A fenti kép nagyon tetszik, mert én eléggé elítélem azokat az előadókat, akiknek a szöveget a kezükbe adják, vagyis mégcsak nem is ő írta a sorokat, amiket elénekel; valamint élőben már nem tud úgy teljesíteni, mint stúdióban, mert úgy nehezebb megoldani a hangjavításokat. Ezek mellett még a rajongóit is lenézi és természetesnek veszi, hogy a fél világ a lába előtt hever. Ha pedig egy kicsit kimegy a köztudatból, nem jó zenékkel, hanem botrányokkal hívja fel magára a figyelmet. Miközben ezt írok, nem gondolok egyetlen emberre sem, de ha egy kicsit megerőltetném magam, máris eszembe jutna pár ilyen név. Szóval ők szerintem nem előadók. Egy előadó olyan, hogy akár heteken keresztül dolgozik egyetlen dalszövegen, ugyanolyan a hangja a profi stúdióban mint élőben, és nem a botrányai miatt figyelt fel rá a világ.

És akkor most említsünk meg egy olyan bandát, amire érdemes odafigyelni:

Ez pedig a Placebo lesz most. Igazából nem tudtam pontosan melyik Placebo számot válasszam ki, mert mindegyiknek olyan hangulata és szövege van, hogy bármelyik felkerülhetett volna most a blogomra. De végül úgy voltam vele, hogy legyen a Twenty Years című számuk. Le merem fogadni, hogy a legtöbben még nem hallottatok Brian Molko bandájáról, pedig ők olyanok, akik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Brian hangja legyen szó klipről vagy koncertről mindig ugyanaz - mindig ugyanolyan tökéletes. Mikor talán tizenhárom évesen először rájuk találtam, akkor rögtön megállapítottam, hogy az énekes egy szépen kisminkelt buzi, a számok meg furák. Gratulálok magamnak. *taps* Molko nem meleg, csak van egy igen sajátos stílusa, és amúgy mellesleg szeret női ruhákban fellépni. A számaik pedig talán egy kicsit tényleg furák, de inkább úgy fogalmaznék, hogy különlegesek, átlagon felüliek. Egyszer olvastam, hogy Brian olyan magasszintű szövegeket ír, hogy mindent csak a zsenik érthetnek meg, mert tele vannak utalásokkal, metaforákkal és szimbólumokkal. Amúgy negatívumként (?) róluk annyit, hogy a legtöbb klipjük nem tetszik, főképp azért, mert nem mindig értem, hogy mi és miért történik. Szóval bárki bármit merjen mondani, ők számomra olyanok, akiket nagyon tisztelek és szeretek, ennek ellenére nem hallgatom őket mindig. A telefonomon például most egy szám sincs meg tőlük, mert őket általában akkor hallgatom, mikor rám jön a Placebo-korszak, és akkor semmit és senkit nem hallgatok, csak őket. Ez az állapot tart kb két hétig, majd minden visszatér a régi kerékvágásba. Csak ajánlani tudom azoknak, akik odavannak az igényes alternatív zenéért, és nem a külsőségek/előítéletek alapján gondolkoznak.