Három filmet néztem mostanában, abból egyet már láttam, csak újranéztem, kettő pedig teljesen új volt nekem. A legfrissebbtől kezdem, mert az most elég mélyen él bennem, hiszen pár perce fejeztem be.

1) Sala samobójców / Öngyilkosok szobája - A 2011-es berlini filmfesztiválon mutatták be a filmet, de én csak tegnap szereztem róla tudomást, és azonnal le kellett töltenem. Érdekes volt a "megismerkedésünk", mert facebookon az egyik ismerősöm belikeolta Para Kim-et (youtuber), én pedig rákattintottam az oldalára, hogy megnézzem közelebbről, majd lent a "másoknak tetszik még" részlegen láttam egy "Öngyilkossági gondolatok" nevű csoportot, amire rávittem az egeret, és a borítóképük totálisan Gerard Way-nek nézett ki első pillanatra, aztán persze rájöttem, hogy nem ő. Lenyomoztam, és rátaláltam a fent említett filmre, mert a kép abból volt egy jelenet. Rákerestem IMDB-n, és onnantól eltökélt célom volt megnézni. És másnap meg is néztem.
Igazából baromi szomorú film, ugyanis arról szól, hogy egy gazdag családnak van egy nagy kényelemben élő fia, aki igazából mindent megkap, és nagyon elit élete van, de egy buliban heccből smárol egy fiúval, és rájön, hogy ez neki nagyon tetszett. Később emiatt kellemetlen helyzetbe kerül, amiért röhej tárgya lesz, ezt pedig nem tudja megemészteni. Mikor totál váratlanul kitálal a szüleinek, akkor azok csak mosolyognak rajta, és belerúgnak még egyet. Ezután egy lány ráír chaten, és ráveszi, hogy lépjen be egy internetes közösségbe, ami annyira magába szippantja, hogy többé már alig él a valóságban.
Nincsenek szavaim. Nagyon tetszett, de végtelenül idegesítő volt nézni valakit leépülni anélkül, hogy kinyírhatnám azokat, akik ezt tették vele. Tökéletesen bemutatja, hogy hogyan lehet egy mentálisan legyengült embert manipulálni. (Ez persze az én látásmódom, többféle értelmezés van.) A manipuláció amúgy világ életben rohadtul idegesített, főleg, hogy milliárdok az áldozatai, szóval a film végére sikeresen megfájdult a fejem, de cseppet sem bántam, hogy megnéztem. Szerintem órákig lehetne beszélni arról, hogy mi miért történt, szóval valószínűleg még egy ideig gondolkozni fogok rajta én is.
Mellesleg három megállapításom született a nézése alatt: EGY Így, hogy lengyel anyanyelvű film volt, nem tudtam félretenni, mert akkor nem értettem volna egy szót sem. Szóval minden másodpercét néznem kellett, amit nem bántam, sőt, élveztem, hogy végig néztem, és azt is élveztem, hogy ilyen érdekes nyelven volt. KETTŐ Mindigis jó voltam a hangok felismerésében, de különösen örültem, mikor a film közepén megszólalt egy számomra ismeretlen dal, és három szó után rájöttem, hogy Billy Talent :D HÁROM A Dominik anyját játszó színésznőre néznem kész megerőltetés volt, mert totálisan úgy nézett ki, mintha összemosták volna Billie Piper-t és Patti LuPone-t. Legalábbis szerintem brutálisan hasonlóak :D

2) AVATAR - 2009-es alapfilm, vagyis valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom. Ezen a héten néztem lyukas órákban a suliban, és nem bántam meg, hogy megint elővettem ezt a filmet, mert még mindig hihetetlen jó. Amúgy tudtátok, hogy már 99-ben tervezte James Cameron az elkészítését, de mivel 400 millió dollárba került volna elkészíteni, és még úgy is szegényesen nézett volna ki, ezért félretették egy évtizedig? És még így is megelőzte a korát. Ja, és a CGI jelenetek egyetlen képkockáját 47 óra volt elkészíteni. (Egyetlen másodperc minimum 24 képkockából áll, hogy az emberi szem folyamatosan mozgónak lássa.) Szóval kicsit durva. Hihetetlen lehetett ezen a filmen dolgozni. 
A Pandóra nevű bolygón nem csak lehetséges az élet, de jelen is van. Millió állatfaj és növényfaj uralkodik ott az emberszabású Na'vi fajjal, akik intelligensek, képesek a kommunikációra, és sok tekintetben még a földi embereket is túlszárnyalják. A lakhelyük alatt azonban értékes anyagok találhatóak, ezért a földi emberek elhatározzák, hogy így vagy úgy, de megszerzik azokat.
Ha eddig nem láttad volna, akkor ideje megnézned, mert tényleg alapfilm. (!)

3) The Martian / Mentőexpedíció - 2016-os film, ami az Avatarhoz hasonlóan két bolygón játszódik - a Földön és a Marson.
Mark Watney halálos balesetet szenved egy Marson zajló küldetésük közben, és végül a csapata képtelen belátni, hogy halott, ezért nélküle indulnak tovább. Watney azonban túlélte, de nincs sok ideje hátra, mert fogytán vannak a készletei, ezért kreativitását és tudását felhasználva kell elérnie, hogy kommunikációs módszert találjon a NASA-val.
Nagyon jó film, de alapból nem is annyira érdekelt, mikor tudomást szereztem róla. Végül a Mars miatt néztem meg, és nem bántam meg, mert az egész úgy ahogy van király. Külön sikerélmény köt hozzá, ugyanis a szörnyű arcmemóriám ellenére felismertem benne Sean Bean-t és Kate Mara-t. Igazából nem is tudok nagyon mondani rá, tetszett és kész.