Van egy ötletem, ami igazából nem mai ötlet, mert már ezer éve alkalmazom, de az oldalra még nem vezettem be. A lényeg, hogy imádok válogatásalbumokat csinálni, és általában hónapokra bontva csinálok egyet, és a CD az aktuális kedvenceim tartalmazza, vagyis azokat amiket abban a hónapban agyonra hallgattam. Legfőképpen az újonnan megismerteket teszem bele, de mindig keverek bele régebbieket is. Tervezek nekik borítót meg minden :D Ezt most szeretném itt is megvalósítani, már el is kezdtem összegyűjteni a szeptemberit. Igazából ez két dologra jó: 1) Tágítja a zenei világod, és akár megváltoztathatja a teljes ízlésvilágod. 2) Én mindig érdekesnek tartottam megismerni ki mit hallgat. | Az első ponthoz annyit fűznék hozzá, hogy én anno egy blogon találtam rá az egyik hőn imádott bandámra, a Placebo-ra, és az AHS-re is ugyanott találtam rá, ami meg az első két évadával beírta magát nálam a történelembe, és az volt az első sorozatcrush-om. Ja, szóval értitek. Ez volt már vagy öt éve. Jesus. 
Na mindegy, amúgy velem nem történik semmi extra. Vagyis azon kívül, hogy nagybetűkkel HÁNYOK a szalagavató tánctól és mindentől, ami csak érinti. Igazából múlt órán kiszállhattam volna, de nem én akartam lenni az ünneprontó, meg mindig bulinak képzeltem el gondolatban a próbákat, de így pár alkalom után abszolút nem így van. Mert ez az egész csak felesleges pénzköltés szép köntösbe öltöztetve. És nagyszerű okot ad az osztálynak a veszekedésre, sőt, ilyen non-sense pletykák is lábra keltek, amik alaptalanok, röhejesek, de nem baj, vesszünk össze rajta, és utáljunk ki mindenkit! Szóval ez a része a sulinak taszít, mostanában nem is érzem magam olyan jól odabent. De már csak egy év, aztán jön a homály, mert ugye konkrét terveim még nincsenek is. Csak ötleteim, de 100%-os bombabiztos terv nincs. De ezzel nem vagyok egyedül, még így is sokkal jobban állok, mint a legtöbben. Legszívesebben mennék külföldre tanulni, közben dolgozni. Nagyon tartanék tőle, de hihetetlenül vágyom a világot látásra, és arra, hogy elköltözhessek, és pontosan úgy élhessek, ahogy akarok. Mert lenne egy nagyon kézenfekvő megoldás, és akkor el sem kellene költöznöm itthonról, de nagyon szeretnék. Tudom, hogy először rosszul lennék a gondolattól is, mert ki lennék zökkentve a megszokott helyzetemből, de nagyon jól viselem a változásokat, így hamar megszoknám. Tényleg nagyon vágyom rám, egészen addig, amíg be vagyok zárva ide, addig sosem leszek igazán önmagam, se boldog, se semmi. Pont péntek délután beszéltük a barátnőmmel, hogy mennyire jó lenne, ha mindkettőnknek lenne egy kis lakáskája, és néha ha úgy lenne kedvünk elhúznánk jó messzire. Csak akárhogy is nézzük, ezek drága álmok.
Amúgy megjöttek a CD-jeim, amit még augusztusban rendeltem a Media Marktból, és pénteken értek ide. Yeah. Már kezdtem aggódni, hogy felszívódtak. Nézzétek ♥-♥ Azóta már jópárszor meghallgattam őket, és annyira jó érzés, hogy megvannak legálisan is :D A Perfect World albumot nem is nagyon ismertem, mostmár kívülről fújom. A Sempiternalt még CD-ről nem hallgattam meg, mert nem volt kedvem hozzá, de amúgy nekem az az album a kilencedikes évet idézi vissza, azon belül is az évvégi vizsgát. Mert tudom, hogy április elsején jelent meg, de én már márciusban nagyban ezt hallgattam, egészen májusig, mikor már a vizsgára készültem. A Nevermind az alapkategória, öt éve szeretem őket, vagyis pontosan a zenei forradalmam óta. (Öt éve döntöttem úgy, hogy kitörlöm az összes szar és tucatzeném, és felfedezem a stílusom.) A Three Cheers for a Sweet Revenge pedig minden idők egyik legjobb albuma az én szememben, szóval sosem volt kérdés, hogy egy nap megveszem majd. Ez a kedvenc MCR-albumom is egyben, aztán jön a Black Parade. Szóval a CD gyűjteményem ezzel a 4 új taggal már 5 darabos lett :'D