|
18 éves lány vagyok, Seminek hívnak az internetes világban. Imádom a természetet, a vintage, grunge és indie stílust, az erdőket és a sorozatokat. Minden érdekel, aminek köze van az informatikához és technikához, és szeretek nyelveket tanulni. Az iskolában valahogy mindig jó jegyeim lesznek (4), pedig nem erőltetem meg magam a tanulásban. Amúgy ötödikes leszek szeptembertől a középsuliban, szeretem az osztályomat, a legtöbb tantárgyamat, bár az érettségi és szalagavató egy kicsit kiverte a biztosítékot, de majd megbarátkozom velük. Apropó, barátkozás. Imádom a barátaimat, és több is van belőlük. Értük ölni tudnék, komolyan. Ha már itt jártál, hagyj egy üzenetet a chatben vagy írj egy rövid hozzászólást, nagyon örülnék neki. c:
| |
|
Olvastam valahol, hogyha a blogodnak nincs konkrét témája, akkor annak olvasói sem lesznek. Hát pedig a Semicolon pontosan egy olyan oldal, aminek nincs egyetlen meghatátozott témája, ezért inkább nevezném személyes oldalnak. Ugyanis itt olvashatsz könyvekről, filmekről, sorozatokról (ezekről fent egy külön "rovatot" is találsz Sorozatok néven, ahol több mint 20 olyan TV-Show-t ismerhetsz meg, amiket már mind láttam, és ajánlanám neked is), de olvashatsz még itt kreatív ötletekről, kihívásokról, idézetekről, sőt az sem ritka, hogy egy posztban csak képeket osztok meg, mivel itt mindig azt találod, ami éppen eszembe jut. Alapvetően egy vidám blogról van szó, de ha éppen pocsék kedvem van, akkor az a bejegyzésből is meg fog látszódni, egyszóval tényleg minden a hangulatomtól és az ötleteimtől függ. | |
|
Figyelmeztetés: sokszor előfordul, hogy írok valamit, és másképp fejezem be a mondatot, így olyan értelmetlenségek születnek, mint az "de én ők nem érteni", vagy éppen elgépelek valamit, mert szokásom 200betű / másodperces sebességgel írni. Szóval ha ilyet találsz, ne lepődj meg. Nyilván próbálom javítani, de néha egyszerűen nem szúrnak szemet. :D
| |
|
A teendőimet mindig más helyre írom fel, így általában sikeresen elfeledkezek róluk. Gondoltam csinálok ide is egy gyors listát, mert minél többször látom, annál nagyobb az esély, hogy valami megmarad.
▪ Falling Skies
▪ Stranger Things ✔
▪ Dexter
▪ Westworld
▪ Internátus, Hemlock Grove, Stranger Things ismertető a sorozatajánlós részbe
| |
|
|
|
Elvesztettem egy barátomat2015.08.21. 14:52, Semi
Pár hete történt, de még most is folyton eszembe jut az a volt barátom, aki olyan volt, mintha a tesóm lett volna. Komolyan, a veszekedéseink, az a rengeteg együtt töltött idő, minden. Aztán megint egyszercsak összevesztünk, utána ő írt nekem valamit (semmi köze nem volt a veszekedéshez), és nekem fura volt, hogy miért ír megint valami randomot, ha az előbb még rám sem bírt nézni? Jól van, ismerem őt, mindig ezt csinálja, tehát csak egy kicsit lepett meg. Aztán én válaszoltam neki, és én is írtam neki egy random dolgot, ő pedig elolvasta, és azóta sem válaszolt. Kérdem én: WTF?! Mi ebben a logika? És tudom, most jöhetnétek azzal, hogyha ez pár hete történt, akkor azóta miért nem írtam neki mégegyszer, miért nem hívtam fel, zaklattam a házuknál stb. A válasz egyszerű: azért nem, mert nekem is van büszkeségem, és ha neki annyit jelentettem, hogyha "van kedve hozzám", akkor ír, ha nincs, akkor meg válaszra sem méltat. Lehet, hogy imádtam őt, és soha, de soha nem szándékoztam összeveszni vele, mégiscsak van egy határ. Ráadásul az a legszomorúbb, hogy tudom miért nem válaszolt. Azért, mert neki a baráttalálás fél perc, képes lenne ráírni akárkire, ha éppen unatkozik. De ez velem nem így van, nekem nagyon sokat jelent mindenki, akit a barátomnak mondhatok. Tehát az ő "ha már nem kellesz, doblak, van még rajtad kívül 7milliárd ember" felfogása sosem jött be, és sosem szerettem benne, de elfogadtam. És amiért neki csak egy vagyok a sok közül, ezért fáj bevallani, de ő egy hamis barátom volt, aki előszedett engem akkor, amikor kedve volt, de sosem érdekelte, hogy amúgy velem mi van. Elhitette velem, hogy ő az egyik legjobb barátom, de ő sohasem érzett semmi ilyet. Ráadásul a legkellemetlenebb, hogy évfolyamtársam, tehát szeptembertől kezdve állandóan látni fogom majd, és azt sem tudom, hogy köszönőviszonyban vagyunk-e, olyan szinte elidegenedtem tőle.
Szerintem ez is egy újabb olyan élmény, ami miatt méginkább hidegebb és távolságtartóbb leszek másokkal. De ennek pont az ellenkezőjét határoztam el: nyitottabb leszek. Szerencsére amúgy vannak még barátaim, nem is akármilyenek. Csak egyszerűen hiányzik ez az elvesztett barátom, de közben kicsit undorodok is tőle, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Nem tudom elhinni, hogy ő is csak egy fake friend volt, és ha erre gondolok elkap a rosszullét. Remélem ti nem fogtok majd ki ilyen embereket az életetek során.
Szerintetek én is hibás vagyok, hogy nem futok utána?
| |
|
|