Pár hete fejeztem be az Outlander első évadát, amihez nagy reményeket fűztem, mert imdb-n magasra van értékelve, valamint sok jó véleményt hallottam róla, úgyhogy mindenképpen le akartam csekkolni. Nem bántam meg, egy nagyon különleges sorozatot kaptam.

Claire Randall ápolónőként segít az angol katonákon a II. világháborúban. Egyik napról a másikra végre véget ér a harc, és a Föld fellélegzik. Végre Claire viszontláthatja férjét is, akivel közösen elmennek egy skót faluba nyaralni, hogy újra egymásra találhassanak. De Claire a férje tudta nélkül egyszercsak 1743-ban találja magát, ahol hamar rá kell jönnie, hogyha túl akarja élni ezt a kalandot, akkor alkalmazkodnia kell a körülményekhez, különben sosem juthat vissza a férjéhez.

Bevallom, teljesen másra számítottam. Én azt hittem, Claire tudatosan fog a két idő között mozogni, de ez egyáltalán nem így van, ugyanis az akaratától függetlenül történik minden, és egyáltalán nem könnyű neki visszatalálnia (ha egyáltalán vissza tud találni). A másik, amire nem számítottam az az, hogy ez a sorozat kifejezetten lassú. Tudjátok, az a fajta, mikor sok a beszéd, de maga a cselekmény nem olyan sok. Ez nem mindig baj, szerintem ez még egyáltalán nem jelenti egy sorozat halálát, főleg nem az Outlander-ét, mert bár "lassú víz partot mos" módszerrel haladt az egész, mégis szépen volt felépítve, és kerek lett ez az első évad. Rólam tudni kell, hogy hatalmas Skócia-fan vagyok, kiskorom óta a kedvenc helyeim között tartom számon, így nekem az is külön élmény volt, hogy láthattam azokat a gyönyörű tájakat. Viszont Skócia egyik oldalát kifejezetten megutáltam; egyszerűen rossz volt hallgatni azt a régi, 18. századi skót akcentust. Nagy meglepetéssel fogadtam, mikor megtudtam, hogy a magyar szinkron semmilyen szinten nem adja vissza azt a skót kiejtést, amit az eredeti hangok produkálnak. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán tudtam benne utálni, de ezt nem tekinthetjük negatívumnak, hiszen enélkül nem lett volna hiteles az egész. Szóval ezt teljesen el tudtam nézni; egy idő után, sőt, pár rész után már természetesnek is hangzott. A sorozat nem került be a kedvenceim közé, de egy kifejezetten jó darabnak tartom, amiben bőven van még lehetőség, ráadásul végre úgy tudták megalkotni a szerelmi háromszöget, hogy tökéletes értelmet nyert, amiért nagy piros pont jár. Akik szeretik Skóciát, a romantikus történeteket, a kalandot és a történelemet, azok valószínűleg nagyon fogják szeretni az Outlandert.