtök belőle néhány gyöngyszemet: - Egyszer az egyik főszereplő kislány hangja megfázott, és bedugult orral beszélt. Annyira vicces volt :D - A sorozat vége felé fogták magukat, és lecserélték a főszereplő hangját, aztán nem sokkal később visszahozták az eredetit. - Az egyik mellékszereplőt nem szinkronizálták, így ha ő beszélt, akkor csak tátogás volt, majd a beszédpartnere válaszolt. Tátogás -> válasz. Haláli volt. Csak kikövetkezetni lehetett, hogy ugyan miről megy a vita. - Szintén az egyik mellékszereplőt kétszer is leszinkronizálták, de különféle fordítással, viszont mindkét hangsávot rajtahagyták, így kánonban beszélt a csaj, kétféleképpen. - Voltak fordítási hibák is, és néha akár részen belül is két különböző módon fordították egy és ugyanazt a mondatot vagy szót. A minőségről meg annyit, hogy csak 240-ben vagy 360-ban lehet megtalálni :( Amúgy ez egy kifejezetten hosszű sztori, gyors számolás után kijött, hogy kb 83 órát kell rászánnod, ami nem kevés, de egy próbát megér. Mikor elkezdtem nézni, még fogalmam sem volt, hogy ez ilyen hosszú lesz majd, de végülis nem bántam meg. IMDB-n pedig 8.2-es ^^ Utóiratnak egy figyelmeztetés: vannak benne idegesítő gyerekek, és idegesítő tinédzser-megnyilvánulások.

Első benyomások az új tanévről

Semi — 2016-09-01 19:33:21

Hű, megvan az új órarend. Nem semmi, mert elvettek pár tantárgyat, mint a fizika, biosz és egyebek, de az, hogy kivették az összes angolt, az megdöbbentő. Eddig heti négy volt, abból kettő sima, kettő pedig szakangol volt, és most kivették. Nem sajnálom, mert tanulós tantárgy volt, mert a tanár folyton betanulandókat adott fel, abból sem keveset. Az a fajta volt, aki szemrebbenés nélkül lefeleltett téged a tavalyi anyagból, és beírta az egyest, ha nem tudtad. Jézus, mennyit lázadtunk az óráin, de sosem vérkomolyan, mert amúgy bírtuk őt, hiszen egy jelenség volt az a tanár. Az a fajta, akit valamilyen szinten mindenki utál a sok hülyesége miatt, de közben meg olyanokat szokott beszólni, meg olyanokat csinál, hogy könyvet lehetne írni róla. Mi is vagy egy oldalnyi aranyköpést írtunk fel az óráiból, és napi szinten alkalmazzuk őket :D Volt, hogy teljes beszélgetéseket folytattunk az "ő nyelvén". Szóval ez igen meglepő, hogy kivették az angolt, de nem kell aggódni, mert bejött egy csomó új tantárgy, és több réginek is megemelték az óraszámát. Amúgy az új tantárgyak közül egyedül az ügyvitelre vagyok kíváncsi, bár nem látok rá sok reményt, hogy tetszeni fog majd, mert nem szimpatizálok vele eddig. A tanára is teljesen új, idén jött a suliba, szóval elsőkézből tapasztalhatjuk meg, hogy milyen lesz. Viszont az idei tanév három dolog miatt lesz szar: 1) Új, sokkal kisebb termet kaptunk. 2) A terem másik végében ülök a barátaimtól elválasztva, és a legviccesebb az egészben, hogy mi választhatjuk meg a helyeket, mégis elsodródtam :'D 3) Az egyik horrortanárunkkal heti kettő helyett heti ötször fogunk találkozni, ráadásul átvette az egyik kedvenc órám tanítását, és most azt is elrontja majd. Leírok nektek egy órát: >>mindenki füzettel a kezében, tanulva várja a tanárt. Miután beenged minket a termébe, mindenki monotonan leül, majd a pad alatt még olvasgatja a tudnivalót, és csendben imádkozik, hogy ne őt válassza ki felelésre vagy dogára, mert mindig 2-3 ember jegyet kap. Aztán ha túléli, és nem őt választják, akkor bámulja a kivetítőt, és lemásolja róla a cuccokat 45 percen keresztül. Mikor látja, hogy mindjárt lemegyünk alfába, akkor gyorsan feldob egy keresztkérdést, és baromi mérges lesz, amiért mindenki csak annyit mond, hogy "Ich weiß nicht". Szóval megkapjuk a fejmosást, hogy olyanok vagyunk, mint a szellemek és rossz ránk nézni. Majd kicsöngetnek, de a tanár még mindig nem akarja abbahagyni a tanítást, mert még oly' fontos dolgokat nem tudunk, szóval a szünetünkből elvesz 6-7 percet, és nem érti, miért olyan ideges mindenki. Aztán a maradék időt azzal tölti, hogy elmagyarázza, hogy az órának nem akkor van vége, mikor kicsöngettek, hanem akkor, mikor ő azt mondja. Aztán nagy kegyesen elenged minket, mi meg rohanunk, mert maradt kb 1 percünk.<< Biztos mindenkinek van hasonló tanára, szóval nem lehet nehéz elképzelni. De úgy összegészében azt mondanám, hogy korrekt az órarend. Bár van 10 óránk is, meg ilyenek, de úgy néz ki, hogy nem lesz olyan igazi szörnyűség - bár ki tudja, hiszen kell legalább egy hónap ahhoz, hogy meg lehessen ítélni. Ráadásul idén csak 34 óránk van, tavaly 35 volt. Mondjuk ebből 15 németül van, tavaly csak 12 volt + 4 angol, de az más, az sokkal könnyebb. Amúgy ma négy osztályfőnöki óránk volt, mégis annyira álmos vagyok, hogy mindjárt összeesek, úgyhogy simán lehet, hogy nincs is értelme annak, amit leírtam. Ui.: Az állam még mindig nem döntötte el, hogy a szakmai tárgyainkből mikor, hogyan, milyen szinten és miből kell érettségiznünk. Ráérnek még, nem? :D

Nyárösszefoglaló

Semi — 2016-08-31 20:50:39

Nem tudom elhinni, hogy holnap suli van, annyira nem érzem így, hogy még a táskámba se tettem bele a cuccaim (ami konkrétan az alapdolgokat és egy órarendet jelentené), mert semmilyen szinten nincs sulihangulatom. Mert van, aki várja, van, aki nem - de én egyiket sem érzem, nekem olyan "miért beszél mindenki erről? Ja, mert holnap kezdődik? De fura." Aztán öt perc múlva megint elfelejtem. Na, mindegy, majd októberbe valamikor ráeszmélek, hogy iskola van. Amúgy nálam ez nagyon gyakori. Például az egyik barátnőm tegnap mondta, hogy mennyi mindent mondott az osztályfőnökünk a holnapi napról, és én is nyilván ott voltam, de egy szóra sem emlékszek, és ilyenkor mindig tiszta hülyének érzem magam, hogy én csak testben vagyok ott. Na, meg az állandó "mi volt a házi?", "milyen óránk lesz?" kérdések, amikre mindenki kívülről tudja a választ már a második héten, én meg csak a telefonos alkalmazásomból tudom, mert az minden szünetben szól nekem, ami egy nagyon király app, szóval majd idén is le lesz töltve. :D Plusz órák alatt lehalkítja a telefont, szünetekben visszateszi a hangot stb, szóval igazán hasznos. Most pedig pontokba szedem miket csináltam nyáron, legalábbis megpróbálom. Amúgy nem volt mozgalmas nyaram, a tavaly előtti a Volt miatt volt érdekes, az tavalyi Spanyolország miatt, az idei pedig csendes volt, de én nagyon szerettem. Nem időrendi sorrendben írom, mert még csak úgy simán is nehéz összeszedni :D Belekezdtem a Cinder-be, de egyelőre abbahagytam, viszont a Forbiddent kiolvastam, és imádtam. Kiolvastam a Korona című regényt is, ami elég limonádé, akár az előző részek, de tetszett. a13 Befejeztem a Hannibal-t, ugyanis a harmadik évadnál leálltam több hónapig, de végül csak befejeztem, és te jó ég, már csak az utolsó öt percért megérte. Nyaraltam az Őrségben családi barátokkal. Végignéztem az elsőtől az utolsó részig a Vikingeket. Azt hittem egy évig kell várnom a folytatásra, de kiderül, hogy csak egy hónapot. Micsoda mázlista vagyok. Lement a Game of Thrones hatodik évada is, aminek minden percét imádtam, bár remélem, hogy nem fognak drasztikusan egyszerűsödni a szálak GRRM elhagyása miatt. Nyaraltam a Balatonnál családdal. Amíg élek nem felejtem el azt a környéket, ahol a házunk volt, mert itt jöttem rá, hogy mégsem akarnék olyan helyen élni, ahol közel s távol egy lélek sincs. Voltam gyakorlaton, ahol nagyon rendesek voltak velem. A mamámat oktattam számítógép használatra, ami nem kis kihívás. Vettünk egy fehér könyvesszekrényt a szobám legeldugottabb sarkába, ami milliárdszor jobban néz ki, mint az előde. Elkezdtem nézni az Internátust, ami egy nagyon nagy falat, szóval vonakodtam, de végül örülök, hogy rávettem magam (71 részes, 1 rész minimum 1 órás), mert nagyon megérte, bár még hátra van pár rész. Ja, és szinkronnal kell néznem, ami haláli, majd írok egy listát, hogy miért. Több, mint ezer matekfeladatot oldottam meg érettségi felkészülésként, és cseppet sem bántam meg, konkrétan imádtam oldani őket, sokszor akár éjfélig is ezeket csináltam. A probléma akkor volt, mikor abszolút nem értettem valamit, vagy mikor olyat rontottam, mint például 4 a másodikon nekem 8. Meg ilyen hülyeségek. Ja, meg megtudtam, hogy az 1 nem prímszám, és hogy a 0 az egyik feladatban pozitív, a másikban negatív, a harmadikban pedig egyik sem. ._. Voltam több magyar koncerten. Azt hiszem kitörtem a jobb térdem. Egy csomószor találkoztam az egyik barátnőmmel, volt, hogy együtt matekoztunk. Megint rájöttem, hogy nem semmi barátnők vagyunk, konkrétan mintha családtag lenne, olyanok vagyunk egymással. Abszolút nem puszi-puszi-barátnő típus vagyok, szóval nehéz olyat találni, akivel gondolatot olvasol, plusz egymás hülyeségeit annyira toleráljátok, hogy az már vicc. Például mikor meglátja az őskáosz tolltartómat, és rám néz: "Ezt tavaly óta nem pakoltad ki, ugye? Szuper, akkor ezt is nekem kell szeptemberben." A másikat pedig meglátogattam egy tanyán, ami teli volt lovakkal, és egy kiscsikó le akarta rángatni rólam a pólóm. :D Csináltam magamnak és a barátnőmnek nyakláncokat. Azt vettem észre, hogy nincs is szinte bolti nyakláncom, mindet magamnak csinálom. Új szemüvegkeret, új dioptria. Azóta sem volt rajtam egyszer sem. De remélem megszeretem annyira, hogy állandóan hordani tudjam majd, mert amúgy tök jó dolog látni. Az egyik barátom olyan dolgokat mondott el magáról, amiket sosem fogok elfelejteni, mert nem kis bizalom kellett hozzá. Főleg, hogy én egyszer nagyon szemét voltam vele, és ezek után képes volt hatalmas dolgokat megosztani velem. Tettem tempered glass-t a telefonomra, ami nagy sikerélmény volt, mert majdnem tökéletesen sikerült. Miket meg nem tanul az ember, ha Youtube-ot néz. Megrendeltem péntekre a szülinapi ajándékom magamnak, vagyis 4 CD-t. Alig várom, hogy ideérjenek. Töménytelen mennyiségű Dead by Daylight streamet nézek még mindig, ha háttérzaj kell, vagy ilyesmi. Vettem teljesen új tesicuccot (az egyenpólót leszámítva). Decathlonba beszabadultam, és van már rendes futócipőm, ami remélem beválik majd, új tesizsákom, és új tesinadrágom. Sokkal kényelmesebb lesz majd így, az tuti. Megrendeltem péntekre a szülinapi ajándékom magamnak, vagyis 4 CD-t. Alig várom, hogy ideérjenek. *-*

Nosztalgikus hangulatba kerültem :D

Semi — 2016-08-22 21:47:50

Ma szombat van? Kicsit elvesztettem az időérzékem, de semmi baj, már csak egy hét, és nem csak a napokat, de a perceket is számon tudom majd tartani. Kíváncsi vagyok az új órarendre. Tavaly először nagyon kiakadtam rajta, utána a keddeken kívül egészen megkedveltem. (7 órából 5 kemény óra volt, amin mindig dogát írtunk/feleltünk, szóval tiszta ideg voltam egész nap.) Amúgy komolyan a legnagyobb rémálmom, hogy lecserélik a tesitanárt. A mostanit bírom, mert sokkal jobb fej, mint az eddigiek, mert lehet vele tárgyalni, ami az osztályunk legnagyobb tehetsége. Ha őt lecserélnék, akkor maradna ránk valami zsarnok tesitanár. Amúgy a tesitanárok többsége nagyon fura szerzet, a legtöbbet például gyerekek közelébe nem engedném, nemhogy iskolába. Például az általános iskolás osztályfőnököm is tesitanár volt, és olyan mély felelősségérzete volt, hogy nem vette észre, hogy az egyik gyerek majdnem megfullad az uszodában, úgy, hogy durván öt méterre állt tőle, sőt, még neki állt feljebb. De mondjuk az a csaj egy külön kategória volt, egyszer például kiküldte az összes fiút az osztályból, és megkérdezte a lányoktól, hogy kiket utálunk, kiket dobnánk ki az osztályból, rangsoroljuk a fiúkat a pozíciójuk szerint stb. Akkor még le sem esett nekem, hogy ez mennyire nem normális dolog. Aztán kiküldött minket, és beengedte a fiúkat, és velük is felállított egy ranglétrát a lányokról, meg ilyenek. Ez így mostani szemmel beteg, és nem csoda, hogy nem volt osztályközösség, ha még ő is erőltette, hogy mi nem vagyunk egyenlőek, hanem egyes diákok feljebb vannak, mint mások. Aztán rám bízta az osztály kulcsát, ami azt jelentette, hogy mindennap 7 órakor nekem kellett kinyitnom a termet, és minden egyes óra után én zártam, és természetesen nyitottam is. Mert az osztályban akkora értétek voltak, mint mondjuk a rajzcuccok (még csak elektronikus tábla, laptop vagy ilyenek sem, hiszen 5 évvel ezelőttről beszélünk). Na, jó, mondjuk az tény, hogy a Bibliákat nagy számban lopdosták a diákok, hogy ne kapjanak egyest, ha a sajátjuk nem volt ott, ami szerintem nem kicsit irónikus. Szóval nagyon sokáig hatkor keltem, csak azért, és semmi másért, hogy kinyissam a termet, de aztán egyéb okok miatt már nem tudtam beérni reggel 7-re, csak 10-20 perccel később, és emiatt egy csomószor megalázott, hogy egyetlen feladatom sem tudom elvégezni, mert az osztályt nyilván zárva kell tartani, és nyilván a legmesszebb lakó diáknak kell erről gondoskodnia. Amúgy a mostani sulimban sosem zárjuk az osztályt, ahogy semmi más termet sem, pedig van okostáblánk. Én például gyakorlatilag odabent élek, mert a padom dugig van mindennel, mégsem vittek el még soha semmit. Vagyis a táblatörlőszivacsot rendszeresen lenyúlják, de annyi baj legyen. Pedig ez nem elit iskola, mégsem kell tartani a lopástól. Ha figyelsz a saját cuccaidra, akkor nem lesz baj. Ja, meg ugye én térdproblémás vagyok kiskorom óta, és az orvosoknak fogalmuk sincs, hogy miért szar a térdem, szóval hatodik év végén úgy döntöttek, hogy begipszelik, hátha attól jobb lesz. És ugye ez azt jelentette, hogy a komplett bal lábam be volt gipszelve, szóval járni sem tudtam, nemhogy beülni a templom padjaiba, ahol maximum 30 centi hely van, szóval nem tudtam elmenni az évzáróra, és az osztályfőnököm leordította a tesóm fejét, hogy mertem ezt megtenni. Aztán nyolcadik év végén mindenki megjelölhette, hogy hova akar felvételizni, és ezeket egy lapon kellett leadni. Ugyebár az iskolák szakjainak van egy számsora, ami csak és kizárólag arra a sulira és azon belül is arra a szakra vonatkozik, tehát nem lehet eltéveszteni, úgyhogy anya csak azt a számot és a suli nevét rövidítve adta meg (mert amúgy 20 szóból áll, és nem szükséges külön megadni). Szóval a tanárnő megüzentette velem anyának, hogy amennyiben nem analfabéta, nyugodtan mozdítsa meg a kezét, és írja le az iskola teljes nevét, hiszen lehet, hogy annyira hülye, hogy elírta a számsort, és akkor még a végén rossz suliba felvételizek. De ezzel nincs vége, tudnék még mit mesélni róla, de szerintem ez a kis ízelítő kellően bemutatja, hogy miért hagyott bennem mély nyomot. Amúgy szerintem ő az egyetlen ember, akitől undorodom. És de jó, hogy ez a téma csak úgy feljött, ahogy a sulira gondoltam, meg a szörnyű tesitanárokra :D De szerintem a legtöbbjük komolyan bosszút akar állni a diákokon, másképp nem értem, miért lenne érdekük, hogy ráerőltessenek a gyerekekre olyanokat, amiket a rémálmaikban sem mernek. Pl. az egyik barátnőm retteg a szekrényen, és arról kellett volna lebukfenceznünk, és erőltette a tanár, holott az egyik osztálytársunk magára rántotta a szekrény legfelső részét, a másik pedig rosszul esett, és a nyakára érkezett. Szóval ez non-sense. Én nem lennék jó tanár, mert a rosszabbakhoz nem lenne türelmem, de a különség köztem és köztük annyi, hogy én nem is megyek annak. :D (Ui.: Pedig esküszöm volt, hogy gondolkoztam rajta:D) Ui2: már csak 5 teljes napom van 17 évesként

Két sorozat, amit meg kell nézned

Semi — 2016-08-19 20:27:44

Hannibal. Komolyan meg kell nézni, ha nyitott vagy az ilyesmi sorozatokra, mert ez az egyik legjobb rendezésű dolog, amit valaha gyártottak, ráadásul hihetetlen szépen van felépítve. Amúgy én azt hittem, hogy ez Hannibal hadvezérről szól, szóval az első évad első részének elején körülbelül 10 percig azon gondolkoztam, hogy "ez miii?" és "hogy kerülünk vissza a múltba?". Amúgy ilyen sűrűn előfordul nálam, mert nem feltétlenül szoktam utánaolvasgatni semminek, hanem ha valami megtetszik névről, vagy hallásból, akkor tíz perc múlva elkezdem nézni, és lesz, ami lesz. Szóval miről szól igazából a Hannibal? Dr. Hannibal Lecter egy igazi zseni, aki mindig mindeki előtt jár öt lépéssel, és legfőbb motivációja a kíváncsisága. Példamutató lehetne, azzal az egy kivétellel, hogy intelligenciáját arra használja, hogy megússza az összes gyilkosságát. De nem csak egyszerű sorozatgyilkos, ugyanis az áldozatait feltálalja magának - vagy éppen vacsoravendégeinek. Eközben a rendőrség nyilván őt és számos egyéb gyilkost is keres, a nyomozóbrigádnak pedig maga Dr. Lecter is a tagja, ugyanis ő Will újdonsült pszichiátere. Will azért vesz részt a nyomozásokban, mert együttérzése lévén képes megérezni, hogy egy-egy gyilkos hogyan és miért ölte meg áldozatait. Ha pedig egy ilyen ember kerül össze egy gyilkossal, akkor csak idő kérdése, míg megsejti, hogy valami nincsen rendben. Ha valaki nem bírja a vér, vagy a groteszk és igen durva gyilkosságok látványát, akkor itt fogja meghúzni azt a bizonyos határt, mondván "köszönöm szépen, elég volt". Én azért kezdtem el nézni, mert ez híres a kegyetlenségéről, és érdekelt miért. Sokkal brutálisabb esetek vannak itt, mint mondjuk egy Dr. Csontban, és a képi árbázolást össze sem lehet hasonlítani. A többi nyomozós sorozattól nem csak ebben tér el nagyban, hanem abban is, hogy itt nem az ügy megoldása az elsődleges szál, hanem a szereplők háttértörténete, tehát azok hétköznapjai, és hogy hogyan bírkóznak meg a gyilkosságokkal. Ez egészen addig így megy, amíg végül teljesen háttérbe nem szorul a rendőrségi élet. Én mindenkinek ajánlanám megnézésre, de csak ha nem zavar a vér, a brutalitás ábrázolása, plusz az, hogy rengeteg metafora és nem egyértelmű dolog található benne. Szerintem vissza fogom majd nézni pár éven belül, ami nálam nagyon nagy szó. Ha az augusztusomat egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor az a "Vikingek" lenne, ugyanis ezt a sorozatot daráltam le hihetetlenül gyorsan. Nagyon a szívemhez nőtt, és most konkrétan nem is tudom, mit kezdjek majd magammal, hogy ma megnéztem a legutolsó részt is, és 2017-ig kell várnom a folytatásra. (Javítás: most tudtam meg, hogy ősszel jön a folytatás, pedig jövő tavasszal kellene jönnie. Hogy lehetek ilyen mázlista? :D) Ez a sorozat amúgy hű a nevéhez, tehát valóban vikingekről szól, az ő életüket és hódításukat mutatja be a 800-as években. Ragnar Lothbrok egy farmon él családjával, és annyiban tűnik ki a többiek közül, hogy hajtja a kíváncsiság és a világ megismerése, és nem fél attól, hogy kihajózzon a tengerre, ami akkoriban kész öngyilkosság volt, mert az eltévedt hajók csak ritkán értek haza. Mivel Ragnar tudomására jut egy új mód, ahogyan tájokozódni lehet a tengeren, ezért a grófja engedélye nélkül is belevág egy fosztogatóhadjáratba, melynek sikere még több útra buzdítja. Ebbe is úgy kezdtem bele, hogy nem tudtam róla gyakorlatilag semmit, de itt azt kaptam, amire számítottam. Az első pár résznél még nem teljesen tudtam hova rakni a történetet, de aztán nagyon hamar belerázódtam, és rengeteg szereplő a szívemhez nőtt. Jelenleg 4 évada van, és nem lehet nem megemlíteni, hogy milyen fejlődésen estek át a karakterek, vagy éppen hogyan épültek le. Baromi érdekes volt nézni, ahogy halad előre a történet, főleg, hogy alapból szeretem a vikingeket, Norvégia pedig mindig is a szívem egyik csücske volt, szóval épp ideje volt elkezdenem ezt is. Amúgy a sztori igaz történet (vagy legalábbis azon alapul), ugyanis utánanéztem, és tényleg léteztek a szereplők, és valóban úgy, ahogyan itt is láthatjuk őket, már amennyire egy ~1200 éves történetet fel lehet eleveníteni. Szóval ez is jócskán nézésre érdemes.

Újabb 100 kérdés

Semi — 2016-08-18 18:54:20

Most hoztam a Forbidden-ről bejegyzést, hamarosan pedig a Hannibalról és a Vikingekről is szeretnék, szóval nem is baj, ha kicsit vegyesedik a blog a tesztektől, és nem 3 ajánlás lesz egymás után. Szóval mára hoztam megint egy tesztet, ami szintén 100 kérdésből áll, és Amy hívott meg rá. Amúgy vicces, mert mikor megnyitottam a Semicolon-t, nem terveztem különösebb személyes információkat megosztani, most meg már centire lehet tudni a magasságom, meg mindenféle ilyesmit. '-' Amúgy több kérdés ismétli önmagát tegnapról, úgyhogy ezeket szimplán kivágtam :D 1. A szekrényajtód nyitva van, vagy csukva, mikor alszol? Csukva. 3. Alváskor begyűröd a takarót, vagy nem? Mármint úgy, hogy begyűröm a falhoz, hogy ne tudjam kirúgni magam alól, vagy hogy? Mert ha úgy kell érteni a kérdést, akkor nem. 4. Loptál már utcatáblát? Négy éves korom óta hobbim a Stop-táblákat gyűjteni. Már huszonhárom van itthon, és nem tervezek megállni, amíg a rendőrség le nem fülel. 5. Szeretsz post it-eket használni? Nem, mert mindig kimegy a ragadósságuk, és kiesnek a füzetből. Szóval oda szoktam celluxozni őket. 6. Szoktál kivágni kuponokat, amiket utána soha nem használsz? Nem, mert mindig felhasználom őket. Vagyis csak a Rossmannos kuponokat szoktam begyűjteni, és azokat fel is használom. Egyszer elmentem csak azért, hogy ne járjon le, és kisbevásárlást tartottam, és végül elfelejtettem odaadni a kupont, és teljes árat fizettem. ._. Ha legközelebb csinálok WTF-pillanatok összeállítást, ez belekerül majd. 7. Inkább egy nagy medve, vagy egy méhraj támadjon meg? Mondjuk egy panda. Mire eldöntené, hogy támad, addigra már a Kínai Nagyfal másik oldalán lennék.

100 kérdéses teszt

Semi — 2016-08-17 23:00:58

Az első nyolc kérdés a százból itt van, a többiért kattints a bővebbenre. A 100 kérdéses teszt Amy ezen bejegyzéséből származik. :) Hamarosan hozom majd a következő 100-at, amire Amy meghívott :) 001. Spotify, SoundCloud vagy Pandora? Lázadó vagyok: Deezer. A három felsorolt közül egyiket sem használtam még, viszont a Deezer-t igen, és szerettem is, csak új fiókot kellett hozzá csinálnom, ahol már nem voltak meg a kedvenc zenéim, és nem volt kedvem újra összegyűjteni őket, szóval abbahagytam a Deezerezést is. 002. A szobád rendetlen vagy tiszta? Hihi. Az abszolút rendetlen kategóriát képviselem. Állandóan kérdezik, hogy nem zavar-e engem, vagy nem látom, hogy mennyire rendetlen. Igazából tökéletesen látom, hogy az, de nem érdekel. 003. Milyen színűek a szemeid? Kék. Néha világoskék, néha sötétkék, fény kérdése. Szeretem a szemszínem, de a zöldet tartom a legszebbnek. 004. Kedveled a neved? Miért? Imádom. Azon nagyon kevesek egyike vagyok, aki nagyon szereti a nevét, mivel a kereszt- és a családnevem és ritka, egyben pedig még ritkább, így én vagyok az egyedüli ezzel a névvel. 005. Mi a kapcsolati státuszod? Egyedülálló. Párszor elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne, ha bárkinek is eddig igent mondtam volna, de szerintem komolyan mindenkinek jobb így :D 006. Írd le a személyiséged három vagy kevesebb szóval! Gondolkodó, tudásszomjas, hideg 007. Milyen színű a hajad? Barna. Se nem sötét, se nem világos. Ez a természetes hajszínem amúgy. 008. Milyen fajta autót vezetsz? Milyen a színe? Nincs autóm, sőt, még jogsim sincs.

Forbidden könyvajánló

Semi — 2016-08-16 20:35:40

Tabitha Suzuma - Forbidden. Képzeljétek el a momentumot, mikor este tizenegy van, olvasok az ágyamban, miközben a könyv az abszolút tetőpontjához közeledik az utolsó harminc oldallal, de három ember kiabál velem, hogy kapcsoljam le a villanyt a szobámban, mert mindenki aludni szeretne a holnapi kirándulás előtt, szóval elmegyek fogat mosni, aztán visszamászok az ágyamba, hogy én márpedig akkor is ki fogom olvasni ezt a könyvet, ha az életem múlik is rajta. De a villany túl világos, ezért lekapcsolom, szóval majd kiesik a szemem a sólámpa gyenge fényénél, ezért azt is le kell kapcsolnom, így félre kell tennem a papírkönyvet, hogy majd leváltom a tabletre. Igen, de a tableten nincs meg a könyv, úgyhogy gyorsan megkeresem pdf fájlban, ami hamar meg is lett. Hatalmas örömmel megnyitom, és dobog a szívem, hogy folytathassam, erre egy másodperc alatt lekonyul a szám, mert spanyol nyelvű. Semmi baj, elkezdem újra keresni, de angolul sehol sincs meg, magyarul meg még ki sem adták. Áttérek epub-ra, hátha úgy meglesz. Meg is van, de a tablet nem tudja olvasni a fájlt, ezért gyorsan keresni kell egy epub-olvasó alkalmazást. Az első, amit letöltök nem működik. A második már igen, de a fájl furcsa és zavaros, például két mondat között nincs szóköz, a duplabetűket pedig egynek veszi. Nem baj, engem már nem lehet eltántorítani, végigolvasom így is a harminc oldalt, majd kiesik a szemem, közben meg természetesen alig látok, mert sírok, és még csendben is kell maradnom. -> Megvan a kép? Na, pontosan ez történt velem szombat éjjel. Hajnali 1 körül is még ezen járt az agyam, így aludni nem sokat sikerült, főleg, hogy másnap nagyon korán kellett kelnem. De abszolút megérte, mert a könyv bekerült a kedvenceim közé. Szóval nem volt zökkenőmentes. Sőt, még az elkezdése sem volt az, ugyanis a könyv szűk sorközökkel, nem megszokott betűtípussal jelent meg, olcsóbb féle lapon, így külsőre nem nyerte el a tetszésem, és három oldal után két hónapja letettem, mondván majd elolvasom máskor. És ez meg is lett, valóban elolvastam, és cseppet sem bántam meg. A bejegyzés egyáltalán nem tartalmaz spoilert. A könyv arról szól, hogy van egy nagycsalád: két kisgyerek; egy tizenhárom éves srác, aki ki akar törni a gyerek szerepből; és két tinédzser, akik tulajdonképpen fenntartják a családot, ugyanis az apa már régesrég elhagyta őket, az anya pedig tökéletesen alkalmatlan a szerepére. Maya és Lochan - a két családfő - elcseszett életük ellenére mindent megpróbálnak megtenni, hogy ne essen szét a család, és a kistestvérek teljes életet élhessenek szülők nélkül is. Eközben számos egyéb gond is jelen van, és miközben ezeket próbálják megoldani, Lochan és Maya egymásba szeretnek. Innen ered a "Tiltott" cím. Ja, szóval a könyv tulajdonképpen egy vérfertőző kapcsolatot mutat be, ezért is vettem meg, mert egyszerűen kíváncsi voltam rá. Vártam a könyvtől, hogy nagyon jó legyen, mert Goodreads-en 4,4-es értékelést kapott, ami őrült magasnak számít. Mióta a könyv népszerűbb lett, és sokkal több emberhez eljutott, azóta lecsúszott 4,04-re, vagyis csak simán jóra, de szerintem ez a könyv ennél sokkal több. Először is, belecsöppenünk egy nagycsalád életébe, ami nálam olyan "jaj, könyörgöm, csak ezt ne" mondatot váltott ki, mert finoman szólva nem kedvelem a gyerekeket, de eltelt pár tíz oldal, és nem csak megbékéltem velük, de körülbelül családtagnak is éreztem magam. A könyv eleje nálam még csak simán "elmegy-kategóriás" volt, szóval semmi különös érzést nem váltott ki belőlem, de később már átváltott abba az abszolút letehetetlen félébe. Olvastam kritikákat, miszerint ezt nem a YA könyvekhez kellene sorolni, mert tabutémát feszeget, de ha belegondolunk, hogy a YA könyvek 18 éves kortól körülbelül 25-ig szólnak, akkor szerintem teljesen rendben van a megnevezés. Amúgy utólag a kritikás résznél tűnt fel, hogy mennyi ember volt rosszul a témától, és mennyien nem akarták megvenni emiatt; ami elgondolkodtatott, hogy tényleg máshogy gondolkozok, mint a többiek, mert én konkrétan emiatt vettem meg, és ha nem lett volna ráírva a hátlapjára a téma, akkor tuti a boltban hagyom. Amúgy idén nyárra van beígérve a magyar fordítás, szóval hamarosan hypolt könyv lesz ez is, ilyenkor pedig külön öröm, hogy már fél éve megvan :D Amúgy nyárra van tervezve a megjelenése, tehát elméletileg bármelyik héten fellelhető lesz a könyvesboltokban. Szóval ha kicsit is érdekel a könyv, akkor érdemes elolvasni, mert különösen jól van megírva, és egy-két idegesítő tényezőt kivéve minden nagyon tetszett, annyira, hogy majd fel is fogom tenni a büszkeség-polcomra, ha egyszer lesz olyanom. :D

Szemüveg és két ajánlás

Semi — 2016-08-10 13:21:57

Tegnapelőtt voltam az Ofotértben új szemüveget csináltatni. :( Igazából hetedik óta kellene hordanom, de még a mai napig nem használom a szemüvegem, csak nagy szükség esetén van rajtam, de már tényleg gáz, hogy azzal sem látom rendesen a táblát, szóval csináltattunk erősebbet és vettünk hozzá másik keretet. Sima fekete Ray-Ban, a szára kívülről sötéttürkiz, belülről halványpiros színű. Nekem alapból nagyon tetszik, bár nem úgy választottam, hogy rögtön ránéztem, és rá esett a választásom, hanem előtte felpróbáltam az egész boltot. Amúgy teljesen ellentéte az előző szemüvegemnek, ami halványszürke vékony fémkeretes volt, az a fajta, ami nem is olyan feltűnő, ha rajtad van, de azért nem is az a szinte láthatatlan típusú. Amúgy szabályosan rosszul vagyok a gondolattól, mikor a suliban mindenki rám néz és megállapítja, hogy szemüveg van rajtam. Ez a Number 1 kedvencem, mikor megbámulnak, mert egy szemüveg annyira hihetetlenül ritka és különös jelenség, hogy nem lehet mit tenni, mint nézni. Na, azt nagyon várom már :'D Amúgy két ajánlanivalóm van: 1) Vikingek. Most tartok a harmadik évadnál, azon belül is a legelején, és 2nap/évad sebességgel darálom a részeket. Alapból ezer éve el akartam kezdeni, mert történelmi/viginges/kegyetlen sorozatról van szó, ami ráadásul 8.6-os IMDB-n. Most pár napja kezdtem el, eleinte nem tudtam hova tenni, de most már abszolút imádom, és örülök, hogy elkezdtem. Később biztos, hogy írok még róla bővebben is. Amúgy ha a színvonal megmarad a továbbiakban is, akkor bekerül a "kötelező megnézni" sorozataim közé. 2) Orange. Ez egy nagyon új, frissen megjelent anime, ami összesen 13 részes, és eddig 6 jelent meg belőle, szóval hétről hétre várni kell, hogy magyar idő szerint hétfő hajnalban megjelenjen a következő epizód. Nagyon régóta kerestem olyan iskolás animét, aminek tetszik a története és a rajzolása/animálása is, de sikertelen volt a keresésem. Na, ez most kb egy hónapja teljesült, mert akkor csatlakoztam be a nézésébe. A történet nagyon érdekes, arról szól, hogy hogyan változtatja meg a főszereplő lány a saját és mások sorsát azzal, hogy mindent úgy próbál csinálni, hogy később azt ne bánja meg. Szóval ha valaki szereti az ilyen cuccokat, akkor iktassa be a nyári szünetébe :D

Szülinapi érdekességek

Semi — 2016-08-02 20:34:39

Ma lett a Semicolon 1 éves Szóval ezt az igen jeles kort meg kell ünnepelni, úgyhogy kitaláltam, hogy csatolok vagy írok érdekességeket ehhez a poszthoz, ami csakis kizárólag az oldallal és annak megvalósításával kapcsolatos. Amúgy nekem kerek 1 hónap múlva lesz a szülinapom, és nem akarok 18 lenni :D Sikerült 12 érdekességet összegyűjtenem, ha kíváncsi vagy rájuk, nyisd meg a teljes bejegyzést :)

Kész vagyok az új designnal :D

Semi — 2016-08-01 19:37:50

Úristen, ne tudjátok meg, mennyit szenvedtem, hogy ezt az új design-t láthassátok, ugyanis egy fél élet volt összeválogatni a képeket és a felső menüsor elhelyezése is feleslegesen sok gondot okozott, mert Mozillában nem akart rendesen a helyére ugrani. Ja, meg egyéb gondok is adódtak, de nem kezdem el itt sorolgatni őket. A lényeg, hogy megint túl magasra tettem a lécet, és sikerült megugrani, vagyis teljesíteni az elvárásaim. Felfedeztem egy csomó király dolgot, aminek annyira örülök, hogy az hihetetlen. :D Szóval most jó kedvem van, pedig reggel nem volt az. Meg így mostanában iskolai előtti depresszióm van, például tegnap teljesen kivoltam, hogy az ismerőseim Kanadába, Dániába és egyéb helyekre mennek egyetemre, én pedig két évig még középiskolás vagyok (khm, 7 évig, míg más 4 alatt végez; és nem, nem buktam). Szóval tegnap úgy éreztem magam, mint egy különösen magányos bálna, és látványosan szenvedtem. Aztán ez megmaradt reggelig. Délután ismét elkezdtem dolgozni az új kinézeten (ez volt a harmadik nap), és háttérzajnak bekapcsoltam a Tru3ta1ent streamjét (Dead by Daylight-ot streamelt - mindig ennek a játéknak a streamjét nézem/hallgatom Tv és ilyenek helyett), és Tru3 totál őrült volt, meg a gyerekkori pókokkal kapcsolatos sérelmeiről beszélt, és egyszerűen úgy feldobta a kedvem, ahogy hallgattam a sztorijait, hogy az hihetetlen :D Közben ugye vagdostam a képeket a fejléchez, szóval gyorsan eltelt az idő. Jelenleg 30 kép váltakozik amúgy. Azt vettem észre, hogy a blog designjai szerves része lett az animáció, de egyszerűen mindig is jobban szerettem a mozgóképeket. Az álló képek nem annyira kötnek le, ezért van az, hogy imádok videózni és videót vágni és szerkeszteni. Amúgy még két megjegyzésem van a bloggal kapcsolatban: 1) Holnap lesz egy éves. :) Fogalmam sem volt akkoriban, hogy ennyire megszeretem majd csinálni, és hogy eddig kitart majd. Nem is emlékszek, milyen volt előtte. 2) Mindig kapok egy csomó hozzászólást a kommentrészlegbe, amik felérnek egy ajándékkal. A chat is jó, de az nem olyan maradandó, mint egy hozzászólás. Ezért mikor visszapörgettem, hogy 2-4 komment van alul szinte mindenhol (az én válaszaimat belevéve), akkor totál megörültem, hogy reagáltok a bejegyzésekre, és időt szántok beírni a hülye chapta kódot, meg ilyenek. Ez nagyon jól esik ^^ Amúgy visszakanyarodva az új kinézetre: az előző rekordideig volt fent, azért cseréltem le, mert miért ne, de elnéztem volna még egy darabig. Örülök, hogy végre megtaláltam, mi tetszik nekem, és nem kelle hetente-kéthetente cserélgetni, mert nem unom vagy utálom meg.

Random kérdésekre válasz II.

Semi — 2016-07-25 20:15:18

1. Mi az a dolog, amit a legtöbben nem tudnak rólad? Ezen a válaszon olyan sokat gondolkoztam, aztán rájöttem, hogy itt van jó példának a blog, hiszen erről nem igazán tudnak, nem is látnám értelmét, hogy tudjanak. De amúgy a legtöbben nem tudnak szinte rólam semmit se. Például egy random osztálytársat megkérdeznétek rólam valamiről, fogalmuk se lenne, szerintem még a totál alap Semi-dolgokról sem, de ez így fair, hiszen egy csomó osztálytársamról én sem tudnék elmondani semmi különöset. 2. Mi a kedvenc tavaly karácsonyi ajándékod? Fogalmam sincs, szerintem nem is kaptam semmi különöset, mert nem szoktam kérni. Általában úgy van, hogy nem kérek semmit semmire, ha nincs értelmes kívánságom, hanem majd mikor szeretnék valamit, akkor azt vagy megkapom vagy nem. Például két évvel ezelőtt névnapomtól kezdve nem kértem semmit, mondván, hogy majd veszek telefont, és abba fizessenek bele. 3. Mi az első dolog, amire ébredés után gondolsz? Hogy hány óra lehet vajon, és hogy Angrypug streamét elkapom-e még (:D) és hogy ez megint egy semmittevő, elvesztegetett nap lesz, mert semmi értelmeset nem fogok kezdeni magammal. 4. Elkezded a dolgokat, vagy inkább befejezed? Ez egy fura kérdés, de amúgy az előbbi. Mindig belekezdek valamit, aztán ráunok, és továbbállok. 5. Hány éves voltál, mikor megtanultál úszni? Hmm.. Hát, úgy kb. négy évesen már úszkáltam tóban, mondjuk majdnem belefulladtam. Aztán harmadikban úszás órán tanítottak úszni, ahol szintén majdnem megfulladtam (és a tanárom pont annyira érdekelte, hogy beírt egy szar jegyet, amiért csak 4 kört úsztam, pedig minimum 10et kellett volna, szóval már-már meghatotta az eset). Szóval szerintem harmadikban vagy negyedikben tanultam meg, azaz 8-9 évesen. 6. Mi a kedvenc bandád minden időket tekintve? My Chemical Romance. 4 éve még Green Day-t mondtam volna, de őket már nem hallgatom annyira sokat, hogy ezt mondhassam. Hosszú távon viszont még mindig hatalmas MCR-imádó vagyok, nem sokat vesztettem az irántuk érzett szeretetből :) Ennek ellenére mindenki a Green Day-t mondaná, ha rám kerülne a szó, pedig annyira sajnos már nem hallgatom őket. Mondjuk valamelyik nap pont nosztalgiaképpen visszatettem mind a 200 dalukat a telefonomra, majd visszahallgatom őket, hagy törjön rám a múlt :D Meg hamarosan új lemezük lesz, ha visszahozzák a trilógia előtti időket, akkor szerintem megint függő leszek. Amúgy Placebo-t se könnyen unom meg, Nirvana is örökzöld nálam, Avange Sevenfold, Metallica, Linkin Park, Tom Odell stb is gyakori nálam, most pedig újabban Queen és ACDC válogatásom is van, de az utóbbin még nem mentem végig. 7. Beszélsz az anyanyelveden kívül mást is? Hát, személyes véleményem szerint az ember még a saját anyanyelvét sem beszéli 100%-osan, ezért tudnám fejbecsapni azokat, akik azt hiszik egy angol ötös már egyenlő a nyelvtudással, vagy valami hasonló nevetséges dolgok (ez most onnan jött, hogy ismerek olyat, aki önmaga szerint perfekt angolból, és neki már nincs mit elsajátítania belőle). Szóval inkább úgy mondom, hogy van 81%-os német B2-m és 98%-os angol B2-m (hülye levélszabályok, amiket már senki sem használ... grr, azon buktam el egyedül._.), plusz japánból van egy harmatgyenge tudásom, ami konkrétan pár tíz szóra terjed ki, viszont nagyon tetszik maga a nyelv, és a hangzása alapján mindig olyan otthonos érzés kap el, szóval idegesít, hogy alig értek belőle valamit. Franciául el tudom mondani, hogy az alma piros :D Lehet, hogy majd ránézek olyan nyelvekre is mint például a kínai vagy az orosz, mert kíváncsi vagyok rájuk. 8. Mi volt a kedvenc gyerekkori számítógépes játékod? Sok volt, de csak egynek emlékszem a nevére: Giana Sisters. Imádtam :D Végigvittem minden pályát. Amúgy ez egy Super Mario féle játék volt. Játszottam még mindenfélével, de sosem fogok rájönni mi volt a nevük, pedig tuti letölteném őket. Ja, meg most jut eszembe, hogy imádtam a Revolt-ot is, itt is végigvittem minden pályát, annyira jó volt :D 9. Jól beszélsz nagyközönség előtt? Alapozva a tavaly október 23-ai műsorra - nem. Mivel akkor nem tetszett, hogy szerepelnem kellett.

Random kérdésekre válasz

Semi — 2016-07-22 18:22:05

Szeretek kérdésekre válaszolni, szóval random kérdéseket kerestem magamnak, hogy megválaszolhassam őket. 1. HA MEGTEHETNÉD, AKKOR TÍZ ÉV MÚLVA KÍVÁNNÁL HÁRMAT VAGY MA EGYET? Tíz év múlva hármat, hiszen a három háromszor több, mint az egy. Most is szívesen kívánnék egyet (amit nehéz lenne kiválasztanom), de az logikátlan lenne. 2. HA BIRTOKOLHATNÁL EGY SZUPERERŐT, MI LENNE AZ? Először a gyógyítás jutott eszembe, de az visszaüthetne az emberiségre, mert már így is túl vagyunk népesedve, és ha én mindenkit gyógyítani kezdenék, annak keserédes vége lenne. Ezért választanám a teleportálást, ami rögtön a második gondolatom volt. Most képzeljétek el, hogy reggel feltűnnék mondjuk Kanadában, este hazajönnék aludni, és így szépen végigutaznám a Földet. 3. MI A KEDVENC TÖRTÉNELMI KOROD? A Viktoriánus kor, de ettől függetlenül nem ott élnék a legszívesebben. De az a kor lenyűgöz; építészedben, öltözködésben, szépségideálban és így tovább. Amúgy építészetben el vagyok még ájulva az ilyen birtokoktól: például ettől és ettől. Valami hihetetlenül csodálatosak. 4. TELEFONÁLNI SZERETSZ JOBBAN, VAGY SZEMTŐL SZEMBEN BESZÉLGETNI? Telefonálni szeretek, élőben pedig nem annyira szívesen beszélek (mármint ismeretlenekkel, barátokkal teljesen mindegy), mivel nem igazán vagyok egy kommunikáció-szakértő, és kerülöm a szemkontaktust direkt, de mégis azt mondanám, hogy élőben jobb beszélni, mert telefonon sok minden nem jön át. 5. VÁROSI VAGY VIDÉKI KÖRNYEZETBEN ÉLNÉL SZÍVESEBBEN? Ez abszolút helyfüggő, ugyanis ha egy hegyes-völgyes-erdős vidéken kitennének egy kisházba, én tökéletesen ellennék, viszont ha egy "semmilyen", pletykás faluba, akkor az egy szenvedés lenne. A városokkal sincs bajom, mert minden közel van, és sok lehetőséged van. 6. KISKORODBAN MI AKARTÁL FELNŐTTKÉNT LENNI? Ovis vagy elsős lehettem, mikor gyógyszerész akartam lenni. Igen, egy kisgyereknek ez volt a vágya. Fura :D Aztán hetedikesként fogorvos, emiatt mindenki hülyének nézett :D Tudom, hogy kiskoromban még akartam eladónő lenni, mert tetszett, ahogy beolvassák az árut, és szívesen lettem volna még állatorvos is. 7. MIK AZOK AZ APRÓ DOLGOK, AMIK IDEGESÍTENEK? Hát ebből rengeteg van. Például mikor valaki magyarról angolra kérdez tőlem egy szót. Ez hülyén hangzik, és hosszú lenne megmagyarázni :D Aztán mikor valaki annyira pontoskodni akar, hogy ha a TV-hangereje 59-esen van, akkor hangosít egyet, hogy kerek szám legyen, vagy arrébb rak valamit 1 mm-rel, mert úgy jobb. :D Satöbbi, sok van, mint mindenki másnak. De ezek tényleg csak kis dolgok, amik igazán zavarnak, azok közel sem ilyen apró vagy jelentéktelen problémák. 8. KÖLTEKEZŐ VAGY SPÓROLÓ VAGY? Kettő az egyben. Az egész életemben gyűjtött pénzemnek csak egy töredékét költöttem el, mivel gondolok a jövőre. Viszont kis összegekben (1000Ft alatt) gyakran szoktam költeni. 9. MIK A KEDVENC GYEREKMESÉID? Scooby Doo: imádtam, minden részt ötször láttam már, a filmeket is. Totally Spies: szintúgy imádtam, ez is a felnövős meséim közé tartozott. Szerettem még a Bajkeverő majmot, a Frédi és Bénit, a Pokémont, a Kaleido Star-t, Yu-Gi-Oh-t és így tovább. Ördög Nórának volt a Kölyökklubja, és azt mindig néztem. Amúgy az utóbbi években már csak Phineas és Ferb-öt szoktam nézni, ha meséről van szó. 10. MIT HORDASZ A TÁRCÁDBAN? Nem szeretem azokat a féltáska méretű pénztárcákat, amikben sok rekesz van, ezért nekem egy sima picike zsebes pénztárcám van, amiben csak pénzt hordok, a külső becsúsztatós zsebében pedig blokkok, cetlik és kevésbé fontos kártyák vannak. 11. MI VOLT AZ UTOLSÓ DOLOG, AMIT VETTÉL? A Hádában vettem magamnak egy kockás ujjatlan inget, ráadásul 50%-os akció volt, szóval durván 200FT-ba került. Ez két hete volt, azóta nem vettem magamnak semmit, mert vagy itthon voltam vagy családdal mentem el valahova. 12. SZERETSZ TÁNCOLNI VAGY ÉNEKELNI? Nem. Vagyis de, valamilyen szinten. Énekelgetni szeretek, de nincs jó hangom, táncolni pedig nem tudok, és konkrétan rosszul vagyok, hogy hamarosan szalagavató tánc lesz. Annyira utálom a felesleges felhajtásokat :'( Gondolatban húszszor eltemetem magam még addig. 13. MI MOTIVÁLNA ABBAN, HOGY LEFUSS EGY MARATONT? Hah, pont tegnap írtam le az előző poszt hozzászólásaiba: Gamer-PC (és hozzá korrekt internet, grr) és utazás valamelyik kedvenc helyemre (Kanada, Skócia, Japán stb). Tegnap írtam szobaalakítást is, de az nem biztos, hogy elég lenne egy maratonhoz, mivel nem tudok futni nagy távolságon (nem lustaság miatt), ezért egy szobaalakítás nem biztos, hogy megérné a félhalált. 14. ŐRÜLT ÉJSZAKAI BULIT VAGY CSENDES ÉJSZAKÁT PREFERÁLSZ? Az utóbbit. Meg is halnék, ha elrángatnának valami őrült buliba, és nem nézhetnék Twitch-t az ágyamban :D 15. SZÍVESEBBEN ÜLNÉL VAGY ÁLLNÁL EGÉSZ NAP? Mindkettő szörnyű, de akkor már inkább az ülés.

Tervek nyárra

Semi — 2016-07-16 18:38:35

Úgy utálom, hogy minden egyes tavasszal eltervezem, hogy ezt meg ezt csinálom meg, ennyit és ennyit tanulok, és aztán konkrétan nulla lesz belőle. Mert lusta vagyok. Szóval igazából összegyűjtöm a terveimet, hátha valami még sikerül belőle. Ráadásul érettségi előtti évben vagyok, és most nem lesz nyugtom egy évig lelkiismeretfurdalás miatt, ugyanis mindig azt érzek, mikor rájövök, hogy amúgy tanulni kellett volna. De ami engem nem érdekel, vagy amit nem találok logikusnak, azt nem fogom megcsinálni. Szóval: - Megcsinálni a több mint 50 oldalas matekházit. A matektanár összegyűjtött nekünk kb 300 feladatot a nyárra, amit kötelező megcsinálni - nyilván -, de a saját érdekedben kell megcsinálnod, hiszen vagy lelesed a megoldókulcsból, és nem tanultál belőle semmit, vagy megcsinálod rendesen, viszont az piszok sok idő. - Kiolvasni 2-3 olvasatlan könyvem (pl. Cinder és Forbidden). - Pascal Free-t tanulmányozni, és talán kicsit komolyabb nyelvet is nézegetni. Lapozgatni az egyetemi info tankönyveim (sikerült párat beszereznem, és amit eddig elolvastam egyszer, azokra nagyjából emlékszem is, szóval jó lenne hosszasabban tanulmányozni.) - Megépíteni a könyves házam. Na, most ez egy vicces történet, ugyanis még tök pici voltam, mikor folyton író akartam lenni, és ontottam magamból a történeteket. Az egyik a mai napig velem maradt, és ha éjszaka nem tudok aludni, akkor általában a sztorin gondolkozom. És ehhez kellene egy ház, amiben a szereplők laknak. Annyira rákattantam, hogy nekem ezt most meg kell építeni, hogy képes voltam letölteni a Sims 3-at és hozzá kb 300 CC-t, hogy megépíthessem a szóban forgó épületet. De ez három próbálkozásra sem sikerült eddig, szóval újra és újra csinálom, amíg olyan nem lesz, hogy tetszik. És tudom, hogy sikerülni fog, mert olyan vagyok, mint egy pitbull, ha én ragaszkodom valamihez. :D - Törit és irodalmat tanulni. Nem akarok álmatlanul forgolódni az érettségi előtt, hanem valami tudással akarok odaérkezni. Töriből lemondtam az emelt szintről, hogy másból emeltezhessek; irodalomból pedig nem csináltam semmit négy éven keresztül, nyelvtanból pedig füzetem sem volt. Szóval ezt a kettőt be kellene hoznom, töriből pedig valami átfogóbb tudást akarok, mert érdekesnek tartom. Amúgy vicces, mert mindkettőből dicséretes ötös voltam idén, pedig irodalomból enyhén hiányos vagyok. - Végignézni a Hannibalt és Outlandert, megnézni a Vikingeket, Dawnton Abbey-t és The Night Of-ot. A Hannibal bemérgesített a harmadik évad elejénél, így jelenleg az évad közepénél időzök már két hónapja. A többi pedig szimplán érdekel. A Vikingeket már el is kezdtem nézni, jutottam vagy öt percig. Az Outlander-t pedig nem szerettem volna hétről hétre nézni, ezért miután megjelent a második évad, megvártam, hogy befejeződjön, hogy egyben nézhessem végig. Körülbelül ennyi. Így is brutálisan mázlista vagyok, mert hivatalosan nekem csak 1,5 hónap a nyári szünet, de most kaptam plusz 3 hetet, ami te jó ég, hatalmas öröm :O Szóval nem kellene visszaélnem vele, hanem akkor csinálgatni kellene ezeket a sulis szarokat, de annyira nincs hozzá erőm, mert nem látom értelmét, mert nincs neki. Tényleg kiölik mindenkiből az embert, hogy lexikonok legyünk. Lehet mondani, hogy "magyar oktatás", de nem csak itthon van ilyen, sőt, van ahol rosszabb, legalábbis amiket a külföldi barátaim mesélnek az is elég szomorú. De elég a hisztiből, arra lesz még másik három évszakom. (Ui.: erről most eszembe jutott, hogy szalagavató táncunk lesz télen, és máris jobb színben látom az érettségit... ._.)

WTF-pillanataim

Semi — 2016-07-05 19:13:08

Volt egy pár WTF-pillanatom. Néha csak fogtam a fejem utána, néha nevettem :D De a lényeg, hogy most pár eszembe jutott, úgyhogy ideje megosztani. Amúgy előre szólok, hogy nem lehet írásban elmesélni a pontos helyzeteket, de azért megpróbálom. ▪ Mániám véletlenül este ötkor is "jó reggelt"-tel köszönni. Pékségben, buszon, suliban, mindenhol. Egy darabig még furán néztek rám, aztán megszokták. ▪ Tizedikes voltam, mikor egy barátnőmmel papírgyűjtésre gyűjtöttük a papírt úgy, hogy irodákból kértünk. Bepattantam az egyik ajtaján, és bemutatkoztam az irodatulajdonosnak nagy boldogan, hogy az "általános iskolából jöttünk papírért"... (Csak kicsit nagyra nőttünk:D) ▪ Mentem le a suliban a lépcsőn, beszéltem a barátnőmnek, és egyszercsak eltűntem a semmiben. Ő meg elkezdett keresni, hogy hova tűntem, és tartott 5 másodpercébe, míg rámtalált a lépcső aljánál, ugyanis sikerült egyetlen rossz lépéssel addig repülni. ▪ Tesin mindig fociztam kilencedikben, és egyszer a kelleténél tízszer nagyobbat rúgtam a labdába, és majdnem eltaláltam a szomszéd ház tetejét szerelő emberkét a létrája tetején. A tesitanár azzal büntetett, hogy többet nem adott focilabdát a kezembe. ▪ Bérletet akartam venni, ezért beállítottam az irodába, ahol árulnak nyolcvan féle bérletet húsz féle helyre, és mondtam a pénztárnál: "Egy bérletet szeretnék venni." Pont. A pénztárosnő majdnem eldobta az agyát az általam kapott információmennyiségtől. ▪ Egy bevásárlóközpontban úgy volt megcsinálva, hogy kicsi díszkavicsos kertecske választott el két részt, és mindkét szélén biztonsági őr állt. Pár méteres kitérő lett volna megkerülnöm, de én helyette hátráltam, majd nekifutásból átugrottam az egészet. o.O Az őrök meg összenéztek, hogy legalább megéltek egy ilyet is. ▪ Erről jut eszembe, hogy sulifogorvosnál voltunk 1-2 éve, és az öblögetős résznél egy az egyben bevertem a fejem a felső szekrénybe. A fogorvos lassan rám nézett, és totál nyugodt hangon mondta: "Húsz éves pályafutásom alatt nem találkoztam olyannal, aki oda be tudta volna verni a fejét." ▪ Április hatodika volt, amikor az előző bérlet már nem érvényes. Ránéztem az én 04-es bérletemre, és elhülve tapasztaltam, hogy ez bizony le van járva, hiszen már az ötödik hónap van! Ezért mikor felszálltam a buszra, vettem egy napijegyet... Leültem, és utána szépen lassan leesett, hogy valami nem stimmel. ▪ Sétáltunk hárman a parkban, és azt hittem, hogy meglökött az egyik barátnőm, szóval totálisan udvarias stílusban megkérdeztem, hogy "MI VAN?!". Aztán láttam, hogy nincsenek is közvetlenül mögöttem. Egy perc múlva elmondták, hogy félig letaroltam egy szegény srácot, és az volt az a lökés, és ahelyett, hogy bocsánatot kértem volna, még bunkó is voltam. A srác állítólag fejét csóválva gyorsan eltűnt a közelemből. ▪ A másik ilyen a suliban volt, mikor hárman (mivel hárman vagyunk legjobb barátok), mentünk tesire, és megint eltapostam valakit. És az egyik barátnőm mondja, hogy "letapostad blablabla" - a végét egyáltalán nem hallottam, és azt hittem, hogy úgy fejezte be, hogy "a lábamat", ezért rávágtam, hogy "jól van, megérdemelte". És elkezdtek röhögni, én meg kérdezem, hogy mi van, és mondják, hogy megint sikerült letaposnom egy srácot, de egy olyat, aki a suli közepének képzeli magát, így totál meg volt hökkenve, hogy hogy történhetett ez, hogy valaki beszólt neki. Ha csak egy-két szituációt sikerült elképzelnetek, akkor már megérte leírni. Ezek olyan emlékek, amit sűrűn hozunk fel, ha éppen nosztalgiázunk, hogy milyen idióta vagyok, de sajnos ezeket át kellene élni, írásban lehet, hogy úgy jön át, hogy egy bunkó vagyok >_<

Game of Thrones szezonzáró-összegzés

Semi — 2016-06-27 18:04:15

NINCS SPOILER. Szóval vége a Trónok Harca hatodik évadának is. Összegzem majd a saját gondolataimmal a bővebben mögött, de előtte szeretném leszögezni, hogy nagyon nehéz kisképeket választani ehhez a sorozathoz, mert minden képkocka belőle spoileres lehetne, még az is, ha csak egy sima embert látsz a képen, mert az azt jelentené, hogy az illető túlélte. Ezért maradtam a semmi spoilert nem mondó címereknél, így senki nem fut bele semmi kéretlen tartalomba. Szóval tetszett nekem az évad? Nem kifejezés; brutális volt, a szó minden értelmében. Aki minimálisan szemmel tartja a blogot, az tudja, hogy a Number One félelmem a vízbe fulladás, a második pedig az, hogy elrontják a Game of Thrones-t. Szerencsére ez nem történt meg, mert annak ellenére, hogy George R. R. Martin könyvei nem voltak ott pillérként, mégis az író sokat segített a megalkotásban, tanácsokat adott, rábólintott dolgokra, de tudni lehet, hogy a sorozat már még inkább eltért a könyvtől, ami egy semleges dolog, hiszen ez nem vált a kárára, az pedig hogy rosszabb lett-e nem tudjuk, hiszen nincs összehasonlítási alap a könyvek hiánya miatt. Röviden és tömören azt mondom, hogy ez volt az eddigi egyik legerősebb évad, ha nem a legerősebb. Ha kíváncsi vagy az előreláthatóan litánia hosszúságú mondanivalómra, természetesen dugig spoilerekkel, akkor kattints tovább.

Mikkel foglalom le magam?

Semi — 2016-06-24 19:38:16

Egészen eseménydús az eddigi nyaram, mert kb. mindennap történik valami. Mozi, vásárlás, ide-oda szaladgálás, koncert, és még sorolhatnám. Tavaly előtt a Volt tette emlékezetessé a nyaram, múlt évben pedig életem első külföldi családos utazásán voltam túl, ami nem kicsit maradandó élmény volt. A szabadidőmben (ami jócskán van), alszok vagy fórumot olvasok gépösszeállításról vagy egyéb dolgok. Most elkezdtem nézni a Vikings-ot, amiben eddig csak az első öt percnél tartok. Tegnap megnéztem a Cinderellát, mert meséhez/könnyű filmhez volt kedvem, és aranyos volt, bár valószínűleg 10 évesen jobban értékeltem volna :D De tényleg jó megfilmesítés volt, és hát Richard Madden volt a herceg, szóval na. Hamarosan amúgy készül a Szépség és a Szörnyetegről is egy új film, Emma Watson főszereplésében. Kiskoromban abszolút kedvenc mesém volt, végtelenszer láttam. Imádtam Belle-t, a könyvmániáját, meg mindent, és végre nem első látásra szerelem volt a történetben. Amúgy megnéztem a Démonok között 2-t is, ami nem hagyott bennem mély nyomot. Nem úgy, mint a tegnapi portugál-magyar meccs. Jesszusom, az milyen volt. Le kell szögeznem előre, hogy nem értek a focihoz, nem nézem, nem is ismer(t)em a válogatottat, de az EB az teljesen más, és azt imádom, mindig nézem a magyarokat és szurkolok. Mondjuk vicces volt, mert én nem szoktam TV-zni, ezért laptopról néztem live streamen keresztül, de az le volt maradva 1 perccel, így folyamatosan azt hallottam a portugál meccs alatt, hogy mindenki ordítja, hogy gól, az én közvetítésemben pedig még csak nem is a magyaroknál volt a labda :D Szóval minden el lett nekem spoilerezve :D De lényeg a lényeg, hogy egybehangzóan azt írta az európai média, hogy a legjobb eddigi idei EB meccs volt a magyar-portugál. Szerintem is, rohadt jók voltak a srácok Aztán a legújabb játékszerelmem a Dead by Daylight, ami egy túlélő-horror, méghozzá maximálisan 4 ember van egy túlélőcsapatban, és ők mind igazi emberek, tehát nem számítógépes irányításúak. Az ötödik ember az arénában pedig maga a sorozatgyilkos. A túlélőknek meg kell javítaniuk a generátorokat, amik segítségével majd ki lehet nyitni a kaput, vagyis el lehet menekülni. Viszont a gyilkos folyamatosan iktatja ki az embereket, üldözi és levadássza őket, ezért a csapatnak nagy összefogásra van szüksége, ha mind a négyen túl akarják élni. De ez ritka, hiszen nagyon nehéz akár egy embernek is életben maradnia, nem hogy mindenkinek. Szóval a csapatmunka, és a logika is nagyon szükséges a játékhoz, ezért tartom egy baromi jó game-nek. Mivel mind az öt ember igazi játékos, ezért tényleg nem egy buta horrort kapunk, hanem nagyon izgalmas és félelmetes játékot, bár ha sokat nézel belőle, akkor már hozzá lehet szokni az állandó parához. Szóval most éppen ez a játék a nagy szerelmem, úgyhogy nem unatkozok :D Bárcsak lenne egy gamer-pc-m, és magam is kipróbálhatnám *-*

Mielőtt megismertelek [Me Before You]

Semi — 2016-06-18 15:17:28

Tegnap az este hatos vetítésen néztem meg a Me Before You-t (Mielőtt megismertelek), amire már régóta vártam, szóval nagyon izgatott voltam. A trailerek alapján jónak látszott, de tegnap bebizonyosodott, hogy maga a film is az. Azt tudni kell rólam, hogy én alapból könyv-párti vagyok, és nagyon felidegesít, ha valamit nagyon megváltoztatnak, kihagynak vagy átírnak. Tudom, hogy a film és a könyv külön témakör, de általában mindig "elhollywoodosítják" őket, vagyis tesznek bele egy csomag értelmetlen drámát, értelmetlen fordulatot, megcserélnek eseményeket; vagyis végül már csak nyomokban fogja tartalmazni az eredeti művet. Na, ez szerencsére itt nem így volt. Kevés változtatás volt, és csak drámai részeket hagytak ki. Például sok vita, veszekedés és őrlődés kimaradt a filmből, de ez szerintem nem feltétlenül rossz. Szóval a történetről: Lou egy fiatal felnőtt nő, aki folyton csacsog, őrült ruhaviseleteivel tűnik ki, és imád a kávézóban dolgozni. Egy nap ez a kávézó bezár, és nyilván azonnal új állás után kezd el keresni, mert a családja nincs olyan pénzügyi helyzetben, hogy Lou keresete nélkül is meg tudjanak élni. A lány végül olyan munkát talál, ahol egy mozgássérült férfit kell gondoznia, aki két évvel ezelőtt közúti balesetben nyaktól lefelé lebénult. A könyv az egy kész megrázkódtatás volt nekem, annak ellenére, hogy sok humoros helyzet vagy párbeszéd volt benne. Ezt a film nagyszerűen átadta, csomószor volt tömegnevetés a moziban. Viszont a sírást azt nem adta át, szerencsére, mert utálok sírni, főleg moziban. Ebből következik, hogy sokkal kevesebb dráma volt a filmvásznon, mint a papíron, ami egy jó döntés volt. Lounak az a bizonyos megrázó élménye is egy az egyben kimaradt, ami megint csak egy jó ötlet volt, mert nem tudták volna rendesen átadni. Amúgy meg tudom érteni, ha valakinek nem tetszett, hogy kimaradt pár részlet, de még így is több, mint 3/4-e egyezett a kettőnek. Ui. a labirintusos részre gondoltam itt, a szalonos részt hiányoltam. Szóval nekem ez simán megérte a mozijegy árát; ha nem olvastam volna a könyvet, akkor is megnéztem volna, már csak a színészekért is. Összességében nekem ez egy pozitív élmény volt, és tényleg imádtam, hogy sokszor szóról szóra játszották el az eseményeket. Amúgy Emilia Clark édes vigyora tökéletesen illett Louisa-hoz, és Sam Claflin szemöldökemelgetései is hatalmasak voltak :D Ui.: a hozzászólásomba írtam spoilert, szóval ne nyisd meg, ha még nem láttad a filmet.

Bizonyítvány

Semi — 2016-06-17 10:36:26

Négy éve járok ötéves középiskolába, és idén lett a legjobb a bizonyítványom, pedig minden év egyre nehezedik. Ez mondjuk azért is vicces, mert idén fektettem bele a lehető legkevesebb erőt, ugyanis régebben beosztottam, hogy mindig kereken ötig tanulok (akkor is, ha négykor értem haza, akkor is egykor). Ez a szabályom első és talán második évben volt. Idén ez úgy volt, hogy minden délutánom szabaddá tettem, másnap reggel viszont korán beértem a suliba (7 körül), és nyolcig írtam házit, órák előtt pedig elolvastam az anyagot. Ez amúgy sok tantárgyamon megérződött, mivel így hogy csak logikából feleltem/írtam, így nem tudtam olyan szakszerűen elmondani a fogalmakat, vagy kihagytam részleteket. De engem ez nem zavar, ha zavart volna, értelemszerűen magoltam volna előző nap (de ahhoz már nagyon kétségbeesettnek kellett volna lennem, mert mélyen elítélem a magolást.) Szóval ja, körülbelül így zajlott az évem, és egyszerűen eszeveszetten gyorsan telt. El sem hiszem, hogy vége van. Amúgy tényleg igaz, hogy ha valamit élvezel, az gyorsan telik, mert én szerettem ezt az évet, és valóban villámgyorsan repült el. A keddeket kivéve még az órarendem is király volt. Amúgy erről szeptemberben írtam egy felháborodást kifejező bejegyzést, és ott azt mondtam, hogy nagyon durva lesz az évünk, de megszerettem, mert ha nem veszed komolyan, akkor egy csomó stressztől megkímélheted magad. Tényleg felesleges rástresszelni a sulira, főleg az olyan tantárgyakra, amik neked később nem kellenek. Mindegy. Tegnap megkaptuk a bizonyítványokat, és idén voltam eddig a legjobb, mert igazából teljesen új módjáról közelítettem meg az egészet. 10 darab ötösöm, 4 négyesem, két közepesem lett, plusz magatartásra és szorgalomra ötöst kaptam. És kaptam 4 dicséretet. A legbüszkébb egyértelműen a matekra vagyok, ami simán ötös lett, pedig eddig mindig erős négyes voltam. Idén viszont meglett az ötös átlag, főleg, hogy második félévben csak ötösöm volt. Ez baromi jó érzés :D Mert én sokáig abban a tudatban éltem, hogy ezeket úgy sem értem, szóval hagyjuk is. Mert mindenki ezt hajtogatja magának, hiszen a matek annyira nehéz és megérthetetlen. Alsóban a legjobb matekosok között voltam, felsőben a 4-es matekosok közt, és a középiskolában már nem osztottak minket csoportokra, de itt is a négyeseket képviseltem mindig, mert sosem akartam megérteni, mit csinálunk. Ebben a tanévben először a logaritmus és a valószínűség számításos TZ-nél leptem meg magam. Az előbbire nem vittem túlzásba a készülést, ezért úgy voltam vele, hogy nincs mit vesztenem, megírom úgy, ahogy szerintem logikus. És ötös lett. Aztán a másik ilyen a valószínűség számítás volt, ahol az osztály nagyon szenvedett, köztük én is. És mikor TZ-hez került a sor, akkor megint azt mondtam magamnak, hogy nem veszthetek vele semmit, ha megpróbálom saját kútfőből megírni, és szintén ötös lett. Hát ott kész voltam :D Az utolsó ilyen pozitív csalódás a legutolsó TZ-nél ért, ahol hátrányból indultam, mert nem voltam egy hétig suliba, és nem másoltam be az akkori anyagot. Nyilván volt olyan feladat is a témazáróban, de szerencsére mindössze 2 pontért. És én sosem hagyok üresen feladatot, mert mindig megadom magamnak az esélyt, hogy valamit eltaláljak, ezért a doga többi feladatából visszakövetkeztettem az általam nem ismert feladat megoldására, és sikerült úgy megcsinálnom, mert utána ellenőriztem, és láttam, hogy jó lett. Ez amúgy az egyenes egyenlete témakörnél volt. Aztán dolgozat kiosztásnál a tanár odahívott magához, hogy hogyan jött ki az eredményem mindenféle utánszámolás nélkül, mert szereti megkérdezni ilyenkor a diákokat, hogy hátha talál valami forradalmi módszert, amivel egyszerűbb lesz tanítani a gyerekeket. Végül azt mondta, hogy szereti, ha a diákok kreatívkodnak maguktól. Nagyon örültem. Ja, de ne higyjetek, hogy én most matekzseninek tartom magam, mert távolabb nem is állhatnék tőle; ezek csak úgy jöttek, és azért írtam le, mert sikerélményt okoztak, és neked is simán lehet sikerélményed akármelyik tantárgyban, ha eddig még nem lett volna. Szóval ennek örültem a legjobban idén, na meg a 4 dicséretnek. A két hármasból az egyik tanári köcsögség volt, a másik pedig totálisan igazságos, szóval így jártam. A nyaram nem lesz felhőtlen, mert 4 hétig gyakorlatoznom kell, ami oké lenne, ha lenne hasznom belőle, de nem lesz, mert semmilyen papírt nem kapok róla, vagy fizetést és így tovább. A lényeg, hogy mennem kell, hogy meglegyen a tanévem hivatalosan, de ezen kívül más célt nem szolgál. Főleg az a vicces, hogy úgy írták elő ezt a törvényt, hogy ránk már nem vonatkozhatott volna, mégis vonatkozik. :D Vagyis érettségi előtt a nyári szünetünk fele hasztalan ingyenmunkával fog eltelni. Köszönjük szépen. Neked milyen lett a bizonyítványod és előreláthatólag milyen lesz a nyarad?

Három film, amit mostanában néztem

Semi — 2016-06-12 16:41:58

Három filmet néztem mostanában, abból egyet már láttam, csak újranéztem, kettő pedig teljesen új volt nekem. A legfrissebbtől kezdem, mert az most elég mélyen él bennem, hiszen pár perce fejeztem be. 1) Sala samobójców / Öngyilkosok szobája - A 2011-es berlini filmfesztiválon mutatták be a filmet, de én csak tegnap szereztem róla tudomást, és azonnal le kellett töltenem. Érdekes volt a "megismerkedésünk", mert facebookon az egyik ismerősöm belikeolta Para Kim-et (youtuber), én pedig rákattintottam az oldalára, hogy megnézzem közelebbről, majd lent a "másoknak tetszik még" részlegen láttam egy "Öngyilkossági gondolatok" nevű csoportot, amire rávittem az egeret, és a borítóképük totálisan Gerard Way-nek nézett ki első pillanatra, aztán persze rájöttem, hogy nem ő. Lenyomoztam, és rátaláltam a fent említett filmre, mert a kép abból volt egy jelenet. Rákerestem IMDB-n, és onnantól eltökélt célom volt megnézni. És másnap meg is néztem. Igazából baromi szomorú film, ugyanis arról szól, hogy egy gazdag családnak van egy nagy kényelemben élő fia, aki igazából mindent megkap, és nagyon elit élete van, de egy buliban heccből smárol egy fiúval, és rájön, hogy ez neki nagyon tetszett. Később emiatt kellemetlen helyzetbe kerül, amiért röhej tárgya lesz, ezt pedig nem tudja megemészteni. Mikor totál váratlanul kitálal a szüleinek, akkor azok csak mosolyognak rajta, és belerúgnak még egyet. Ezután egy lány ráír chaten, és ráveszi, hogy lépjen be egy internetes közösségbe, ami annyira magába szippantja, hogy többé már alig él a valóságban. Nincsenek szavaim. Nagyon tetszett, de végtelenül idegesítő volt nézni valakit leépülni anélkül, hogy kinyírhatnám azokat, akik ezt tették vele. Tökéletesen bemutatja, hogy hogyan lehet egy mentálisan legyengült embert manipulálni. (Ez persze az én látásmódom, többféle értelmezés van.) A manipuláció amúgy világ életben rohadtul idegesített, főleg, hogy milliárdok az áldozatai, szóval a film végére sikeresen megfájdult a fejem, de cseppet sem bántam, hogy megnéztem. Szerintem órákig lehetne beszélni arról, hogy mi miért történt, szóval valószínűleg még egy ideig gondolkozni fogok rajta én is. Mellesleg három megállapításom született a nézése alatt: EGY Így, hogy lengyel anyanyelvű film volt, nem tudtam félretenni, mert akkor nem értettem volna egy szót sem. Szóval minden másodpercét néznem kellett, amit nem bántam, sőt, élveztem, hogy végig néztem, és azt is élveztem, hogy ilyen érdekes nyelven volt. KETTŐ Mindigis jó voltam a hangok felismerésében, de különösen örültem, mikor a film közepén megszólalt egy számomra ismeretlen dal, és három szó után rájöttem, hogy Billy Talent :D HÁROM A Dominik anyját játszó színésznőre néznem kész megerőltetés volt, mert totálisan úgy nézett ki, mintha összemosták volna Billie Piper-t és Patti LuPone-t. Legalábbis szerintem brutálisan hasonlóak :D 2) AVATAR - 2009-es alapfilm, vagyis valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom. Ezen a héten néztem lyukas órákban a suliban, és nem bántam meg, hogy megint elővettem ezt a filmet, mert még mindig hihetetlen jó. Amúgy tudtátok, hogy már 99-ben tervezte James Cameron az elkészítését, de mivel 400 millió dollárba került volna elkészíteni, és még úgy is szegényesen nézett volna ki, ezért félretették egy évtizedig? És még így is megelőzte a korát. Ja, és a CGI jelenetek egyetlen képkockáját 47 óra volt elkészíteni. (Egyetlen másodperc minimum 24 képkockából áll, hogy az emberi szem folyamatosan mozgónak lássa.) Szóval kicsit durva. Hihetetlen lehetett ezen a filmen dolgozni. A Pandóra nevű bolygón nem csak lehetséges az élet, de jelen is van. Millió állatfaj és növényfaj uralkodik ott az emberszabású Na'vi fajjal, akik intelligensek, képesek a kommunikációra, és sok tekintetben még a földi embereket is túlszárnyalják. A lakhelyük alatt azonban értékes anyagok találhatóak, ezért a földi emberek elhatározzák, hogy így vagy úgy, de megszerzik azokat. Ha eddig nem láttad volna, akkor ideje megnézned, mert tényleg alapfilm. (!) 3) The Martian / Mentőexpedíció - 2016-os film, ami az Avatarhoz hasonlóan két bolygón játszódik - a Földön és a Marson. Mark Watney halálos balesetet szenved egy Marson zajló küldetésük közben, és végül a csapata képtelen belátni, hogy halott, ezért nélküle indulnak tovább. Watney azonban túlélte, de nincs sok ideje hátra, mert fogytán vannak a készletei, ezért kreativitását és tudását felhasználva kell elérnie, hogy kommunikációs módszert találjon a NASA-val. Nagyon jó film, de alapból nem is annyira érdekelt, mikor tudomást szereztem róla. Végül a Mars miatt néztem meg, és nem bántam meg, mert az egész úgy ahogy van király. Külön sikerélmény köt hozzá, ugyanis a szörnyű arcmemóriám ellenére felismertem benne Sean Bean-t és Kate Mara-t. Igazából nem is tudok nagyon mondani rá, tetszett és kész.

Naplókból

Semi — 2016-06-10 17:57:00

Múltkor elterveztem, hogy mazsolázok a régi naplóimból, és megosztom itt. Találtam körülbelül 10 naplót, de abból csak 1-2ben voltak lényegi információk, amúgy az összes bejegyzés szinte csak ilyen napirend, vagyis mit ettem, mit ittam, hol jártam. Ezeknek így visszaolvasva semmi tartalmuk nincs, de arra jók, hogy megnézzem a régi írásképeim és fogalmazási képességeim. Olyan fura, mert nagyon sokra a mai napig emlékszem, és emlékszem, hogy mikor és hol írtam őket, de arra már nem, hogy mit éreztem olyankor, vagy milyen volt kisgyereknek lenni. Viszont azt felfedeztem, hogy már kiskoromban és a jövőbeli énemmel kommunikáltam, mert folyton üzeneteket hagytam magamnak, kérdeztem a jövőbeli magamtól vagy éppen kértem valamit. Ezeket nagyon érdekes (és végtelenül szomorú) volt olvasni, és bár terveztem megosztani, mégsem vagyok rá képes. Szóval kiemeltem pár dolgot a naplóimból, egyik sem fogja megváltani a világot, de érdekességnek jó :D

Semimorzsák #3

Semi — 2016-06-05 18:31:06

Ez a "Semimorzsák" harmadik (?) része. Nem vagyok biztos benne, hogy a harmadik ilyen bejegyzést hozom-e, mert nem igazán követem nyomon. Akkor írok ilyen címmel, ha nincs egy konkrét nagy téma, csak több apróbb. Most is több apróbbról van kedvem írni. 1) A Semicolon pontosvesszőt jelent, ami az élet folytatásának szimbóluma lett (akkor használatos a pontosvessző, ha befejezhetnéd a mondatot egy ponttal, de mégis úgy döntesz, hogy még nem hagyod abba); és ez volt az a szó, ami először eszembe jutott, mikor a portál nevét kellett megválasztanom. Tudjátok, ez úgy volt, hogy az első gondolatom ez a név volt, és azóta is töretlenül szeretem, és örülök, hogy akkor ezt választottam. A nevem is innen ered, ugyanis kaptam egy chatbejegyzést, de akkor még nem választottam magam blogolós nevét, és így hirtelen felindulásból Semiként válaszoltam, aztán így is hagytam. Ezt is megszerettem, hozzám nőtt. De maga a blog alapítása egy hirtelen ötlet volt, kb: "Mit csináljak délután? Nyitok egy blogot!" szinten ment az egész, mert eléggé ki voltam készülve, ez pedig lefoglalt. Azért voltam kikészülve, mert összevesztem az egyik olyan barátnőmmel, akivel konkrétan tesók lehettünk volna, mert mindig összevesztünk (hihetetlen különbözőek vagyunk), de közben rengeteget hülyéskedtünk, és szinte egymáshoz voltunk nőve, pedig nem is ismertük egymást olyan szinten. Szerintem mindenkinek volt olyan barátja, akivel hónapokig elválaszhatatlanok voltak, de amilyen könnyen jött, olyan könnyen ment. És mikor már túl sok voltunk egymásnak, akkor elhidegültünk egymástól, és hónapokig egymásra sem néztünk. Nyári szünet volt és hirtelen durván felhalmozódott a szabadidőm nélküle, és szomorú is voltam, annak ellenére, hogy tényleg kiidegeltük folyton egymást, úgyhogy megalapítottam az oldalt, ahol első bejegyzésnek egy csalódott litániát akartam írni, de helyette a Death Note-ról írtam. Irónikus. :D Amúgy sosem vesztünk úgy rendesen össze, időnként felbukkantunk a másik életében, de semmi különös, mindkettőnk simán elvolt a másik nélkül, de most a napokban újra rám írt hirtelen, úgy, ahogyan még sosem láttam őt (és abszolút elképzelhetetlen volt, hogy valaha ilyen passzban látnám), és megosztott velem néhány dolgot, amiről két héten belül tervezek írni nektek is, ha minden úgy alakul. 2) Idén gyakorlatilag vége van a sulinak, mert innentől kezdve tömve leszünk lyukas órákkal, már nincs fakt sem, és a tanárok már csak filmeket nézetnek velünk. Még a gonosz fizikatanárunk is megkegyelmezett, és NASA-s (:c) filmet néztünk vele, ami tök jó volt, és végre csináltunk valami hasznosat, mert amúgy nem nagyon szoktunk. Az a fajta tanár, aki leadja az anyagot, aztán kisétál óráról. Nagyon száraz az anyag, és nem lehet nála ötöst kapni, mert mindig talál benned hibát. Szóval hiába van kétségtelenül nagy tudása - ezt mégsem tudja átadni a diákoknak, szóval szerintem nem tanárnak kellett volna állnia. Aztán bioszon és magyaron is filmet nézünk, csak pár tanár ragaszkodik a végtelenségig a tanításhoz. Amúgy mellesleg utálom a nyarat (~ kánikulát), vagyis kifejezetten élvezem a mostani szeles, esős, viharos időjárást, mert végre egy normális tavaszt kaptunk, nem pedig olyat, amit a globális felmelegedés hoz. Maradjon ez így, és nem kell az egész nyarat egy árnyékos sarokban töltenem, hogy ne olvadjak el. 3) Megtaláltam egy csomó naplóm. Mondjuk ezt nem nevezném megtalálásnak, mert keresnem sem kellett őket, ugyanis ott voltak a polcomon. :D A lényeg, hogy van belőlük egy tucat, és majd szeretném átolvasgatni őket. A nagyrészük baromi unalmas (mit ettem ebédre stb), de lehet, hogy találok olyanokat, amiket érdemes volt leírnom, szóval kedvem támadt mazsolázgatni belőlük, és kiírni ide néhány idézetet. Az a baj, hogy már 6-7 évesen is nagyon elővigyázatos voltam, és a naplóim mindig jól elrejtettem (egy részük így elveszett), és soha nem írtam le beléjük igazán komoly dolgot, vagy titkokat, mert nem bíztam abban, hogy csak én olvasom őket. Szóval ja, nem fűzök nagy reményeket ahhoz, hogy igazán érdekes bejegyzéseket találok, de ki tudja? :D 4) Totálisan kezdek írászavaros lenni. Vagy lehet, hogy mindig is az voltam, csak eddig nem jött elő ennyire durván. Kiskoromban beszédhibás voltam, folyton logopédushoz kellett járnom, aztán az megjavult, vagyis nem maradtam pösze, mert már kb 8 éves koromban sikerült kimondanom azt a retteget R betűt, amit folyton L-vel vagy J-vel helyettesítettem. Sőt, olyan is volt, hogy a L-t is kevertem a J-vel. Na, ez már mind rendben van,néhány nyelvbotláson kívül minden oké a beszédemmel, de most meg írni kezdtem el úgy, hogy "Bupabest" és társai, vagyis a betűpárokat kevergetem egymással, és az esetek nagy részében csak utólag tűnnek fel. Szóval az utóbbi időben extrán próbálok erre figyelni, mert nem akarom, hogy tovább fajuljon. :(

3 zseniális játék

Semi — 2016-05-31 08:31:37

Három eszméletlenül fantasztikusan zseniális játékot ajánlanék nektek, amiket mindenféleképpen le kell játszanotok, ha pedig erre nincs lehetőségetek, akkor Youtube-on keresztül végignézhetitek őket, mintha csak egy filmet néznétek. 1) Beyond: Two Souls - Ez egy érzelmi hullámvasút. 2013-ban kaptuk PS3-ra és PS4-re, állati grafikával, világhírű színészekkel és egy megdöbbentően jó történettel. A játék Jodie sorsát mutatja be, aki születésétől kezdve egy entitáshoz van csatolva, ami azt jelenti, hogy nem tud megszabadulni egy árnyékként viselkedő megmagyarázhatatlan erőtől, aki önálló életet él. Ez az erő olyan szinten a lányhoz van csatolva, hogy még nevet is adott neki: Aiden. Kiskorában a családja lemond róla, mert nem bírják többé elviselni a lány körül jelentkező paranormális eseményeket, ezért bekerül egy kutatóintézetbe, ahol a doktorok nevelik őt. Számos vizsgálaton vesz részt, például egy zárt szobában található tárgyakat kell megneveznie egy másik helyiségből, és Aiden segítségével minden teszten átmegy. Jodie felnő, de a felnőttkora sem lesz átlagosnak mondható: rengeteget menekül, Aiden tömegeket gyilkol meg, alkalmazzák a CIA-nál, az utcára kerül; de ez a lány történetének a felét sem fedi le. A játékosnak közepes befolyása van az események felett, vagyis a döntéseid kihatással lesznek a végkimenetre. A történet folyamatosan ugrál az időben, emiatt nehéz lehet követni eleinte, de tényleg megéri minden percét. Ráadásul a témája, vagyis maga Aiden rendkívül érdekes, és nem kevés olyan helyzetet szül majd, mikor elő kell venni a zsebkendőt. Tényleg fantasztikus, ha valakit csak kicsit is érdekel a túlvilági erő kérdése, akkor nagy veszteség lenne ezt kihagyni. Ui.: Hans Zimmer is a zeneszerzők között volt (!), eszméletlen jó soundtrack-je van. 2) Heavy Rain - Gyakorlatilag a Beyond: Two Souls apjának tekinthető játék, ugyanis őket ketten mindig egy lapon említik. A Heavy Rain 2009-ben jelent meg, és szintén PS3-ra és 4-re elérhető. Szintén brutális minden mozzanata, de teljesen más a történet: Egy "Origami Gyilkos" szedi az áldozatait, aki kisfiúkat rabol el, majd vízbe fújtja őket, és a testük mellett egy orchideát és egy origami figurát hagy. Ethan Mars idősebbik kisfia autóbalesetben meghalt, a másik gyermeke, Shaun pedig a gyilkos újabb áldozata lesz. Ethan még megmentheti őt, ezért semmi sem rettenti el, hogy megtalálja elrabolt fiát. Eközben több másik ember is a gyilkos nyomába ered. A játékosnak nagy befolyása van az események felett, szóval a döntéseid vagy éppen az ügyességed nagy szerepet játszik. Nincs második esély, ha valamit elrontasz, akkor abból nincs visszaút. Nagyon megrázó történet, ami nem szűkölködik a csavarokban. Mivel ez egy krimi-akció-kaland játék, ezért valószínűleg mindenkinek tetszene. Itt is külön ki kell emelni a bámulatos soundtrack-et. Szintén olyan játék, amit ha lejátszol, nagyon sokáig benned marad még. 3) Uncharted 4 - 2016-os, rendkívül friss játék, hihetetlen durva grafikával. Én azt bírtam, mikor ugye folyamatosan ezzel a játékkal voltam elfoglalva, és utána megnéztem egy Hannibal részt, egyszercsak hirtelen azt gondoltam: "Wow, milyen élethű XY mimikája". Wtf, még jó :D Na mindegy, térjünk a lényegre: Henry Avery a világtörténelem egyik leggazdagabb kalóza hatalmas kincset hagyott maga után, de ennek megtalálása korántsem gyerekjáték, ugyanis számos rejtvény vezet el a kincsig, ha egyáltalán létezik. Nathan már visszavonult, békés életet él, és nem tervez újra kincsek után kutatni, de az élet úgy hozza, hogy muszáj lesz neki, ezért kezdetét veszi egy újabb életveszélyes kaland, amit tovább bonyolít a tény, hogy nem ők az egyetlenek, akik keresik. Ennél a játéknál nincs különösebb jelentősége a saját döntéseknek, mert nem sok lehetőséged van alakítani a történet végkifejletén, viszont szükség van az ügyességre, mert rengeteg lopakodásra és átgondolt stratégiára van szükség. Eszméletlen jó játék, egyszerűen imádtam minden percét, és a Dark Souls 3 mellett a kedvenc eddigi idei játékommá vált. A soundtrack itt sem elhanyagolható. Szóval mind a három szuper grafikával; érdekes, izgalmas és különleges történettel kecsegtet, kötelezőek azoknak, akik szeretik az ilyesmiket.

Találjuk meg a jövőm

Semi — 2016-05-29 19:18:43

Számomra ajánlott foglalkozások: filozófus, játék tervező, kutató, informatikus mérnök, szabadfoglalkozású művész, kutató, szabadúszó író, fizikus, szoftverfejlesztő, matematikus, geológus, számítógép-tudós, filozófia professzor, webmester, munkakerülő, orvosi kutató, festő, temetkezési vállalkozó, elemző, képregény művész, számítógépes technikus, website tervező, kutató, régész, számítógép javítás, törvényszéki antropológus, űrhajós, kutató, történész, rendszermérnök, genetikai kutató, csillagász, a környezeti tudós, egyiptológus. Nem ajánlott foglalkozások: emberi erőforrások, szociális munkás, egészségügyi dolgozó, oktató, tréner, esküvőszervező, filmsztár, vendéglátásban munkavállaló, felügyelő, a gyermekgondozási munkavállaló, adománygyűjtő, ügyfélszolgálatos, háztartásbeli, irodai adminisztrátor. Amúgy ez egyszerűen hihetetlen, hogy személyiség alapján ilyen perfektül be tudja lőni, hogy milyen munkák illenek hozzám, ugyanis gyakorlatilag mind érdekel, sőt, több mint felének már magamtól is utánanéztem. Na jó, be kell vallanom, az életemben nem gondoltam arra, hogy temetkezési vállalkozó legyek, mert bár a nem vagyok egy kifejezetten társasági lény, de azért ne essünk át a ló másik oldalára :D Amúgy kettő+egy álomállásom van: 1) Alphabet-nél dolgozni. És azon belül is Google, és azon belül is Project Ara kidolgozása. Anyám, imádnám minden pillanatát, csak kár, hogy semmilyen fizikai vagy informatikai érettségim nem lesz; plusz érdekes lenne, ha a semmiből egy ilyen óriásvállalathoz kerülnék, dehát álmodozni lehet. 2) NASA - Khm, még nagyobb álom? Imádom, imádok mindent, amit csinálnak. A kutatásoktól kezdve az űrutazást, a világ legjobb eszközeivel való munkát stb. Szintén csak álom, de élek-halok ezért. +1) A harmadik pedig olyan tipikus munka, amit mindenki csinálna: elhagyatott helyek fotózása. Tudod, mikor járod egyedül a világot, és még nagyjából ép, de roncsolódott épületekben fotózol. Baromi jól hangzik ez is, kalandos, vadregényes, szóval olyan átlagos álommunka. Ahj, annyimindent csinálnék én, de ez nem ilyen egyszerűen megy. Ráadásul a felvi.hu-t szerintem nehéz értelmezni, mert bonyolult a felépítése, plusz mindent rövidít, vagy épp az ellenkezője: 200 oldalas pdf-et nyittat meg. Szóval most így nagyjából gyűjtögetek magamnak néhány érdekelt szakot, aztán majd meglátom, hogy a "sima" érettségim mit fog érni, ha ilyen helyekre szándékozok bekerülni, ráadásul ezekből több önköltséges, amire kizárt hogy lenne pénzem: - Programtervező informatikus - Animáció - Elektronikus ábrázolás - Fotográfia - Kameraman (itt az adatlap szinte túlcsordul az információktól) - Mozgóképkultúra- és médiaismeret - Tervezőgrafika Úgy kb ennyit sikerült összegyűjtenem, de nekem valahogy ez az egész fura. Olyan kevés szak van, a legtöbbről alig írnak valamit, minden olyan túlbonyolított. Hagyni kéne a francba a továbbtanulást és továbbmenni a szakmai bizonyítványaimmal valahova.

Tudásszomj Level 1000

Semi — 2016-05-25 18:37:50

Ősszel/télen megcsináltam a Harry Potter-es Teszlek süveges beosztást, ami számomra meglepő módon a Griffendélbe osztott be, de ezt betudom annak, hogy nagyon kevés kérdés alapján nehéz felmérni a tulajdonságokat, ráadásul a Pottermore szereti kiegyenlítve tartani a házak tagjainak mennyiségét, ezért ez csak egy jelződolog, nem kőbevésett írás, főleg, hogy (sajnos) nem egy valós dologról beszélünk. (Amúgy igazából Hollóhátas vagy Mardekáros lennék.) Lényeg a lényeg, akkor kaptam egy kérdést, ami azt hiszem úgy hangzott, hogy: "Melyik megnevezés háborít fel a legjobban?" És azt hiszem a tudatlan és az átlagos válaszok között merengtem, és végül az utóbbit jelöltem be. Na, ez jutott eszembe, mikor a napokban listát gyűjtöttem azokról a dolgokról/személyekről, amikről többet szeretnék tudni, vagy egyenesen meg akarom tanulni őket, ugyanis tízes skálán tíznyire idegesít, ha valami érdekel, de nem tudok róla semmit, vagy csak igen keveset. Szóval elkezdtem írni egy listát, amit folyamatosan bővítgetek, mert állandóan újak jutnak eszembe. Ha kíváncsi vagy a listára, akkor kattints a bővebbenre, ahol részletesebben elmagyarázom egy-egy pontomat.

Személyiségteszt fél év után

Semi — 2016-05-21 18:42:50

Szinte napra pontosan fél éve töltöttem ki utoljára egy személyiségtesztet, aminél az INTP eredmény jött ki 72 kérdés megválaszolása után. Azóta sokat változtam bizonyos dolgokban, ezért gondoltam megint kitöltöm ugyanazt a tesztet, de az oldal már nem működik rendesen, ezért egy másik, 100 kérdéses teszthez fordultam itt. Minden kérdésre megint őszinte választ adtam, és wow, megint INTP lettem, vagyis a személyiségem maga nem változott fél év után. Őszintén szólva azt hittem fog, bár így jobban belegondolva, teljesen reális ez az eredmény, mert a fő tulajdonságaim még mindig ugyanazok. Szóval INTP vagyok, ami a társadalom egyik legritkább típusa, és ez így tök jó érzéssel tölt el valamiért. Az idézetem: “Tanulj a tegnapból, élj a mának, reménykedj a holnapban! És közben ne felejts el mindig, mindent megkérdőjelezni!” - Albert Einstein Az eredményem lebontva a válaszaim alapján: 67%ig intovertált vagyok, 61%ig intuitív (ez fura, hogy így csak 39%-os realista vagyok; én jóval többet adnék rá), 73%-ig logikai beállítottságú (teljesen így van), 79%-ig kutató vagyok és nem tervező, és 69%-ig óvatos (ez is meglepett, azt hittem nem vagyok ennyire óvatos.) "Az INTP személyiségtípus elég ritka, tagjai a népességnek csupán 3 százalékát teszik ki. Ez azonban egyáltalán nem zavarja őket, hiszen semmit sem szeretnének kevésbé, mint hogy átlagosnak tűnjenek. Az INTP-k büszkék találékonyságukra és kreativitásukra, egyedi látásmódjukra és éles eszükre. Ha egy tipikus filozófusra, vagy szórakozott professzorra gondolunk, akkor közel járunk ennek a típusnak a megértéséhez: rengeteg tudományos felfedezés fűződik ugyanis INTP-k nevéhez." - Ezt csak akkor olvastam el, mikor már félig megírtam ezt a blogbejegyzést. Így még inkább értelmet nyert, hogy fentebb említettem, hogy ez jó érzéssel tölt el. "Az INTP-k csodálatos elméleteikről és kérlelhetetlen logikájukról ismerszenek meg, ők a leglogikusabban gondolkodók az összes személyiségtípus közül." "Imádják a sémákat és egyik kedvelt időtöltésük, hogy kiszúrják, ha egy ember egyik mondata ellentmond a másiknak." - Úristen, de igaz! Állandóan megjegyzem hangosan, ha valaki saját magának mond ellent. "Így elég nehéz nekik hazudni! Innen nézve talán ironikusnak tűnhet, de mindig vigyázni kell, mit hisz el nekik az ember. Nem akarják ők becsapni a többieket, de van egy olyan szokásuk, hogy a beszélgetés során előállnak az éppen aktuális, még nem teljesen átgondolt elméletükkel és lényegében saját magukkal vitáznak, a partnerüket pedig csak "mikrofonnak" használják." - Ezt még külön nem is figyeltem magamon, de nagyon igaz. Utoljára tegnap történt ilyen :D. "Ez persze megbízhatatlannak tüntetheti fel őket, de a valóságban senki nincs, aki lelkesebben, szívósabban és szisztematikusabban lenne képes megoldani egy adott problémát - csak ne várjunk tőlük határidőre leadott jelentéseket. Az INTP-ket nem kötik le a gyakorlati teendők és napi rutinfeladatok, de ha olyan környezetbe kerülnek, ahol kreatív géniuszuk működésbe tud lendülni, minden idejüket és energiájukat az adott probléma megoldására szánják, brilliáns eredményeket produkálva." és "Úgy tűnhet, hogy az INTP-k egyész nap csak álmodoznak, de tudnunk kell, hogy megállás nélkül kattog az agyuk attól a perctől kezdve, hogy reggel kinyitják a szemüket. Az állandó gondolkodás távolságtartónak és tépelődőnek tüntetheti fel őket, ahogy teljes vitákat folytatnak le a fejükben, viszont a jó ismerősök és hasonló érdeklődésű emberek közelében barátságosak és lazák. Ha ismeretlenek közé kerülnek, szélsőségesen félénkké válhatnak, illetve ha logikai következtetéseiket vagy elméleteiket kritizálják, szenvedélyes vitákra ragadtathatják magukat. Ha az INTP-k izgatottakká válnak valamilyen probléma vagy eredmény miatt, hajlamosak az érthetetlenség határát súrolva beszélni, ahogy próbálják másoknak is elmagyarázni legújabb elméletük logikai lépéseit. Az is gyakran előfordul, hogy a mondat közepén abbahagyják a magyarázatot, annyira nincs türelmük lassan és érthetően előadni mondandójukat." - Uhhú, most erre mit mondjak? Minden szava igaz. "Ez visszafele is előfordul, amikor egy másik ember próbálja az érzelmeit elmagyarázni. Képzeljünk el egy igen bonyolult szerkezetet, amely a lehető legtöbb tényt és elméletet magába szívva, kristálytiszta érveléssel és kérlelhetetlen logikával ontja magából a megoldásokat - egy ilyen agynak az érzelmek csak porszemek lehetnek a gépezetben." - Jaja. "Az egyetlen dolog, ami hátráltathatja az INTP-ket, az a kudarctól való folyamatos félelem. Annyiszor gondolják át újra és újra elméleteiket, azon aggódva, hogy esetleg nem vettek figyelembe valami fontos információt, hogy egészen beleveszhetnek gondolataik szövevényébe. Ezt az önmarcangolást kell megpróbálniuk leküzdeni, mert ha sikerül, csodálatos elméjük még számtalan eredménnyel ajándékozza meg az emberiséget." - Ez is így igaz. Soha senki nem érti, hogy néha miért gondolkozok egy másoknak apró dolognak tűnő problémán, de valójában csak folyamatosan azt elemzem, hogy a lehető legkisebb kudarc érjen. INTP személyek még: Szókratész, Rene Descartes, Blaise Pascal, Isaac Newton, Carl Jung, Albert Einstein, James Madison, Dwight D. Eisenhower, Gerald Ford Kedvet kaptál? Töltsd ki te is (link), és oszd meg velem.

Emlékmánia

Semi — 2016-05-16 16:03:52

Tegnap fejeztem be egy könyvet, amiben az egyik főszereplőnek mániája volt neveket gyűjteni. Kereste az érdekes neveket, megnézte a jelentésüket és feltette a falra. Gyorsan én is elgondolkoztam, hogy nekem van-e valami ilyesmi hóbortom, és rájöttem, hogy igen. Gyűjtöm az emlékeket. - 28 poszter van kint a falamon, mindegyik legalább két A4-es lap méretű, és mind azért van kint, mert szeretem a rajtuk lévő ábrákat, és mindig emlékeztetnek egy-egy korszakomra. Köztük van egy Sleeping With Sirens-ös poszter is, akikért sosem rajongtam, csak néha hallgattam őket, de mivel Londonban vettem a Kerrangot, amiből kitéptem a posztert, ezért kint vannak ők is. - Van egy üzenőfalam, amin egyetlen rajzom van kint, akkor rajzoltam, mikor elkezdtem nézni a Game of Thrones-t, ami sokat jelent nekem. - Van kint három térkép a falon, abból az egyik méteres méretű. Egyfelől imádom a térképeket, és kiskorom óta nagy rajongójuk vagyok, másfelől emlékeztetnek, hogy mennyi helyen nem jártam még, és mennyin igen. - Most jön a leglátványosabb emléktárolóm. 29 bekeretezett kép vagy festmény van kint a térképek mellett, mindet én fotóztam vagy rólam fotózták. Az utóbbi pár évemből szinte minden jelentős pont megtalálható köztük. - A másik üzenőfalam sokkal nagyobb, pontosan akkora, hogy kényelmesen ráfért 38 darab 9×13 centiméteres kinyomtattatott fotó. Egyiket sem én csináltam, hanem mind WeHeartIt-os vagy Pinterestes kép, és mindegyik erősen kötődik hozzám. Megjelenik rajta minden dolog, amire szeretnék a későbbiekben emlékezni. - Az egyik polcomon vannak a régi szülinapi üdvözlőkártyáim, fotóalbumok és a töménytelen mennyiségű naplóm. - A szekrényem tetején van egy hatalmas doboz, ami félig már tele van emlékekkel: régi mp4, régi telefon, régi óra, puskák, órai levelezések, régi leckefüzetek, kis értelmetlen emlékezetes cuccok. Ezt nemrég csináltam (max fél éve), de van egy másik jóval kisebb doboz tele dolgokkal, azt pedig 5 évesen kezdtem el gyűjteni. Benne van az első vásárlásom blokkja (kb. 100 forintos tétel), képek azokról akiket akkoriban szerettem (pl tigrisek, Mary-Kate Olsen stb.). Már akkor is ilyen voltam :D - Maga a blogom. Emléknek hoztam létre, hogy örökre megőrizhessem a 16-17 éves lényem. - Aztán ott vannak a tankönyveim. Dugig vannak évszámokkal, pl. "2016. 04. 09. - Mi fog aznap történni?" Ez beírom egy random oldalra, és mikor legközelebb, mondjuk április végén arra járok, akkor aláírom "B2 angol, hogy sikerült?" És mikor májusban meglátom, akkor válaszolok rá "majdnem tökéletes". Meg ilyenek. Betegnek hangozhat, de így kommunikálok a múltbéli énemmel, és így emlékeztetem magam, hogy telik az idő. - 9 évesen már teljesen ki voltam akadva az idő múlásán. Mindig 17 éves akartam lenni (voálá, az vagyok most:D), és kitaláltam ezt a mondatot (figyelem, kreatív lesz): "Kilenc éves korom óta mondogatom ezt a mondatot." Aztán minden hónapban körülbelül eszembe jutott ez a mondat, és megismételtem fejben. 10 évesen totál kivoltam, hogy már eltelt 1 év. Most pedig már 8 év telt el. - Múltkor csórtam egy 10 centis szalagot a ballagási díszítésből, hogy legyen egy kézzel fogható emlékem a díszítésről. - Minden tanév végén csinálok egy összefoglaló videót az évről. - Stb. Szóval mondhatjuk, hogy megszállott vagyok, de ez nem lenne igaz. Csak szeretem őket gyűjteni, mivel nem akarok soha semmit elfelejteni, és mert tudom, hogy egyszer élek, ezért az igazán ki akarom tölteni az emlékekkel, nem akarom, hogy elfelejtsem őket, még akkor sem, ha nem olyan jelentősek. Adott a kérdés: neked van valami berögződésed?

Hosszú hétvége

Semi — 2016-05-14 14:48:46

Az utóbbi két napban be sem kapcsoltam a laptopomat, ami körülbelül olyan, mintha nem ittam volna két napig, vagy valami ilyesmi. De azért nem kell attól tartani, hogy hirtelen technofób lettem, mert helyette tabletezéssel töltöm az időt, és persze olvasással. Nagyon megszerettem a könyvet, amit most olvasok (The Sea of Tranquility), ezért szeretem hosszan, de lassan olvasni, így még csak a 220. oldalon tartok. Vannak olyan könyvek, amiket azonnal ki akarok olvasni, mert annyira jók, és vannak azok, amiket direkt húzok, mert annyira jók. Az első kategóriába például a Me Before You tartozott, a másodikba pedig a jelenlegi könyvem. Mindkettő fantasztikus, bár az utóbbinál még csak a közepén tartok. Szóval a lényeg, hogy elvagyok az ágyamban fekve olvasva/tabletezve/aludva. Irtó fáradt vagyok. Szinte mindig csak aludnék. Gondolom azért, mert egy éve mindig hatkor kelek és tizenegy-tizenkettőkor megyek aludni, az pedig nem valami egészséges, és sosem pihenem ki magam így. Ja, hát ezek az alvásproblémák nálam normálisak, mert félnapos alvással sem érzem magam kipihentnek. Jó hír viszont, hogy újra megismertem az Anti-Flag nevű zenekart. Lassan 5 éve, hogy ismerem őket, de anno még nagyon nyersnek hallották őket a füleim. Most pedig tökéletesnek hallom őket, ezért pár napja csak őket vagyok hajlandó hallgatni. Ennek pedig nagyon örülök, mert rég nem volt már zene-függésem, rég nem fedeztem fel valami ehhez hasonlóan jót. Másik jó hír számomra, hogy szerdán érkezik meg a telefonom, amihez szerintem hozzá kell majd rendesen szoknom, mivel számomra már teljesen idegen érzés telefont nyomkodni a buszon, vagy éppen hallani a csengőhangom, vagy fényképezni vele meg ilyenek. Teljesen és tökéletesen éltem okostelefon nélkül, ami szintén egy WTF-dolog, mert olyan volt nekem, mint a cigi vagy a drog. Szóval ennyit arról, hogy nem lehet leszokni függőségekről, mert én is képes voltam rá, szóval szerintem ez csak jellem kérdése. Komolyan nem tudom magam elképzelni, hogy megint lesz telefonom, ez annyira fura, hogy hirtelen nem is tudom hova tenni. Kíváncsi vagyok hogy fogok rá reagálni, és mennyire fogok visszatérni a régi "mindig a kézben van a telefon' életstílusomhoz. Amúgy az osztálytársaim feléledtek, mármint egy valaki írt a csoportunkba, és így kialakult egy beszélgetés, hogy ki mikor akar találkozni és, hogy ki hova megy tovább. Én ötéves suliban vagyok, így én idén nem is érettségizek, szóval alapból nem is tudtam volna erre válaszolni, plusz könnyebbnek éreztem teljes mértékig figyelmen hagyni az egészet, és rá se kattintani, hogy ne írja ki, hogy láttam. Ez egy szimpla gyerekes viselkedés, de nem igazán érdekel, és valószínűleg őket sem. Zavar, hogy ez van, és hogy így reagálok rá, hiszen gondolom ők is sokat változtak, de ha esetleg találkoznom kellene velük, akkor egyáltalán nem érezném magam jól, szóval inkább megkímélem magam attól az érzéstől, hiszen kaptam tőlük abból eleget. A mostani osztályommal egyelőre pont az ellentéte van, különösen jól érzem magam, és eltekintve a rossz osztályközösségtől (ami az osztályok 99%-nál probléma), szeretem őket. Vannak egyes emberekkel bajaim, egyesek idegesítenek, mások irritálnak, de nem létezik olyan, hogy több mint 20 féle random ember tökéletes társaságot alkosson. Szóval nekem eddig a középsuli egy kellemes dolog. Érezhetném magamat pocsékul is ugyanebben az osztályban, de minek nehezítsem meg a saját sorsom?

Outlander

Semi — 2016-05-10 17:52:49

Pár hete fejeztem be az Outlander első évadát, amihez nagy reményeket fűztem, mert imdb-n magasra van értékelve, valamint sok jó véleményt hallottam róla, úgyhogy mindenképpen le akartam csekkolni. Nem bántam meg, egy nagyon különleges sorozatot kaptam. Claire Randall ápolónőként segít az angol katonákon a II. világháborúban. Egyik napról a másikra végre véget ér a harc, és a Föld fellélegzik. Végre Claire viszontláthatja férjét is, akivel közösen elmennek egy skót faluba nyaralni, hogy újra egymásra találhassanak. De Claire a férje tudta nélkül egyszercsak 1743-ban találja magát, ahol hamar rá kell jönnie, hogyha túl akarja élni ezt a kalandot, akkor alkalmazkodnia kell a körülményekhez, különben sosem juthat vissza a férjéhez. Bevallom, teljesen másra számítottam. Én azt hittem, Claire tudatosan fog a két idő között mozogni, de ez egyáltalán nem így van, ugyanis az akaratától függetlenül történik minden, és egyáltalán nem könnyű neki visszatalálnia (ha egyáltalán vissza tud találni). A másik, amire nem számítottam az az, hogy ez a sorozat kifejezetten lassú. Tudjátok, az a fajta, mikor sok a beszéd, de maga a cselekmény nem olyan sok. Ez nem mindig baj, szerintem ez még egyáltalán nem jelenti egy sorozat halálát, főleg nem az Outlander-ét, mert bár "lassú víz partot mos" módszerrel haladt az egész, mégis szépen volt felépítve, és kerek lett ez az első évad. Rólam tudni kell, hogy hatalmas Skócia-fan vagyok, kiskorom óta a kedvenc helyeim között tartom számon, így nekem az is külön élmény volt, hogy láthattam azokat a gyönyörű tájakat. Viszont Skócia egyik oldalát kifejezetten megutáltam; egyszerűen rossz volt hallgatni azt a régi, 18. századi skót akcentust. Nagy meglepetéssel fogadtam, mikor megtudtam, hogy a magyar szinkron semmilyen szinten nem adja vissza azt a skót kiejtést, amit az eredeti hangok produkálnak. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán tudtam benne utálni, de ezt nem tekinthetjük negatívumnak, hiszen enélkül nem lett volna hiteles az egész. Szóval ezt teljesen el tudtam nézni; egy idő után, sőt, pár rész után már természetesnek is hangzott. A sorozat nem került be a kedvenceim közé, de egy kifejezetten jó darabnak tartom, amiben bőven van még lehetőség, ráadásul végre úgy tudták megalkotni a szerelmi háromszöget, hogy tökéletes értelmet nyert, amiért nagy piros pont jár. Akik szeretik Skóciát, a romantikus történeteket, a kalandot és a történelemet, azok valószínűleg nagyon fogják szeretni az Outlandert.

Zootropolis

Semi — 2016-05-08 10:14:04

Az utóbbi idők legjobb meséjét láttam péntek este [Zootropolis], annyira tetszett, hogy totálisan fájt a fejem, és álmos is voltam, de fennmaradtam éjfélig, hogy végig tudjam nézni, és ne kelljen másnap reggelre halasztanom. Szerintem mindenki ismeri a mesét, mert sokat reklámozták, és most megy/ment a mozikban is. [Trailer] Judy 8 évesen elhatározza, hogy ő nyusziléte ellenére is rendőrnek áll, és Zootropolisba költözik, ahol az emlősök békében élnek egymással. Ezt az álmát sikerül megvalósítania felnőtt korában, és élete első nyomozását egy életművész róka segítségével próbálja lebonyolítani. Haláli mese, mindenkinek látnia kell. Tele van irónikus megnyilvánulásokkal, millió easter egg van benne, nagyon poénos, és aranyos is egyszerre. Az állatok természetesen beszélnek, kétlábon járnak, ruhájuk van (már akinek:D), és emberi személyiségük van, annak ellenére, hogy a történetben emberek egyáltalán nem is szerepelnek, ami szerintem inkább pozitívum, mint negatívum. Nagyon sok vicc származik abból, hogy kiparodizálják/eltúlozzák egy-egy állat jellegzetes tulajdonságát. Eddig csak pozitív dolgokat hallottam róla, ezért is gondoltam, hogy megnézem, és nagyon jól tettem, tényleg megéri. Szóval ha eddig lemaradtál a Zootropolisról, akkor mindenképp pótold be.

Két örömhír

Semi — 2016-05-06 17:12:24

Naa, két hatalmas hírem van. Az egyik mindenkit érint, a másik csak engem. Kezdjük a saját híremmel: átmentem a nyelvvizsgán! Angol B2. Telc-en voltam még áprilisban, és pár órája lett meg az eredmény, és nagyon durván sikerrel zártam, konkrétan egyetlen dolgot rontottam el (ez pedig olyan bosszantó, mivel a levélnél nem számos, hanem betűs pontozás megy, így nem lehet a leveled 98%-os, ha rontasz picit, hanem abban az esetben nem A betűt kapsz, hanem B-t, ezért sokkal szorosabb a pontozása). Délelőtt kicsit izgultam, mármint ha rágondoltam, akkor kicsit összehúzódott a gyomrom, hogy mi lesz az eredmény. Huh, ennek is vége... Most egy ideig szünetelek vizsgákkal, bőven elég volt kettő nyelvvizsga öt hónap alatt (a németet januárban csináltam meg, és februárban lett meg az eredmény). Úgyhogy most jöhet az a rész, amikor elújságolom a barátaimnak, ami kissé problémás lesz, mert az egyik legjobb barátom "enyhén" kiakadt rám egy olyan dologért, amiről abszolút nem tehetek. Szóval azt még le kellene rendeznem, de belefáradtam a magyarázkodásba. Hjaj. Ünneplésképpen amúgy Tom Odell csak nekem feltett egy új videót (mert nyilván nem véletlen egybeesés:D), úgyhogy alapból ez egy király nap lenne, ha nem lennének felesleges drámák. A másik hír, aminek gondolom az egész világ örül (én legalábbis eszméletlenül), az az, hogy a YouTube megvalósított egy olyan funkciót, amire durván 4 éve várok, vagyis hogy kisablakos módba kiteheted a videót, vagyis kiléphetsz vele a Youtube oldalából, és akárhova pakolgathatod, így egyszerre nézhetsz videót, és csinálhatsz mást. [Screenshot - a chatre tettem rá] Az ablakocska mindenen felül áll, vagyis ha mondjuk Word dokumentumot szerkesztesz, akkor is látod, tehát mégcsak a böngésződ ablakához sincs horgonyozva. Szóval jippijú. A funkciót úgy érheted el, ha bármely videónál a közepénél megtalálható négyzetes-nyilas ikont megnyomod. * Utólag megfejtettük, hogy ez nem YT funkció, hanem az Opera különlegessége.

Random tények rólam II.

Semi — 2016-05-04 16:27:58

1. Dark Souls 3 függő vagyok. Minden este arra alszom el. Akkor ismertem meg, mikor a TheVR-os Pisti elkezdett vele játszani, és azóta már 100+ órát töltöttem a nézésével. 2. Tag vagyok a moly.hu-n, szinte mindennap látogatom, és ha új könyvet akarok venni, akkor ott szoktam keresgetni vagy segítséget kérni. 3. A Youtube az egyetlen közösségi média, ami nélkül nem tudnék élni. 4. A theverge.com-ot rendszeresen látogatom a tudományos rovat miatt. 5. NASA rajongó vagyok. Lenyűgöz az űrkutatás és az, hogy millió titkot tudnak, amit egy normál ember sosem fog. 6. Egyre rosszabb a helyesírásom, egy csomószor kell elgondolkoznom, hogy mit hogyan kell írni. 7. Utálok angolul írni, mert a legtöbb szónak nem tudom a helyesírását, mivel főleg szóban találkozok velük. Angolul beszélni pedig azért utálok, mert különösen fel tud idegesíteni, ha valamit elrontok, és az idióta akcentusom is szúrja a fülemet. 8. Jelenleg a Nyugalom tengerét olvasom, de az első fejezet után letettem, mert nem volt szimpatikus a főszereplő lány. Folytatni fogom, az biztos, csak most szünetet tartok. :D Főleg, hogy tudom, hogy fantasztikus a könyv. 9. A legutolsó sorozat, amit láttam az az Outlander volt. A második évad kicsit laposan kezdett, ezért most szüneteltetem ezt is, de szintén folytatni fogom. (Külön posztot is hozok majd róla.) 10. A méhek megmentője vagyok. Na jó, ez így túlzás (:D), de szeretem őket, és ha beszáll egy a házba vagy az osztályterembe, mindig én juttatom ki őket, másképp a többiek lecsapnák. Amúgy a GreenPeace-es méhes akcióban is részt vettem, de csak egy aláírással. Akartam örökbefogadni méhet, de nincs még saját számlám. 11. A hétfők a kedvenc napjaim. Keddtől kezdve visszaszámolok, hogy mikor lesz már megint hétfő. 12. PhotoShop CS6-ot használok, és egyelőre nem is szeretnék váltani róla. 13. Nyáron egy hónapig fogok Prágában dolgozni egy luxushotelben. Fogalmam sincs mire számítsak, de várom már. Tudom, hogy indulás előtt azon fogok magamban hisztizni, hogy "miért kellett jelentkeznem és miért nem lehet megint egy átlagos és baromi unalmas nyaram?". De nagyon örülök, hogy megyek, mert végre csinálok valamit, világot látok, tapasztalatot szerzek, keresek pénzt és elsajátítok majd valami minimális mennyiséget a cseh nyelvből.

The 5th Wave

Semi — 2016-05-04 10:45:45

Tegnap jelent meg DVD-n az Ötödik hullám, úgyhogy még aznap megnéztem, mert nagyon kíváncsi voltam rá, ugyanis a könyv nagyon-nagyon vegyes érzelmeket hagyott maga után. Az alapötlet tetszett, sőt, az egész oké lett volna egyetlen idióta, banális szálat kivéve, amit tiszta szívemből utáltam, és a hozzátartozó szereplőket is nehezemre esett megértenem. És igazából ez az egészre rányomta a bélyegét, így a filmtől konkrétan semmit nem vártam, ezért azt hittem végigpörgetem majd az egészet, mert az egy igen gyakori szokásom. De nem, az elsőtől az utolsó percig végignéztem, és csak kevés szünetetet tartottam (vagyis annyit, amíg elmentem az Aldiba, de az az én időmértékemben kevés idő :D). Az alapmegvalósítás egészen közel állt a könyvhöz. Nyilván sokmindent lerövidítettek, meg néhány dolgon változtattak, de egyik sem ment a történet rovására, mint az sok más filmnél lenni szokott. Szóval azt kell, hogy mondjam, elégedett vagyok a filmmel. Mondjuk csalódni nem igazán tudtam volna benne, szóval jó, ha mindig lejjebb teszem az elvárásaim, így biztosan nem koppanok. Az idegenek megtámadták a Földet, ugyanis szükségük van a bolygóra, de a rajtuk élő emberekre nem, ezért hullámokban irtják ki őket: árammegvonás, özönvíz, földrengés és halálos vírus. Ez a négy csapás után is maradnak túlélők, akiket az ötödik hullám fog majd eltüntetni. Cassie és a kisöccse túlélik az első négyet, ezután elszakadnak egymástól, és a lány mindent elkövet, hogy újra egymásra találhassanak. Ez a második film, ami jobb mint a könyve. Az egyik a Csillagainkban a hiba volt, amit imádtam könyvben, de később rájöttem, hogy >>hát, ez is csak a hatásvadászatra ment rá<<. Most az Ötödik hullám bebizonyította, hogy van még esély a jobb filmekre. Oh, apropó. A Ringer-t alakító színésznő pocsék volt ebben a szerepben. Egyszerűen pocsék. Látszódott, hogy próbál erőlködni, hogy ő márpedig kemény, ahogy azt a szerepe megkívánta, de tényleg csak erőlködés lett belőle, nem tudta kivitelezni az egészet. Az is megmosolyogtatnivaló volt, mikor azt magyarázta, hogy ő igazi túlélő, de közben hosszú, zavaró haja, és a fülében karikapiercing van, valamint van ideje feketére festetni a haját, és mindennap kifesteni pandára a szemét. Nonsense. Ez hülyeség volt. A legtöbb túlélőfilmben mindig ejtenek ilyen hibákat. Ezért tartom realisztikusnak a Walking Dead-et, ahol úgy néznek ki az emberek, mintha a kutya szájából húzták volna ki őket, de legalább teljesen reális a külsejük. Szóval összességében egy sima tinifilm, azonbelül is tinilányoknak ajánlott. Lehet, hogy kezdek kinőni belőlük, mert Evan Walker személye nem a kellő hatást váltja ki belőlem, de maga a film szerintem kihozta magából azt, amit a könyv megkívánt.

Adjatok egy Türelem-Nobel-díjat

Semi — 2016-05-03 14:18:33

Úristen! GRRR! Nyugodtan dobjatok meg valami kitüntetéssel, amiért nem hajítottam ki a laptopom az ablakon. Elkészült az új design, és mindegyik böngésző másképp kezdett el viselkedni: mikor a Chrome megnyitotta a virágsávot középen, akkor az Opera nem. Mikor az Opera megnyitotta, akkor a Mozilla nem. Szóval nem kicsit idegesítettem fel magam ezen. Végül az volt a megoldás, hogy nem hirtelen kellett beillesztenem a vetítést középre, hanem gyakorlatilag soronként, és így minden böngésző elfogadta. Hogy mi ebben a logika, azt őszintén nem tudom, de rendesen próbára tette az idegeimet. Amúgy egyáltalán nem untam az előzőt, de mégis vágytam valami újra, így születetett meg ez a virágos, tavaszinak szánt kinézet, amin még csiszolgatnom kell, de gyakorlatilag kész van. Ja, és ugye mondtam, hogy ideges voltam/vagyok, amiért nem jöttek össze a dolgok; na, most az a vicces, hogy ezért véletlenül kitöröltem a csereikonoknak a kódját, ami meghatározta, hogy hogy nézzen ki az egész ikonos részleg. Egy mozdulattal sikerült eltüntetnem, és most még kérdéses, hogy hogy hozom vissza a kódot, de a lényeg, hogy minden egyes csere megvan, csak éppen őskáosz uralkodik körülöttük a megfelelő kód nélkül. Szóval így vagy úgy, de kiírom újra az összes cserét, elnézést minden elitemtől. :( Amit még szeretnék megjegyezni, az az, hogy végre kifér négy kiskép egy sorba, régóta szerettem volna ilyen széles középmodult. A betűtípus Anaheim-ről és Courier New-ról egységes Oswald-ra cserélődött, mert ez egy elég ritka típus az oldalak körében, ezért gondoltam kipróbálom. És végül így is hagytam, mert nagyon bejön, hogy alapból félkövér, és mivel talpatlan, szerintem nagyon könnyű olvasni is. Amúgy azt fontos megjegyeznem, hogy azért nem voltam aktív az utóbbi napokban, mert ezen dolgoztam, pedig amúgy lett volna egy csomó ötletem miről írni. Szóval hamarosan leírom miket néztem/olvastam az utóbbi napokban. A Semicolon amúgy kezd "milyen filmeket/sorozatokat/könyveket ismerek?" oldal lenni, amit nem igazán bánok. Volt egy kritikás oldal, aki minden blogosnak megmondta a tutit, és mindenkinek azt írta, hogy a blog nem blog, ha a szerkesztőn kívül másról is szól. Szerintem a blog pont attól blog, hogy arról írsz, amiről akarsz. Ez a legnyitotottabb műfaja a webeknek. Ha lenne egy rajongói oldalam, sosem írnék másról az adott személyen kívül. Na, a blog az pont nem ilyen, hanem az ellentéte. Legalábbis én így látom. Ezért írok arról, amiről kedvem van, mert a kedvem is én vagyok. :)

Miss Peregrine's Home For Peculiar Children

Semi — 2016-04-27 19:59:08

Tudom, hogy az oldalam kinézete nem utal erre, de imádom a fotókat :D Pontosan ez vett rá, hogy elolvassam Ransom Riggs trilógiáját, amit régi, fekete-fehér és felettébb érdekes képek ihlettek. A vicc az, hogy azóta szemezek a történettel, mióta megjelent, sőt, már vagy háromszor átlapoztam a Libriben, hogy megnézzem benne a képeket, de valamiért mégsem tudtam rávenni magam, hogy akkor magába a történetbe is elmerüljek. Ennek vége, már napokkal ezelőtt kiolvastam, csak elfelejtettem írni róla. Baromi lassan haladtam, mert éjszakai olvasmány volt, vagyis 10-12 óra körül vettem elő, és olyankor sokszor megesik, hogy már nem bírok figyelni, és folyton vissza kellett lapozni, hogy miről is maradtam le. Szóval az olvasási élmény nem volt felhőtlen, de erről csakis a könyv tehet, mert nem fogott meg annyira, hogy elővegyem délután, vagy hogy igazán odakoncentráljak este. Ettől függetlenül nem volt rossz, másképp be se fejeztem volna. Jakob nagypapája egyre furábban viselkedik az idő elteltével. Mindigis mániája volt azt hajtogatni, hogy élnek olyan különleges emberek, akik tudnak lebegni, tüzet formálni a kezükben vagy éppen láthatatlanok. A helyzet hirtelen még komolyabbra fordul, és Jakob majd beleőrül abba, hogy rájöjjön miért hajtogatja mindig ezeket a történeteket a nagypapa. Szóval misztikus képek, rejtélyes gyerekek, horrorisztikusnak ígérkező hangulat. De egy hiányzott a könyvből, és az viszont iszonyatosan: a fekete-fehér, titokzatos atmoszféra. És szinte sírt a könyv a hiányától, pedig tényleg minden adott lett volna hozzá. Két kritikám van még. Az egyik az az, hogy voltak benne " jaj...:) ._. " jelenetek, de nem mondom el melyikekre gondolok, mert nem spoilerezek. A harmadik pedig az volt, hogy nem ragadott magával a sztori, holott én tényleg nagyon fogékony lettem volna rá. Ha letehetetlen könyv lett volna, akkor valószínűleg egy nap alatt elolvasom, de nem ez történt. Pozitívum volt még a nagypapa karaktere, szerintem ő rejti a legérdekesebb múltat, remélem a többi két kötetben sokkal több kiderül még a személyéről. Szintén pirospont a fiú szemszög, mert lányt sokkal nehezebb E/1-ben olvasni. A szókincs szép, választékos volt, bár ez a magyar fordítással részben eltűnt, ugyanis a brit karakterek idióta akcentust kaptak, pl "há mé mondod eszt?". O.o Utolsóként pedig azt emelném ki, hogy azért is érdekelt ennyire a megvalósítás, mert egy hasonló történeten gondolkoztam még körülbelül hetedikes koromban, és kíváncsi voltam, mennyire egyeznek a kitalációink, de nem igazán.

Visszatért a Game Of Thrones

Semi — 2016-04-25 16:43:55

Teljesen spoilermentes. Aki ismer, az tudja, hogy nekem a Game of Thrones sokkal több, mint könyvek és egy sorozat. Nekem ez a történet valami eszméletlen sokat tanított, és tanít minden nap. Hihetetlenül szerencsésnek tartom magam, hogy az a generáció vagyok, aki a gyerekkorát a Harry Potterrel élte meg, és a felnőttéválását pedig a Game of Thronesszal éli meg napról napra. Ma pedig elérkezett a hatodik évad premiere, ami azért is volt mérföldkő, mert maguk a könyvek még nem jelentek meg, mert George R. R. Martin nem készítette el őket a megbeszélt novemberre, hanem azt mondta, hogy késik, mert minőségi munkát fog adni, mert őt nem lehet időpontokhoz igazítani. És mennyire igaza volt. Szeretem az olyan embereket, akiket nem lehet megvásárolni, lefizetni és így tovább, hanem minden áron a saját tempóját követi. Nagyon érdekes ember, akit tényleg lehet becsülni. Szóval a készítők eljutottak arra a pontra, hogy nem volt mire támaszkodniuk, én pedig rettegtem, hogy elszúrják majd, amit eddig felépítettetek. Így hát nem sok reménnyel, de töretlenül vártam a megjelenést, és azt kell, hogy mondjam, nem kellett csalódnom. Minden a helyén volt. Az egyetlen kifogásom az lehet, hogy baromi rövid lett (össz-vissz 47 perc). Szerintem két dolog mond el mindennél többet: 1) egyszer sem állítottam meg, vagy tettem félre (általában egy 40 perces sorozatot 10-15-ször szüneteltetek) 2) folyamatosan kirázott a hideg, még a fejbőrömet is Szóval ja. Kicsit durva. Kicsit nemnormális mennyire szeretem a GoT világát, és remélem ez így az marad. Jövőhéten pedig a második kedvenc sorozatom startol el, vagyis jócskán el vagyok kényeztetve. Ui.: az utolsó jelenet. What the fuck. What the fuck.