Az árva - Jajj, mit láttam szombaton! Teljesen véletlenül ismertem meg a filmet, annyi volt, hogy láttam egy listában a címet, hogy az "Árva", és ez a lista azt állította, hogy a felsorolt filmek hatalmas csavart tartalmaznak, és gyorsan meg is néztem, mert kedvem támadt hozzá. De jól tettem :D Egyik kedvencem lett, mert valahogy ezek a típusú filmek jönnek be. >> Arról szól, hogy van egy szerető házaspár, akiknek az első közös gyerekük meghalt a születése előtt, ezután pedig több gyereket már nem vállalhatnak, így az örökbefogadáshoz fordulnak. Lesz így egy fiuk és egy kislányuk, az utóbbi pedig nagyon szeretne egy nővért, így Kate és John meglátogatnak egy árvaházat, hogy befogadhassanak még egy lányt. John rögtön rá is talál Estherre, aki igazi mintagyerek, hiszen szabadidejében fest, példaszerűen viselkedik, választékosan beszél és engedelmes is, így hamarosan már be is költözik a családhoz. De hamar megmutatkozik, hogy valami mégsem stimmel vele. <<

American Horror Story - Kezdett még pár hete az AHS hatodik évada, és hűen követem, pedig az utolsó 3(!) évad igencsak gyengén teljesített az én szememben. Rétegsorozat volt az első két évad, de hamar rájöttek, hogy mainstreammé kell tenni, hogy több néző legyen, így a harmadik évadtól volt egy minőségbeli zuhanás. Ennek ellenére nyilván nézem tovább, mert még mindig keresem benne azt, amit imádtam/imádok. És azt kell, hogy mondjam ez az évad egyelőre nagyon bejön, most először van olyan több éve, hogy végre várom a következő részt. Yeah. Amúgy minden AHS évad különálló, így nem kell sorban sem nézni, de azért érdemes szerintem. A hatodik évad amúgy ismét egy kísérteties birtokról, és az abban élő családról szól, de mégis nagyban eltér az első évados Murder House-tól.

Orange - Hétfőn lett vége ennek az animének, szóval ha valaki akar egy már befejezett és rövid, könnyed, baráti, középiskolás animét nézni, akkor hajrá. :D

Amúgy velem mi van? Hmm, semmi extra. Depis vagyok a tánc miatt, még mindig. De amúgy minden okés. Az egyik tanáromat lenyűgöztem, és most látványosan kivételezik velem, ami haláli, biztosan a többiek is örülnek neki :D Ja, meg az egyik barátom tervez elköltözni, amiről múltkor írtam egy teljes posztot, így majdnem elfelejtettem itt is megemlíteni. Persze azt a bejegyzést direkt kitöröltem, mert nem akartam végül megosztani, a lényeg annyi, hogy elég szarul érint, és biztosan hiányozni fog, és nem fair, hogy tényleg muszáj elköltöznie, mert nem pénzről, munkáról vagy családról van szó, hanem konkrétan az életéről. Azért remélem tartani fogjuk a kapcsolatot, mert pár ezer/tízezer kilométer még a legjobb barátokat is képes lenne elválasztani, mi pedig csak szimplán barátok vagyunk. Na, majd kiderül, kár ezen előre agyalni. Amúgy ez a hét végig pörgős lesz, rossz értelemben. Az egész suli káosz, az osztály is káosz, minden az :D 

Tegnap az este hatos vetítésen néztem meg a Me Before You-t (Mielőtt megismertelek), amire már régóta vártam, szóval nagyon izgatott voltam. A trailerek alapján jónak látszott, de tegnap bebizonyosodott, hogy maga a film is az. Azt tudni kell rólam, hogy én alapból könyv-párti vagyok, és nagyon felidegesít, ha valamit nagyon megváltoztatnak, kihagynak vagy átírnak. Tudom, hogy a film és a könyv külön témakör, de általában mindig "elhollywoodosítják" őket, vagyis tesznek bele egy csomag értelmetlen drámát, értelmetlen fordulatot, megcserélnek eseményeket; vagyis végül már csak nyomokban fogja tartalmazni az eredeti művet. Na, ez szerencsére itt nem így volt. Kevés változtatás volt, és csak drámai részeket hagytak ki. Például sok vita, veszekedés és őrlődés kimaradt a filmből, de ez szerintem nem feltétlenül rossz. Szóval a történetről: Lou egy fiatal felnőtt nő, aki folyton csacsog, őrült ruhaviseleteivel tűnik ki, és imád a kávézóban dolgozni. Egy nap ez a kávézó bezár, és nyilván azonnal új állás után kezd el keresni, mert a családja nincs olyan pénzügyi helyzetben, hogy Lou keresete nélkül is meg tudjanak élni. A lány végül olyan munkát talál, ahol egy mozgássérült férfit kell gondoznia, aki két évvel ezelőtt közúti balesetben nyaktól lefelé lebénult.

A könyv az egy kész megrázkódtatás volt nekem, annak ellenére, hogy sok humoros helyzet vagy párbeszéd volt benne. Ezt a film nagyszerűen átadta, csomószor volt tömegnevetés a moziban. Viszont a sírást azt nem adta át, szerencsére, mert utálok sírni, főleg moziban. Ebből következik, hogy sokkal kevesebb dráma volt a filmvásznon, mint a papíron, ami egy jó döntés volt. Lounak az a bizonyos megrázó élménye is egy az egyben kimaradt, ami megint csak egy jó ötlet volt, mert nem tudták volna rendesen átadni. Amúgy meg tudom érteni, ha valakinek nem tetszett, hogy kimaradt pár részlet, de még így is több, mint 3/4-e egyezett a kettőnek. Ui. a labirintusos részre gondoltam itt, a szalonos részt hiányoltam.

Szóval nekem ez simán megérte a mozijegy árát; ha nem olvastam volna a könyvet, akkor is megnéztem volna, már csak a színészekért is. Összességében nekem ez egy pozitív élmény volt, és tényleg imádtam, hogy sokszor szóról szóra játszották el az eseményeket. Amúgy Emilia Clark édes vigyora tökéletesen illett Louisa-hoz, és Sam Claflin szemöldökemelgetései is hatalmasak voltak :D

Ui.: a hozzászólásomba írtam spoilert, szóval ne nyisd meg, ha még nem láttad a filmet.

Három filmet néztem mostanában, abból egyet már láttam, csak újranéztem, kettő pedig teljesen új volt nekem. A legfrissebbtől kezdem, mert az most elég mélyen él bennem, hiszen pár perce fejeztem be.

1) Sala samobójców / Öngyilkosok szobája - A 2011-es berlini filmfesztiválon mutatták be a filmet, de én csak tegnap szereztem róla tudomást, és azonnal le kellett töltenem. Érdekes volt a "megismerkedésünk", mert facebookon az egyik ismerősöm belikeolta Para Kim-et (youtuber), én pedig rákattintottam az oldalára, hogy megnézzem közelebbről, majd lent a "másoknak tetszik még" részlegen láttam egy "Öngyilkossági gondolatok" nevű csoportot, amire rávittem az egeret, és a borítóképük totálisan Gerard Way-nek nézett ki első pillanatra, aztán persze rájöttem, hogy nem ő. Lenyomoztam, és rátaláltam a fent említett filmre, mert a kép abból volt egy jelenet. Rákerestem IMDB-n, és onnantól eltökélt célom volt megnézni. És másnap meg is néztem.
Igazából baromi szomorú film, ugyanis arról szól, hogy egy gazdag családnak van egy nagy kényelemben élő fia, aki igazából mindent megkap, és nagyon elit élete van, de egy buliban heccből smárol egy fiúval, és rájön, hogy ez neki nagyon tetszett. Később emiatt kellemetlen helyzetbe kerül, amiért röhej tárgya lesz, ezt pedig nem tudja megemészteni. Mikor totál váratlanul kitálal a szüleinek, akkor azok csak mosolyognak rajta, és belerúgnak még egyet. Ezután egy lány ráír chaten, és ráveszi, hogy lépjen be egy internetes közösségbe, ami annyira magába szippantja, hogy többé már alig él a valóságban.
Nincsenek szavaim. Nagyon tetszett, de végtelenül idegesítő volt nézni valakit leépülni anélkül, hogy kinyírhatnám azokat, akik ezt tették vele. Tökéletesen bemutatja, hogy hogyan lehet egy mentálisan legyengült embert manipulálni. (Ez persze az én látásmódom, többféle értelmezés van.) A manipuláció amúgy világ életben rohadtul idegesített, főleg, hogy milliárdok az áldozatai, szóval a film végére sikeresen megfájdult a fejem, de cseppet sem bántam, hogy megnéztem. Szerintem órákig lehetne beszélni arról, hogy mi miért történt, szóval valószínűleg még egy ideig gondolkozni fogok rajta én is.
Mellesleg három megállapításom született a nézése alatt: EGY Így, hogy lengyel anyanyelvű film volt, nem tudtam félretenni, mert akkor nem értettem volna egy szót sem. Szóval minden másodpercét néznem kellett, amit nem bántam, sőt, élveztem, hogy végig néztem, és azt is élveztem, hogy ilyen érdekes nyelven volt. KETTŐ Mindigis jó voltam a hangok felismerésében, de különösen örültem, mikor a film közepén megszólalt egy számomra ismeretlen dal, és három szó után rájöttem, hogy Billy Talent :D HÁROM A Dominik anyját játszó színésznőre néznem kész megerőltetés volt, mert totálisan úgy nézett ki, mintha összemosták volna Billie Piper-t és Patti LuPone-t. Legalábbis szerintem brutálisan hasonlóak :D

2) AVATAR - 2009-es alapfilm, vagyis valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom. Ezen a héten néztem lyukas órákban a suliban, és nem bántam meg, hogy megint elővettem ezt a filmet, mert még mindig hihetetlen jó. Amúgy tudtátok, hogy már 99-ben tervezte James Cameron az elkészítését, de mivel 400 millió dollárba került volna elkészíteni, és még úgy is szegényesen nézett volna ki, ezért félretették egy évtizedig? És még így is megelőzte a korát. Ja, és a CGI jelenetek egyetlen képkockáját 47 óra volt elkészíteni. (Egyetlen másodperc minimum 24 képkockából áll, hogy az emberi szem folyamatosan mozgónak lássa.) Szóval kicsit durva. Hihetetlen lehetett ezen a filmen dolgozni. 
A Pandóra nevű bolygón nem csak lehetséges az élet, de jelen is van. Millió állatfaj és növényfaj uralkodik ott az emberszabású Na'vi fajjal, akik intelligensek, képesek a kommunikációra, és sok tekintetben még a földi embereket is túlszárnyalják. A lakhelyük alatt azonban értékes anyagok találhatóak, ezért a földi emberek elhatározzák, hogy így vagy úgy, de megszerzik azokat.
Ha eddig nem láttad volna, akkor ideje megnézned, mert tényleg alapfilm. (!)

3) The Martian / Mentőexpedíció - 2016-os film, ami az Avatarhoz hasonlóan két bolygón játszódik - a Földön és a Marson.
Mark Watney halálos balesetet szenved egy Marson zajló küldetésük közben, és végül a csapata képtelen belátni, hogy halott, ezért nélküle indulnak tovább. Watney azonban túlélte, de nincs sok ideje hátra, mert fogytán vannak a készletei, ezért kreativitását és tudását felhasználva kell elérnie, hogy kommunikációs módszert találjon a NASA-val.
Nagyon jó film, de alapból nem is annyira érdekelt, mikor tudomást szereztem róla. Végül a Mars miatt néztem meg, és nem bántam meg, mert az egész úgy ahogy van király. Külön sikerélmény köt hozzá, ugyanis a szörnyű arcmemóriám ellenére felismertem benne Sean Bean-t és Kate Mara-t. Igazából nem is tudok nagyon mondani rá, tetszett és kész.

Az utóbbi idők legjobb meséjét láttam péntek este [Zootropolis], annyira tetszett, hogy totálisan fájt a fejem, és álmos is voltam, de fennmaradtam éjfélig, hogy végig tudjam nézni, és ne kelljen másnap reggelre halasztanom. Szerintem mindenki ismeri a mesét, mert sokat reklámozták, és most megy/ment a mozikban is. [Trailer]

Judy 8 évesen elhatározza, hogy ő nyusziléte ellenére is rendőrnek áll, és Zootropolisba költözik, ahol az emlősök békében élnek egymással. Ezt az álmát sikerül megvalósítania felnőtt korában, és élete első nyomozását egy életművész róka segítségével próbálja lebonyolítani.

Haláli mese, mindenkinek látnia kell. Tele van irónikus megnyilvánulásokkal, millió easter egg van benne, nagyon poénos, és aranyos is egyszerre. Az állatok természetesen beszélnek, kétlábon járnak, ruhájuk van (már akinek:D), és emberi személyiségük van, annak ellenére, hogy a történetben emberek egyáltalán nem is szerepelnek, ami szerintem inkább pozitívum, mint negatívum. Nagyon sok vicc származik abból, hogy kiparodizálják/eltúlozzák egy-egy állat jellegzetes tulajdonságát. Eddig csak pozitív dolgokat hallottam róla, ezért is gondoltam, hogy megnézem, és nagyon jól tettem, tényleg megéri. Szóval ha eddig lemaradtál a Zootropolisról, akkor mindenképp pótold be.

Tegnap jelent meg DVD-n az Ötödik hullám, úgyhogy még aznap megnéztem, mert nagyon kíváncsi voltam rá, ugyanis a könyv nagyon-nagyon vegyes érzelmeket hagyott maga után. Az alapötlet tetszett, sőt, az egész oké lett volna egyetlen idióta, banális szálat kivéve, amit tiszta szívemből utáltam, és a hozzátartozó szereplőket is nehezemre esett megértenem. És igazából ez az egészre rányomta a bélyegét, így a filmtől konkrétan semmit nem vártam, ezért azt hittem végigpörgetem majd az egészet, mert az egy igen gyakori szokásom. De nem, az elsőtől az utolsó percig végignéztem, és csak kevés szünetetet tartottam (vagyis annyit, amíg elmentem az Aldiba, de az az én időmértékemben kevés idő :D). Az alapmegvalósítás egészen közel állt a könyvhöz. Nyilván sokmindent lerövidítettek, meg néhány dolgon változtattak, de egyik sem ment a történet rovására, mint az sok más filmnél lenni szokott. Szóval azt kell, hogy mondjam, elégedett vagyok a filmmel. Mondjuk csalódni nem igazán tudtam volna benne, szóval jó, ha mindig lejjebb teszem az elvárásaim, így biztosan nem koppanok.

Az idegenek megtámadták a Földet, ugyanis szükségük van a bolygóra, de a rajtuk élő emberekre nem, ezért hullámokban irtják ki őket: árammegvonás, özönvíz, földrengés és halálos vírus. Ez a négy csapás után is maradnak túlélők, akiket az ötödik hullám fog majd eltüntetni. Cassie és a kisöccse túlélik az első négyet, ezután elszakadnak egymástól, és a lány mindent elkövet, hogy újra egymásra találhassanak.

Ez a második film, ami jobb mint a könyve. Az egyik a Csillagainkban a hiba volt, amit imádtam könyvben, de később rájöttem, hogy >>hát, ez is csak a hatásvadászatra ment rá<<. Most az Ötödik hullám bebizonyította, hogy van még esély a jobb filmekre. Oh, apropó. A Ringer-t alakító színésznő pocsék volt ebben a szerepben. Egyszerűen pocsék. Látszódott, hogy próbál erőlködni, hogy ő márpedig kemény, ahogy azt a szerepe megkívánta, de tényleg csak erőlködés lett belőle, nem tudta kivitelezni az egészet. Az is megmosolyogtatnivaló volt, mikor azt magyarázta, hogy ő igazi túlélő, de közben hosszú, zavaró haja, és a fülében karikapiercing van, valamint van ideje feketére festetni a haját, és mindennap kifesteni pandára a szemét. Nonsense. Ez hülyeség volt. A legtöbb túlélőfilmben mindig ejtenek ilyen hibákat. Ezért tartom realisztikusnak a Walking Dead-et, ahol úgy néznek ki az emberek, mintha a kutya szájából húzták volna ki őket, de legalább teljesen reális a külsejük.

Szóval összességében egy sima tinifilm, azonbelül is tinilányoknak ajánlott. Lehet, hogy kezdek kinőni belőlük, mert Evan Walker személye nem a kellő hatást váltja ki belőlem, de maga a film szerintem kihozta magából azt, amit a könyv megkívánt.