|
18 éves lány vagyok, Seminek hívnak az internetes világban. Imádom a természetet, a vintage, grunge és indie stílust, az erdőket és a sorozatokat. Minden érdekel, aminek köze van az informatikához és technikához, és szeretek nyelveket tanulni. Az iskolában valahogy mindig jó jegyeim lesznek (4), pedig nem erőltetem meg magam a tanulásban. Amúgy ötödikes leszek szeptembertől a középsuliban, szeretem az osztályomat, a legtöbb tantárgyamat, bár az érettségi és szalagavató egy kicsit kiverte a biztosítékot, de majd megbarátkozom velük. Apropó, barátkozás. Imádom a barátaimat, és több is van belőlük. Értük ölni tudnék, komolyan. Ha már itt jártál, hagyj egy üzenetet a chatben vagy írj egy rövid hozzászólást, nagyon örülnék neki. c:
| |
|
Olvastam valahol, hogyha a blogodnak nincs konkrét témája, akkor annak olvasói sem lesznek. Hát pedig a Semicolon pontosan egy olyan oldal, aminek nincs egyetlen meghatátozott témája, ezért inkább nevezném személyes oldalnak. Ugyanis itt olvashatsz könyvekről, filmekről, sorozatokról (ezekről fent egy külön "rovatot" is találsz Sorozatok néven, ahol több mint 20 olyan TV-Show-t ismerhetsz meg, amiket már mind láttam, és ajánlanám neked is), de olvashatsz még itt kreatív ötletekről, kihívásokról, idézetekről, sőt az sem ritka, hogy egy posztban csak képeket osztok meg, mivel itt mindig azt találod, ami éppen eszembe jut. Alapvetően egy vidám blogról van szó, de ha éppen pocsék kedvem van, akkor az a bejegyzésből is meg fog látszódni, egyszóval tényleg minden a hangulatomtól és az ötleteimtől függ. | |
|
Figyelmeztetés: sokszor előfordul, hogy írok valamit, és másképp fejezem be a mondatot, így olyan értelmetlenségek születnek, mint az "de én ők nem érteni", vagy éppen elgépelek valamit, mert szokásom 200betű / másodperces sebességgel írni. Szóval ha ilyet találsz, ne lepődj meg. Nyilván próbálom javítani, de néha egyszerűen nem szúrnak szemet. :D
| |
|
A teendőimet mindig más helyre írom fel, így általában sikeresen elfeledkezek róluk. Gondoltam csinálok ide is egy gyors listát, mert minél többször látom, annál nagyobb az esély, hogy valami megmarad.
▪ Falling Skies
▪ Stranger Things ✔
▪ Dexter
▪ Westworld
▪ Internátus, Hemlock Grove, Stranger Things ismertető a sorozatajánlós részbe
| |
|
|
|
Miss Peregrine's Home For Peculiar Children2016.04.27. 19:59, Semi
Tudom, hogy az oldalam kinézete nem utal erre, de imádom a fotókat :D Pontosan ez vett rá, hogy elolvassam Ransom Riggs trilógiáját, amit régi, fekete-fehér és felettébb érdekes képek ihlettek. A vicc az, hogy azóta szemezek a történettel, mióta megjelent, sőt, már vagy háromszor átlapoztam a Libriben, hogy megnézzem benne a képeket, de valamiért mégsem tudtam rávenni magam, hogy akkor magába a történetbe is elmerüljek. Ennek vége, már napokkal ezelőtt kiolvastam, csak elfelejtettem írni róla.
Baromi lassan haladtam, mert éjszakai olvasmány volt, vagyis 10-12 óra körül vettem elő, és olyankor sokszor megesik, hogy már nem bírok figyelni, és folyton vissza kellett lapozni, hogy miről is maradtam le. Szóval az olvasási élmény nem volt felhőtlen, de erről csakis a könyv tehet, mert nem fogott meg annyira, hogy elővegyem délután, vagy hogy igazán odakoncentráljak este. Ettől függetlenül nem volt rossz, másképp be se fejeztem volna.
Jakob nagypapája egyre furábban viselkedik az idő elteltével. Mindigis mániája volt azt hajtogatni, hogy élnek olyan különleges emberek, akik tudnak lebegni, tüzet formálni a kezükben vagy éppen láthatatlanok. A helyzet hirtelen még komolyabbra fordul, és Jakob majd beleőrül abba, hogy rájöjjön miért hajtogatja mindig ezeket a történeteket a nagypapa.
Szóval misztikus képek, rejtélyes gyerekek, horrorisztikusnak ígérkező hangulat. De egy hiányzott a könyvből, és az viszont iszonyatosan: a fekete-fehér, titokzatos atmoszféra. És szinte sírt a könyv a hiányától, pedig tényleg minden adott lett volna hozzá. Két kritikám van még. Az egyik az az, hogy voltak benne " jaj...:) ._. " jelenetek, de nem mondom el melyikekre gondolok, mert nem spoilerezek. A harmadik pedig az volt, hogy nem ragadott magával a sztori, holott én tényleg nagyon fogékony lettem volna rá. Ha letehetetlen könyv lett volna, akkor valószínűleg egy nap alatt elolvasom, de nem ez történt.
Pozitívum volt még a nagypapa karaktere, szerintem ő rejti a legérdekesebb múltat, remélem a többi két kötetben sokkal több kiderül még a személyéről. Szintén pirospont a fiú szemszög, mert lányt sokkal nehezebb E/1-ben olvasni. A szókincs szép, választékos volt, bár ez a magyar fordítással részben eltűnt, ugyanis a brit karakterek idióta akcentust kaptak, pl "há mé mondod eszt?". O.o
Utolsóként pedig azt emelném ki, hogy azért is érdekelt ennyire a megvalósítás, mert egy hasonló történeten gondolkoztam még körülbelül hetedikes koromban, és kíváncsi voltam, mennyire egyeznek a kitalációink, de nem igazán.
| |
|
|