Egyszercsak megcsapott az ihlet, hogy írjam le az álomotthonom. Szóval tételezzük fel, hogy olyan jól élek majd felnőtt koromban, hogy nem kell azzal törődnöm, hogy mi olcsó és mi drága, vagyis olyan házat és berendezést vehetek, amilyet csak akarok. Hogy nézne ki ebben az esetben az otthonom? Hát egészen biztos egyedi lenne, tele színekkel, élettel és vidámsággal. Szóval csöppenj be az álmaimban létező ideálotthonomba c:

Nos, a környékről: a házam valami kanadai fenyőerdő előtt áll, az országút szélén, távol és közel mindenhez. A szomszédokat a ház mellett kinőtt fák miatt nem látni, de húsz-húsz méterre mindkét oldalt találhatóak, szóval az egyetlen zajforrást az erdő szélén csörgedező patak és az állatok adják. A kert jelképes jelentőségű, kb 30 centiméter magas fakerítéssel van elkerítve, a ház tövében színes virágok nyílnak, kicsit rendezetlenül, színtől és fajtától függetlenül, mert a tulajdonos csak úgy szórta a különböző magokat a földbe, nem vitt bele rendszert, de az összekép mégis gyönyörű, csak épp nem tökéletes. A fű rövidre van nyírva és köszönhetően a gondos ápolásnak élénkzöld színben pompázik. Egy nagy fenyő alatt található egy kétszemélyes fapad, ahol néha teázgatok a párommal, vagy éppen csak olvasok egy könyvet. A pad mellett a fű ki van kopva, mert amíg mi ott tartózkodunk, addig a kutyánk folyton azon a ponton fekszik, és ez nyomot hagy a gyepen.

Belépve az ajtón egy téglafalas étkező fogad minket kicsi, de vastag faasztallal, ami körül hatan férnek el. A falon absztrakt festmények vannak, amiket egy-egy megmagyarázhatatlan pillanatunkban festettünk. Nem egy hatalmas helységről van szó, pont akkora, hogy az asztal kényelmesen elférjen a székekkel. Az útra néz az ablak, kicsi vörös függönnyel. A konyha az étkezőből nyílik, tulajdonképpen egy helység, hiszen csak egy térelválasztó pult található köztük. A konyhában minden visszafogottan modern, egy ablak a padra néz és ha erősen koncentrálunk, akkor láthatunk a fák között átszűrődni egy sárga pontot, ami a szomszéd ház akar lenni. Egy boltív alatt átlépve a nappaliban kötünk ki, ahol minden meleg színekkel van tele. Barna, sárga, narancs és vörös. Szintén téglázott a fal, a kanapé puha, vele szemben a szoba másik végében egy óriási ablak nyílik a kertre, még innen is lehet látni a padot. A kandalló télen az egész lakást képes felmelegíteni. Fekete, egyszerű fémlépcső vezet fel az emeletre, ahol két szoba és egy fürdő található. A hálószobában hatalmas ablak van, amihez szinte hozzáérnek a hatalmas fenyők. Ez ugyanis nem a ház mellett lévő fákra néz, hanem magára a sűrű erdőre, ami az épület mögött van. Innen könnyedén rálátni a patakra, ami a legduzzatabb formájában sem mélyebb fél méternél. Ezen az ablakon kinézve nem nehéz megpillantani egy-egy őzet. Ebben a szobában is a meleg színek uralkodnak, ez is téglázott falú, és még a lapos falilámpák fénye is sárga. Az ágy lapos, japán stílusú és más egyéb dísztárgyak is árulkodnak arról, hogy a pár női tagja odavan a japán kultúráért.

A dolgozószoba is ugyanilyen otthonos, hogy az ember jól érezze magát akkor is, ha haza kellett hoznia a munkát. Szintén vintage stílus keveredik a modernnel. A fürdőszoba egyik végében sarokkád van, a másikban zuhanyzó. A csempék kávészínűek. A két csap egy pulton található meg, körülöttük rendetlenség van: fogkefék, fogkrémek és így tovább, fölöttük óriási tükör van. Az ablak kicsi kör alakú, a fény barnán szűrődik be rajta, ami megvilágítja a különböző fürdőszobai növényeket. Rögtön a fürdő mellett az ajtó a wc-hez vezet. 

Hát ennyi lenne. Amíg írtam elfogott a tökéletes nyugalom, főleg, hogy miközben álmodoztam, indie zenék mentek a háttérben. Béke és nyugalom... Amúgy direkt nem tettem be több képet, mert csak ez az egy volt az, ami majdnem maximálisan megegyezik az elképzelésemmel, és amúgy, ez a ház csak a fejünkben létezik, szóval rádhagyom, pontosan hogyan képzeled el.

A buszon hazafelé jövet elgondolkoztam, hogy mennyi olyan dolog van, ami régen nagy divat volt, de mára már csak elvétve találunk olyan embert, aki szerint még mindig divatos. Nézzük is a listát, amit így hirtelenjében összeszedtem.

1. Ismerősök megszállott gyűjtögetése. Egyesek a bélyegeket gyűjtötték, mások az ismerősöket. Minél több volt, annál menőbb voltál. Így volt lehetséges az, hogy egyeseknek 1000+ ismerőse volt, amiből jó, ha 100at ismert. Amúgy ez a láz engem is beszippantott, mert szégyelltem, hogy nekem csak kb 150 barátom volt facebookon, ezért gyorsan én is bejelöltem még "pár" embert. Istenem, ez annyira jellemző volt a régi énemre... Mindegy, ebből is ki kell nőni valamikor, persze vannak, akik szerint ez még most is menő, és beírják az ismertetőjükbe, hogy "lécci jelizz be". :'D Nem tudom, mégis mi értelme, ha trillió ismerősöd van, hiszen nem leszel több tőle. Sőt, így naponta nem egy, hanem minimum 10 játékmeghívót kapsz.

2. Likeok kunyerálása. Ez is egy régi facebookos szokás, ami szintén eltűnőben van. Anno egy csomó üzenetet kaptam olyan ismerősöktől, akikkel még sosem beszéltem, hogy likeoljam be a profilképüket, és ha kell ő is betetszikeli az enyémet. És így sikerült soknak 400-500 likeot összeszedni.

3. Hogy "h"-nak való rövidítése. Nem ma kezdtem a gp-t, szóval ezer éve is olvastam itt a blogokat, oldalakat, és óriási divat volt ezt a kis kötőszót "h"-nak rövidíteni. A mai napig használják egyesek, még a baráti körömből is tudnék példát mondani. Nem utálom ezt a rövidítést vagy ilyenek, de sosem kedveltem, ezért örülök, hogy kezd ez a lemez is lejárni.

4. Fürdőszobában kacsaszájjal. Te jó ég, hány ilyen kép lehet a facebookon? Nézzünk egy képjellemzést: a lány bepózol kacsaszájjal az általában foltos tükör előtt, majd vakuval lő egy képet, ami miatt az arca egy nagy fényfolt, de a lényeg hogy a háttérben legalább látszódik a wc és a fürdőkád. Hál' istennek, ma már csak elvétve futunk ilyenekkel össze, míg régen nap mint nap kerültek ki ezek a csodák a falamra.

5. Sokatmondó és bölcs idézetek. Az idézetek gyönyörűek és elgondolkodtatóak, ezért van, hogy a kedvenceimet egy csokorba gyűjtöm (amúgy erről van is egy word dokumentumom, majd hamarosan megosztom veletek.) De nem facebookra illenek. Főleg mikor álszent emberek teszik ki. Pl. egy csaj, akiről tudom, hogy minimum 10 srácot csalt már meg, mondjuk kb 1 hónap alatt, és kitesz egy idézetet arról, hogy őt miért nem tiszteli senki. Én meg ilyenkor adom a WTF fejet. Szerencsére a régi napi 10-20 idézet helyett mostmár csak havonta egyszer látok ilyen típusú posztot.

6. Saját oldal létrehozása. Mekkora divat volt annak idején...! 2007ben nyitottam az egyik oldalam, és akkoriban a gportal még fizetős volt. De ez se engem, se mást nem rettentett el, hiszen ezer és ezer ember szerkesztette napi szinten a portálját. Mostmár a portállistát nézegetve, ez a szám teljesen lehanyatlott. Régen az állatos kategória is virágzott, millió oldal szólt kutyákról és macskákról, most alig-alig van. Szóval mikor egy hete létrehoztam ezt az oldalt, nagyon meglepődtem, hogy hova tűnt az a pezsgő élet innen a gp-ről? No, sebaj, azért még nem haltunk ki teljesen :D

7. Emó stílus. Minden utcasarkon volt legalább egy emós lány vagy fiú, akiket mi ugyan láttunk, de ők minket nem. Csupa feketébe öltözve, erős sminkel járták a várost, valószínűleg Tokió Hotelt hallgatva, ami amúgy akkoriban élte a fénykorát. Ez a stílus nem tűnt el, most is jelen van, de már nem akkora divat mint mondjuk 5 éve. Mostmár csak az képviseli ezt a stílust, aki valóban ezt a korszakát éli, szóval már nem csak azért vesz fel csupa feketét, mert most ez olyan menő.

Most így fél óra alatt ennyi jutott eszembe, de ha jön még az ihlet, akkor írok még hasonló bejegyzést.