Így van, nem is én lettem volna, ha nem kezdek bele valami új sorozatba. A Stranger Things után minden hátrányból indult, ugyanis kételkedtem abban, hogy bármi megugorná annak a szintjét, és sajnos igazam lett, pedig a The Night Of is egy magasra értékelt sorozat. De ez most nem jött be. Pedig nem volt egy rossz sorozat, csak egy olyannak mint nekem, ez rettentő lassú volt.

A csupán 8 részes The Night Of arról szól, hogy van egy 22 éves srác - Nasir - lelépett az apja taxijával egy buliba, így taxisofőrnek hitték, ezért a hátsóülésére beült egy szintén fiatal lány. Nas nem tessékelte ki, hanem megkérdezte hova vigye. Ezután a lány házánál kötöttek ki, a drog és az alkohol hatására a srác elaludt, és mire felébredt, Andrea-t meggyilkolták. Ő tette, vagy nem ő tette? Nem számít, Nas azonnal a rendőrségen köt ki, ahol megkezdődik életének egy új szakasza.

Szóval amire számítani lehet: egy kis gyilkossági nyomozás + nagy adag börtöni élet + bírósági tárgyalások. Tehát akinek bejönnek ezek a témák, az biztosan imádni fogja, de nekem ez túl kevés volt ahhoz, hogy tartósan lekösse a figyelmem, szóval inkább csak a háttérben ment, amíg én más dolgokat csináltam. Egyszer megnézni még oké, érdekes, és durva, hogy mennyire tönkreteszi az életed a börtön. 

Most amúgy Gravity Falls-t nézek :D Már a 10. résznél tartok, nagyon bírom ezt a mesét, tökéletesen el leszek vele addig, amíg nem találok valami izgalmas élőszereplős cuccot. Amúgy ha valaki régebb óta olvas, akkor elgondolkozhat, hogy "nekem van életem a sorozatokon kívül?" :'DD Nagyon jó kérdés, de szerencsére van. Ez csak a hobbim, és 99%, hogy nem önmagában nézem a sorozatot, hanem közben csinálok mást is, mert szó szerint büntetés lenne, ha csak erre kéne koncentrálnom.. Például kb 30 matek feladatsort írtam meg azalatt, amíg az Internátust néztem :D 

Amúgy mi van velem? Hmm, most éppen nem nagyon akarok felmenni facebookra, mert egy barátom érdekes dolgokra terelte a témát, és konkrétan nem tudom hogy reagáljak, szóval visszahúzódtam már legalább 5 perce, és kb 5 percig még nem is megyek fel :D Ami valljuk be nem sok idő, de nagyon nagy szükségem van rá :D Aztán... a suli még mindig nehéz, főleg, hogy megkértek engem, hogy szervezzek meg egy csomó mindent, márpedig én nem igazán szeretek szervezni, mert csak a baráti társaságomban tudok boss lenni, mások körül nem igazán. Így ez nagyon nehéz, szóval holnap drasztikusan a sarkamra kell lépnem. Blah, nem várom, de összeszedtem magam, és úgyis muszáj lesz megcsinálni. A szalagavatós táncunk kész van, még van pont egy hónap arra, hogy előadjuk, és vannak kisebb részletek, amiket nem tudok megjegyezni, mivel egyszer se mutatták meg, hogy mi van, magamtól pedig nehéz összeszedni a lépéseket. De már abban is fejlődök, sőt, abszolút nem én vagyok az, aki a legrosszabbul táncol. Régen (általánosban) jártam is táncra, igaz teljesen más műfajban, és én voltam az egyik legjobb tesiből, de ezek az idők már elmúltak, most teljesen középszerű vagyok sajnos. De amúgy sincs túl sok szükségem a tesire, szóval a jegyeim nem fognak beleszólni a továbbtanulásba, főleg, hogy már azt sem tudom, hogy menni akarok-e továbbtanulni. Mert nem akarok még 4-5-6 évet tanulással tölteni. De azt sem mondanám, hogy munkával akarom tölteni. Tipikusan az az ember vagyok, aki csak olyat tudna dolgozni, ami a hobbija is, szóval nagyon szívesen lennék fotós, de például elképzelhetetlennek tartom hogy mondjuk pincér/irodai munkás stb legyek valahol. És ez amúgy rossz, pontosan tudom, hogy rossz, de már kisgyerek korom óta ilyen vagyok. Ezért volt nagyon vicces, mikor a személyiségtesztem kihozta,  hogy remek munkakerülő lennék :D Emellett persze egy csomó király munkát is kihozott, amiket tényleg eszméletlenül szívesen csinálnék. Szóval így felmerül a kérdés, hogy akkor mit akarok csinálni? Háát, nem tudom. Egyelőre 90%, hogy továbbtanulok informatikai irányban, de ezt is mindennap kérdőre vonom :( Majd megint átnézem a felvi.hu-t, hátha találok valamit, de az az oldal még mindig elég gázul van megcsinálva, szóval nehéz is rajta kiigazodni és nagyon kevés is rajta az értékelhető információ, a legtöbb szakról csak annyi van fent, hogy "feltöltés alatt". És ez már tavaly óta...

Na, Stranger Things kipipálva. Ez egy olyan 2016-os sorozat, ami értelemszerűen eddig egy évadból áll, ami nyolc részt takar. A legviccesebb az egészben az, hogy a blogom lévén találtam rá, ugyanis nem szoktam YouTube-on keresztül zenét hallgatni, de mikor ki akartam tenni a Joy Division - Atmosphere című számát a lent található zenedobozomba, akkor muszáj volt megkeresnem videó formájában, ahol a kommentek dugig voltak Stranger Things-es cuccokkal (mert az egyik részben elhangzott a dal). Fogalmam sem volt, hogy mi az, szóval muszáj volt rákeresnem, és akkor láttam meg, hogy ez egy igen magasra értékelt újonc Netflix-es sorozat. Aznap letöltöttem, és tegnap megnéztem két részt, ma pedig a többit. Az első rész első harminc perce még oké volt, onnantól kezdve viszont imádtam, és tudtam, hogy aznap sem fogok sokat aludni. Mindjárt írok a történetről is, de előtte leírom, hogyan kell elképzelni a sztorit:

Elfen Lied (anime) + Beyond: Two Souls (konzoljáték) + nevadai 51-es körzet-szerűség = Stranger Things

És ezt a lehető legpozitívabban mondom. Szóval a történet maga az, hogy egy gyerek rejtélyes körülmények között eltűnik 1983-ban, a családja, a rendőrség és a három legjobb barátja pedig azonnal nyomozásba kezdenek, de a helyzet egyre reménytelenebb. Eközben egy kormány által titkosított laboratóriumból sikerül megszöknie egy tesztalanynak, 11-nek. Ő egy olyan 12 év körüli lány, aki most tapasztalja meg először, hogy milyen odakint a világ.

Annak ellenére, hogy a legtöbb főszereplő gyerek vagy fiatal, nem voltak idegesítőek. Nem tudom, honnan szedték őket össze, de nagyon jól játszották a szerepüket, és nincs az az érzés, hogy >>te csak egy sorozatot nézel, a háttérben forognak a kamerák<<, hanem elhiszed, hogy amit látsz, az megtörténik valahol. Szóval nagyon örülök, hogy nem idegesíettek a gyerekek, hanem éppen ellentétben, nagyon bírtam őket. (De ne gondoljátok, hogy csak ők vannak benne, mert természetesen nem így van; csak a Stranger Things-ben nagyobb szerepet kaptak, mint egy átlagos sorozatban.) 

Szóval nem csodálom, hogy 9.0-ra van értékelve iMDB-n, teljesen reális a szám, mivel egy majdnem hibátlan sorozatot sikerült összehoznia a Netflix-nek, aminek alig várom a második évadát. Szóval konklúzia: nézd meg te is. 8 rész, nem "vesz el" sok időt, viszont hatalmas élményt ad. Ráadásul a Stranger Things-t az elsőtől az utolsó percig megnéztem, ami azt jelenti, hogy nagyon durván lekötötte a figyelmem. Márpedig az én figyelmem lekötni nem kis feladat :D

Az árva - Jajj, mit láttam szombaton! Teljesen véletlenül ismertem meg a filmet, annyi volt, hogy láttam egy listában a címet, hogy az "Árva", és ez a lista azt állította, hogy a felsorolt filmek hatalmas csavart tartalmaznak, és gyorsan meg is néztem, mert kedvem támadt hozzá. De jól tettem :D Egyik kedvencem lett, mert valahogy ezek a típusú filmek jönnek be. >> Arról szól, hogy van egy szerető házaspár, akiknek az első közös gyerekük meghalt a születése előtt, ezután pedig több gyereket már nem vállalhatnak, így az örökbefogadáshoz fordulnak. Lesz így egy fiuk és egy kislányuk, az utóbbi pedig nagyon szeretne egy nővért, így Kate és John meglátogatnak egy árvaházat, hogy befogadhassanak még egy lányt. John rögtön rá is talál Estherre, aki igazi mintagyerek, hiszen szabadidejében fest, példaszerűen viselkedik, választékosan beszél és engedelmes is, így hamarosan már be is költözik a családhoz. De hamar megmutatkozik, hogy valami mégsem stimmel vele. <<

American Horror Story - Kezdett még pár hete az AHS hatodik évada, és hűen követem, pedig az utolsó 3(!) évad igencsak gyengén teljesített az én szememben. Rétegsorozat volt az első két évad, de hamar rájöttek, hogy mainstreammé kell tenni, hogy több néző legyen, így a harmadik évadtól volt egy minőségbeli zuhanás. Ennek ellenére nyilván nézem tovább, mert még mindig keresem benne azt, amit imádtam/imádok. És azt kell, hogy mondjam ez az évad egyelőre nagyon bejön, most először van olyan több éve, hogy végre várom a következő részt. Yeah. Amúgy minden AHS évad különálló, így nem kell sorban sem nézni, de azért érdemes szerintem. A hatodik évad amúgy ismét egy kísérteties birtokról, és az abban élő családról szól, de mégis nagyban eltér az első évados Murder House-tól.

Orange - Hétfőn lett vége ennek az animének, szóval ha valaki akar egy már befejezett és rövid, könnyed, baráti, középiskolás animét nézni, akkor hajrá. :D

Amúgy velem mi van? Hmm, semmi extra. Depis vagyok a tánc miatt, még mindig. De amúgy minden okés. Az egyik tanáromat lenyűgöztem, és most látványosan kivételezik velem, ami haláli, biztosan a többiek is örülnek neki :D Ja, meg az egyik barátom tervez elköltözni, amiről múltkor írtam egy teljes posztot, így majdnem elfelejtettem itt is megemlíteni. Persze azt a bejegyzést direkt kitöröltem, mert nem akartam végül megosztani, a lényeg annyi, hogy elég szarul érint, és biztosan hiányozni fog, és nem fair, hogy tényleg muszáj elköltöznie, mert nem pénzről, munkáról vagy családról van szó, hanem konkrétan az életéről. Azért remélem tartani fogjuk a kapcsolatot, mert pár ezer/tízezer kilométer még a legjobb barátokat is képes lenne elválasztani, mi pedig csak szimplán barátok vagyunk. Na, majd kiderül, kár ezen előre agyalni. Amúgy ez a hét végig pörgős lesz, rossz értelemben. Az egész suli káosz, az osztály is káosz, minden az :D 

Huh, de rég nem voltam. Most sem igazából valami "életes" bejegyzést hozok, hanem csak egy olyat, amiben ajánlok nektek egy sorozatot. Augusztus vége felé kezdtem el nézni az El Internado-t, vagyis az Internátust, de szokásomhoz híven a kezdeti lelkesedésem alábbhagyott, és az utolsó két évadot már csak lassan és dövögősen néztem pedig, pedig amúgy brutál gyorsan pörgettem az epizódokat. Jó példa erre az, hogy csak és kizárólag az első napon megnéztem az első 7 részt, és egy rész 70 perc körül van. Au. Vicces volt, mert miután megnéztem ezt a hét részt, nem tudtam aludni, mert rámtört az a fura "biztosan van valaki a szobámban, aki arra vár, hogy megöljön" érzés. Ilyen utoljára tavaly volt a Scream Queens-szel, mikor Red Devil-t vízionáltam az ágyam végébe._. Pedig esküszöm, nekem abszolút nem szokásom félni a filmektől, dehát nem tudom irányítani :D Amúgy nem ez lesz az első, hogy a Scream Queens-hez hasonlítom a szériát, pedig amúgy konkrétan semmi közük egymáshoz.

A Fekete-tó Internátusban Spanyolország tehetős családjainak gyerekei élnek, akiknek van pénzük egy ilyen elit iskolára, de nincs idejük, hogy saját maguk neveljék fel a gyerekeket. Azonban az erdő közepén álló épület számos titkokat rejt, de egyedül csak a töritanár veszi a bátorságot, hogy elkezdjen utánuk szaglászni. Mielőtt újra bemerészkedik az erdőbe, elmondja pár megbízható diákjának, hogy itt nincsenek biztonságban, majd ezek a diákok is szaglászni kezdenek az igazság után. Ahogy egyre mélyebbre ássák magukat, rájönnek, hogy egyáltalán nem vicc, ami az internátus hátterében játszódik, de akkor már nincs kiút.

Nagyon szerettem a sorozatot, főleg a kezdeti időkben, tehát az első pár évadnál, de az utolsókra sem eresztett a színvonal, csak már kicsit megváltozott a légkör. Amúgy annak ellenére, hogy nem tudtam tőle aludni az első nap, egyáltalán nem ijesztő, szóval még csak véletlenül se számítsatok jumpscare-es horrorra, vagy egyebekre. A sorozatban amúgy vannak logikai összeférhetetlenségek, én összesen négyet számoltam, de ezek amúgy nem feltűnőek, hogyha nem vagy olyan, aki az ilyeneket azonnal kiszűri. Amúgy ez nem számít soknak, sőt, szerintem nagyon egybetették ezt a sorozatot; volt eleje, közepe és vége. És ami a legfontosabb, hogy már az első részben tudták a készítők, hogy mi lesz az utolsóban, ami nagyon-nagyon ritka. Szóval ha eszméletlenül szemfüles voltál, akkor már a legelső rész első húsz percében kiszúrhattál egy olyan jelet, amire maguk a szereplők csak a negyedik évadban jönnek rá, de ehhez tényleg nagyon profinak kell lenni. Imádom az olyan történeteket, ahol a kis darabkák hatalmas egésszé állnak össze, és itt pont ez történt. Erről jutott eszembe rögtön a Scream Queens, ami szintén egy rejtélyes sztori, ott viszont abszolút nem foglalkoztak a készítők olyan apróságokkal, mint a történet építgetése és a nyomok, hanem még maguk a rendezők sem tudták, hogy mi lesz a csattanó, és a többféle véget is filmre vettek, és végül előző nap döntötték el, hogy holnap melyik vég legyen levetítve. Na, ezt én utálom. Ez milyen hozzáállás? Így a nézőknek semmilyen nyomuk nem volt kombinálni, vagy elméleteket gyártani, ami szerintem tehetségtelen forgatókönyv írókra utal. Az Internátus meg pont az ellentéte volt, vagyis a kezdetektől megvolt a komplett történet, és mi csöpögtetve kaptuk az infókat, míg végül egész képet alkottak az ismereteink. Szóval már csak ezért megérti megnézni. Volt benne amúgy több dolog is, ami idegesített, például a kisgyerekek. Dehát nálam ez cseppet sem meglepő :D

Jaj, te jó ég, valamit majdnem elfelejtettem említeni. A szinkronról és a minőségről még egy szót sem beszéltem, úgyhogy itt az ideje. Szándékosan semmit sem nézek szinkronnal, sőt, kifejezetten ellene vagyok, de itt most nem volt túl sok választási lehetőségem, úgyhogy gyűjtök belőle néhány gyöngyszemet:
- Egyszer az egyik főszereplő kislány hangja megfázott, és bedugult orral beszélt. Annyira vicces volt :D
- A sorozat vége felé fogták magukat, és lecserélték a főszereplő hangját, aztán nem sokkal később visszahozták az eredetit.
- Az egyik mellékszereplőt nem szinkronizálták, így ha ő beszélt, akkor csak tátogás volt, majd a beszédpartnere válaszolt. Tátogás -> válasz. Haláli volt. Csak kikövetkezetni lehetett, hogy ugyan miről megy a vita.
- Szintén az egyik mellékszereplőt kétszer is leszinkronizálták, de különféle fordítással, viszont mindkét hangsávot rajtahagyták, így kánonban beszélt a csaj, kétféleképpen.
- Voltak fordítási hibák is, és néha akár részen belül is két különböző módon fordították egy és ugyanazt a mondatot vagy szót.
A minőségről meg annyit, hogy csak 240-ben vagy 360-ban lehet megtalálni :(

Amúgy ez egy kifejezetten hosszű sztori, gyors számolás után kijött, hogy kb 83 órát kell rászánnod, ami nem kevés, de egy próbát megér. Mikor elkezdtem nézni, még fogalmam sem volt, hogy ez ilyen hosszú lesz majd, de végülis nem bántam meg. IMDB-n pedig 8.2-es ^^ Utóiratnak egy figyelmeztetés: vannak benne idegesítő gyerekek, és idegesítő tinédzser-megnyilvánulások. 

Hannibal. Komolyan meg kell nézni, ha nyitott vagy az ilyesmi sorozatokra, mert ez az egyik legjobb rendezésű dolog, amit valaha gyártottak, ráadásul hihetetlen szépen van felépítve. Amúgy én azt hittem, hogy ez Hannibal hadvezérről szól, szóval az első évad első részének elején körülbelül 10 percig azon gondolkoztam, hogy "ez miii?" és "hogy kerülünk vissza a múltba?". Amúgy ilyen sűrűn előfordul nálam, mert nem feltétlenül szoktam utánaolvasgatni semminek, hanem ha valami megtetszik névről, vagy hallásból, akkor tíz perc múlva elkezdem nézni, és lesz, ami lesz. Szóval miről szól igazából a Hannibal?

Dr. Hannibal Lecter egy igazi zseni, aki mindig mindeki előtt jár öt lépéssel, és legfőbb motivációja a kíváncsisága. Példamutató lehetne, azzal az egy kivétellel, hogy intelligenciáját arra használja, hogy megússza az összes gyilkosságát. De nem csak egyszerű sorozatgyilkos, ugyanis az áldozatait feltálalja magának - vagy éppen vacsoravendégeinek. Eközben a rendőrség nyilván őt és számos egyéb gyilkost is keres, a nyomozóbrigádnak pedig maga Dr. Lecter is a tagja, ugyanis ő Will újdonsült pszichiátere. Will azért vesz részt a nyomozásokban, mert együttérzése lévén képes megérezni, hogy egy-egy gyilkos hogyan és miért ölte meg áldozatait. Ha pedig egy ilyen ember kerül össze egy gyilkossal, akkor csak idő kérdése, míg megsejti, hogy valami nincsen rendben.

Ha valaki nem bírja a vér, vagy a groteszk és igen durva gyilkosságok látványát, akkor itt fogja meghúzni azt a bizonyos határt, mondván "köszönöm szépen, elég volt". Én azért kezdtem el nézni, mert ez híres a kegyetlenségéről, és érdekelt miért. Sokkal brutálisabb esetek vannak itt, mint mondjuk egy Dr. Csontban, és a képi árbázolást össze sem lehet hasonlítani. A többi nyomozós sorozattól nem csak ebben tér el nagyban, hanem abban is, hogy itt nem az ügy megoldása az elsődleges szál, hanem a szereplők háttértörténete, tehát azok hétköznapjai, és hogy hogyan bírkóznak meg a gyilkosságokkal. Ez egészen addig így megy, amíg végül teljesen háttérbe nem szorul a rendőrségi élet. Én mindenkinek ajánlanám megnézésre, de csak ha nem zavar a vér, a brutalitás ábrázolása, plusz az, hogy rengeteg metafora és nem egyértelmű dolog található benne. Szerintem vissza fogom majd nézni pár éven belül, ami nálam nagyon nagy szó.

Ha az augusztusomat egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor az a "Vikingek" lenne, ugyanis ezt a sorozatot daráltam le hihetetlenül gyorsan. Nagyon a szívemhez nőtt, és most konkrétan nem is tudom, mit kezdjek majd magammal, hogy ma megnéztem a legutolsó részt is, és 2017-ig kell várnom a folytatásra. (Javítás: most tudtam meg, hogy ősszel jön a folytatás, pedig jövő tavasszal kellene jönnie. Hogy lehetek ilyen mázlista? :D) Ez a sorozat amúgy hű a nevéhez, tehát valóban vikingekről szól, az ő életüket és hódításukat mutatja be a 800-as években.

Ragnar Lothbrok egy farmon él családjával, és annyiban tűnik ki a többiek közül, hogy hajtja a kíváncsiság és a világ megismerése, és nem fél attól, hogy kihajózzon a tengerre, ami akkoriban kész öngyilkosság volt, mert az eltévedt hajók csak ritkán értek haza. Mivel Ragnar tudomására jut egy új mód, ahogyan tájokozódni lehet a tengeren, ezért a grófja engedélye nélkül is belevág egy fosztogatóhadjáratba, melynek sikere még több útra buzdítja.

Ebbe is úgy kezdtem bele, hogy nem tudtam róla gyakorlatilag semmit, de itt azt kaptam, amire számítottam. Az első pár résznél még nem teljesen tudtam hova rakni a történetet, de aztán nagyon hamar belerázódtam, és rengeteg szereplő a szívemhez nőtt. Jelenleg 4 évada van, és nem lehet nem megemlíteni, hogy milyen fejlődésen estek át a karakterek, vagy éppen hogyan épültek le. Baromi érdekes volt nézni, ahogy halad előre a történet, főleg, hogy alapból szeretem a vikingeket, Norvégia pedig mindig is a szívem egyik csücske volt, szóval épp ideje volt elkezdenem ezt is. Amúgy a sztori igaz történet (vagy legalábbis azon alapul), ugyanis utánanéztem, és tényleg léteztek a szereplők, és valóban úgy, ahogyan itt is láthatjuk őket, már amennyire egy ~1200 éves történetet fel lehet eleveníteni. Szóval ez is jócskán nézésre érdemes.