Nem rég fejeztem be a Me and Earl and the Dying Girl című filmet. Már ezer éve meg akartam nézni, de úgy voltam vele, hogy előbb inkább kiolvasom a polcomon pihenő könyvet, de hirtelen jött egy sugallat tegnap, hogy most akarom megnézni, és tegnap el is kezdtem, ma pedig befejeztem. Már a könyv is eltér a sablonoktól, ugyanis nem az egyszerű "betűk és szóközök" elvet követi, hanem játékosabb, viccesebb formájú. De hogy lehet egy szomorú történet játékos formájú? Ne szaladjunk ennyire előre, először ismerd meg a sztorit.

Greg egy kicsit fura srác, nem igazán sikerül neki beilleszkednie, de az az igazság, hogy nem is akar. Ő elvan így az Earl nevű barátjával, akivel folyton különféle filmeket forgatnak hobbiból. Aztán egy nap a szülei bemennek a szobájába, hogy közöljék vele, hogy az egyik közelben lakó lánynál, Rachelnél leukémiéát diagnosztizáltak, és az anyja szerint jót tenne neki, ha Greg beszélne vele. A fiú nem igazán akar belemenni, mert... nincsenek is olyan jóban. Milyen dolog már, ha csak a rák miatt figyelne fel rá? De végülis muszáj lesz megejtenie a telefonhívást.

Amire sokszor figyelmeztet a főszereplő, hogy ez nem egy romantikus történet. Szóval tényleg nem ezt kell benne keresni, és ettől lesz különleges, hogy nem a szerelmi kilencezerszögeket kell fejtegetnünk, hanem másféle témákról szól. A haldoklás, a barátság, az örlődés, a veszekedések stb. Nem hatásvadászatra épül, mint a szintén rákról szóló Csillagainkban a hiba, és nem is akarják ránk erőltetni a szomorúságot. Mosolyogni tudsz majd rajta, anélkül, hogy azt gondolnád buta a film. Mert nem az, ugyanis tényleg jól megvan csinálva. Érdekesség, hogy általában kiráz a hideg az idegesítő lányszereplőktől, de Rachel nagyon belopta magát a szívembe már az első pár jelenetnél. Itt külön meg is jegyezném, hogy szerintem nagyon jó szerepválasztás volt; Greget meg fogod szeretni, pedig csodák csodájára nem az a tipikus álompasi, aki ahw, de cuki. A karakterek is valóságosak. Earl az a tipikus barát, akit bárki el tud képzelni maga mellett. Rachel pedig úgy reagál a dolgokra, ahogyan valaki tényleg tudna reagálni, vagyis ő is nagyon emberi lett.

Engem a film abszolút lenyűgözött, szóval aki egy egyedi stílusú, szomorú-vidám filmet keres, ahol nem a szerelmi szálakat kell bontogatni, akkor szerintem megtalálta a tökéleteset.