Hű, megvan az új órarend. Nem semmi, mert elvettek pár tantárgyat, mint a fizika, biosz és egyebek, de az, hogy kivették az összes angolt, az megdöbbentő. Eddig heti négy volt, abból kettő sima, kettő pedig szakangol volt, és most kivették. Nem sajnálom, mert tanulós tantárgy volt, mert a tanár folyton betanulandókat adott fel, abból sem keveset. Az a fajta volt, aki szemrebbenés nélkül lefeleltett téged a tavalyi anyagból, és beírta az egyest, ha nem tudtad. Jézus, mennyit lázadtunk az óráin, de sosem vérkomolyan, mert amúgy bírtuk őt, hiszen egy jelenség volt az a tanár. Az a fajta, akit valamilyen szinten mindenki utál a sok hülyesége miatt, de közben meg olyanokat szokott beszólni, meg olyanokat csinál, hogy könyvet lehetne írni róla. Mi is vagy egy oldalnyi aranyköpést írtunk fel az óráiból, és napi szinten alkalmazzuk őket :D Volt, hogy teljes beszélgetéseket folytattunk az "ő nyelvén". Szóval ez igen meglepő, hogy kivették az angolt, de nem kell aggódni, mert bejött egy csomó új tantárgy, és több réginek is megemelték az óraszámát. Amúgy az új tantárgyak közül egyedül az ügyvitelre vagyok kíváncsi, bár nem látok rá sok reményt, hogy tetszeni fog majd, mert nem szimpatizálok vele eddig. A tanára is teljesen új, idén jött a suliba, szóval elsőkézből tapasztalhatjuk meg, hogy milyen lesz. Viszont az idei tanév három dolog miatt lesz szar: 1) Új, sokkal kisebb termet kaptunk. 2) A terem másik végében ülök a barátaimtól elválasztva, és a legviccesebb az egészben, hogy mi választhatjuk meg a helyeket, mégis elsodródtam :'D 3) Az egyik horrortanárunkkal heti kettő helyett heti ötször fogunk találkozni, ráadásul átvette az egyik kedvenc órám tanítását, és most azt is elrontja majd. Leírok nektek egy órát: >>mindenki füzettel a kezében, tanulva várja a tanárt. Miután beenged minket a termébe, mindenki monotonan leül, majd a pad alatt még olvasgatja a tudnivalót, és csendben imádkozik, hogy ne őt válassza ki felelésre vagy dogára, mert mindig 2-3 ember jegyet kap. Aztán ha túléli, és nem őt választják, akkor bámulja a kivetítőt, és lemásolja róla a cuccokat 45 percen keresztül. Mikor látja, hogy mindjárt lemegyünk alfába, akkor gyorsan feldob egy keresztkérdést, és baromi mérges lesz, amiért mindenki csak annyit mond, hogy "Ich weiß nicht". Szóval megkapjuk a fejmosást, hogy olyanok vagyunk, mint a szellemek és rossz ránk nézni. Majd kicsöngetnek, de a tanár még mindig nem akarja abbahagyni a tanítást, mert még oly' fontos dolgokat nem tudunk, szóval a szünetünkből elvesz 6-7 percet, és nem érti, miért olyan ideges mindenki. Aztán a maradék időt azzal tölti, hogy elmagyarázza, hogy az órának nem akkor van vége, mikor kicsöngettek, hanem akkor, mikor ő azt mondja. Aztán nagy kegyesen elenged minket, mi meg rohanunk, mert maradt kb 1 percünk.<< Biztos mindenkinek van hasonló tanára, szóval nem lehet nehéz elképzelni. 

De úgy összegészében azt mondanám, hogy korrekt az órarend. Bár van 10 óránk is, meg ilyenek, de úgy néz ki, hogy nem lesz olyan igazi szörnyűség - bár ki tudja, hiszen kell legalább egy hónap ahhoz, hogy meg lehessen ítélni. Ráadásul idén csak 34 óránk van, tavaly 35 volt. Mondjuk ebből 15 németül van, tavaly csak 12 volt + 4 angol, de az más, az sokkal könnyebb. Amúgy ma négy osztályfőnöki óránk volt, mégis annyira álmos vagyok, hogy mindjárt összeesek, úgyhogy simán lehet, hogy nincs is értelme annak, amit leírtam.  Ui.: Az állam még mindig nem döntötte el, hogy a szakmai tárgyainkből mikor, hogyan, milyen szinten és miből kell érettségiznünk. Ráérnek még, nem? :D

Nem tudom elhinni, hogy holnap suli van, annyira nem érzem így, hogy még a táskámba se tettem bele a cuccaim (ami konkrétan az alapdolgokat és egy órarendet jelentené), mert semmilyen szinten nincs sulihangulatom. Mert van, aki várja, van, aki nem - de én egyiket sem érzem, nekem olyan "miért beszél mindenki erről? Ja, mert holnap kezdődik? De fura." Aztán öt perc múlva megint elfelejtem. Na, mindegy, majd októberbe valamikor ráeszmélek, hogy iskola van. Amúgy nálam ez nagyon gyakori. Például az egyik barátnőm tegnap mondta, hogy mennyi mindent mondott az osztályfőnökünk a holnapi napról, és én is nyilván ott voltam, de egy szóra sem emlékszek, és ilyenkor mindig tiszta hülyének érzem magam, hogy én csak testben vagyok ott. Na, meg az állandó "mi volt a házi?", "milyen óránk lesz?" kérdések, amikre mindenki kívülről tudja a választ már a második héten, én meg csak a telefonos alkalmazásomból tudom, mert az minden szünetben szól nekem, ami egy nagyon király app, szóval majd idén is le lesz töltve. :D Plusz órák alatt lehalkítja a telefont, szünetekben visszateszi a hangot stb, szóval igazán hasznos. Most pedig pontokba szedem miket csináltam nyáron, legalábbis megpróbálom. Amúgy nem volt mozgalmas nyaram, a tavaly előtti a Volt miatt volt érdekes, az tavalyi Spanyolország miatt, az idei pedig csendes volt, de én nagyon szerettem. Nem időrendi sorrendben írom, mert még csak úgy simán is nehéz összeszedni :D

• Belekezdtem a Cinder-be, de egyelőre abbahagytam, viszont a Forbiddent kiolvastam, és imádtam. Kiolvastam a Korona című regényt is, ami elég limonádé, akár az előző részek, de tetszett. a13
• Befejeztem a Hannibal-t, ugyanis a harmadik évadnál leálltam több hónapig, de végül csak befejeztem, és te jó ég, már csak az utolsó öt percért megérte.
• Nyaraltam az Őrségben családi barátokkal.
• Végignéztem az elsőtől az utolsó részig a Vikingeket. Azt hittem egy évig kell várnom a folytatásra, de kiderül, hogy csak egy hónapot. Micsoda mázlista vagyok.
• Lement a Game of Thrones hatodik évada is, aminek minden percét imádtam, bár remélem, hogy nem fognak drasztikusan egyszerűsödni a szálak GRRM elhagyása miatt.
• Nyaraltam a Balatonnál családdal. Amíg élek nem felejtem el azt a környéket, ahol a házunk volt, mert itt jöttem rá, hogy mégsem akarnék olyan helyen élni, ahol közel s távol egy lélek sincs.
• Voltam gyakorlaton, ahol nagyon rendesek voltak velem.
• A mamámat oktattam számítógép használatra, ami nem kis kihívás.
• Vettünk egy fehér könyvesszekrényt a szobám legeldugottabb sarkába, ami milliárdszor jobban néz ki, mint az előde.
• Elkezdtem nézni az Internátust, ami egy nagyon nagy falat, szóval vonakodtam, de végül örülök, hogy rávettem magam (71 részes, 1 rész minimum 1 órás), mert nagyon megérte, bár még hátra van pár rész. Ja, és szinkronnal kell néznem, ami haláli, majd írok egy listát, hogy miért.
• Több, mint ezer matekfeladatot oldottam meg érettségi felkészülésként, és cseppet sem bántam meg, konkrétan imádtam oldani őket, sokszor akár éjfélig is ezeket csináltam. A probléma akkor volt, mikor abszolút nem értettem valamit, vagy mikor olyat rontottam, mint például 4 a másodikon nekem 8. Meg ilyen hülyeségek. Ja, meg megtudtam, hogy az 1 nem prímszám, és hogy a 0 az egyik feladatban pozitív, a másikban negatív, a harmadikban pedig egyik sem. ._.
• Voltam több magyar koncerten.
• Azt hiszem kitörtem a jobb térdem.
• Egy csomószor találkoztam az egyik barátnőmmel, volt, hogy együtt matekoztunk. Megint rájöttem, hogy nem semmi barátnők vagyunk, konkrétan mintha családtag lenne, olyanok vagyunk egymással. Abszolút nem puszi-puszi-barátnő típus vagyok, szóval nehéz olyat találni, akivel gondolatot olvasol, plusz egymás hülyeségeit annyira toleráljátok, hogy az már vicc. Például mikor meglátja az őskáosz tolltartómat, és rám néz: "Ezt tavaly óta nem pakoltad ki, ugye? Szuper, akkor ezt is nekem kell szeptemberben." 
• A másikat pedig meglátogattam egy tanyán, ami teli volt lovakkal, és egy kiscsikó le akarta rángatni rólam a pólóm. :D
• Csináltam magamnak és a barátnőmnek nyakláncokat. Azt vettem észre, hogy nincs is szinte bolti nyakláncom, mindet magamnak csinálom.
• Új szemüvegkeret, új dioptria. Azóta sem volt rajtam egyszer sem. De remélem megszeretem annyira, hogy állandóan hordani tudjam majd, mert amúgy tök jó dolog látni.
• Az egyik barátom olyan dolgokat mondott el magáról, amiket sosem fogok elfelejteni, mert nem kis bizalom kellett hozzá. Főleg, hogy én egyszer nagyon szemét voltam vele, és ezek után képes volt hatalmas dolgokat megosztani velem.
• Tettem tempered glass-t a telefonomra, ami nagy sikerélmény volt, mert majdnem tökéletesen sikerült. Miket meg nem tanul az ember, ha Youtube-ot néz. 
• Megrendeltem péntekre a szülinapi ajándékom magamnak, vagyis 4 CD-t. Alig várom, hogy ideérjenek.
• Töménytelen mennyiségű Dead by Daylight streamet nézek még mindig, ha háttérzaj kell, vagy ilyesmi.
• Vettem teljesen új tesicuccot (az egyenpólót leszámítva). Decathlonba beszabadultam, és van már rendes futócipőm, ami remélem beválik majd, új tesizsákom, és új tesinadrágom. Sokkal kényelmesebb lesz majd így, az tuti.
• Megrendeltem péntekre a szülinapi ajándékom magamnak, vagyis 4 CD-t. Alig várom, hogy ideérjenek. *-*

Ma szombat van? Kicsit elvesztettem az időérzékem, de semmi baj, már csak egy hét, és nem csak a napokat, de a perceket is számon tudom majd tartani. Kíváncsi vagyok az új órarendre. Tavaly először nagyon kiakadtam rajta, utána a keddeken kívül egészen megkedveltem. (7 órából 5 kemény óra volt, amin mindig dogát írtunk/feleltünk, szóval tiszta ideg voltam egész nap.) Amúgy komolyan a legnagyobb rémálmom, hogy lecserélik a tesitanárt. A mostanit bírom, mert sokkal jobb fej, mint az eddigiek, mert lehet vele tárgyalni, ami az osztályunk legnagyobb tehetsége. Ha őt lecserélnék, akkor maradna ránk valami zsarnok tesitanár. Amúgy a tesitanárok többsége nagyon fura szerzet, a legtöbbet például gyerekek közelébe nem engedném, nemhogy iskolába. Például az általános iskolás osztályfőnököm is tesitanár volt, és olyan mély felelősségérzete volt, hogy nem vette észre, hogy az egyik gyerek majdnem megfullad az uszodában, úgy, hogy durván öt méterre állt tőle, sőt, még neki állt feljebb. De mondjuk az a csaj egy külön kategória volt, egyszer például kiküldte az összes fiút az osztályból, és megkérdezte a lányoktól, hogy kiket utálunk, kiket dobnánk ki az osztályból, rangsoroljuk a fiúkat a pozíciójuk szerint stb. Akkor még le sem esett nekem, hogy ez mennyire nem normális dolog. Aztán kiküldött minket, és beengedte a fiúkat, és velük is felállított egy ranglétrát a lányokról, meg ilyenek. Ez így mostani szemmel beteg, és nem csoda, hogy nem volt osztályközösség, ha még ő is erőltette, hogy mi nem vagyunk egyenlőek, hanem egyes diákok feljebb vannak, mint mások. Aztán rám bízta az osztály kulcsát, ami azt jelentette, hogy mindennap 7 órakor nekem kellett kinyitnom a termet, és minden egyes óra után én zártam, és természetesen nyitottam is. Mert az osztályban akkora értétek voltak, mint mondjuk a rajzcuccok (még csak elektronikus tábla, laptop vagy ilyenek sem, hiszen 5 évvel ezelőttről beszélünk). Na, jó, mondjuk az tény, hogy a Bibliákat nagy számban lopdosták a diákok, hogy ne kapjanak egyest, ha a sajátjuk nem volt ott, ami szerintem nem kicsit irónikus. Szóval nagyon sokáig hatkor keltem, csak azért, és semmi másért, hogy kinyissam a termet, de aztán egyéb okok miatt már nem tudtam beérni reggel 7-re, csak 10-20 perccel később, és emiatt egy csomószor megalázott, hogy egyetlen feladatom sem tudom elvégezni, mert az osztályt nyilván zárva kell tartani, és nyilván a legmesszebb lakó diáknak kell erről gondoskodnia. Amúgy a mostani sulimban sosem zárjuk az osztályt, ahogy semmi más termet sem, pedig van okostáblánk. Én például gyakorlatilag odabent élek, mert a padom dugig van mindennel, mégsem vittek el még soha semmit. Vagyis a táblatörlőszivacsot rendszeresen lenyúlják, de annyi baj legyen. Pedig ez nem elit iskola, mégsem kell tartani a lopástól. Ha figyelsz a saját cuccaidra, akkor nem lesz baj. Ja, meg ugye én térdproblémás vagyok kiskorom óta, és az orvosoknak fogalmuk sincs, hogy miért szar a térdem, szóval hatodik év végén úgy döntöttek, hogy begipszelik, hátha attól jobb lesz. És ugye ez azt jelentette, hogy a komplett bal lábam be volt gipszelve, szóval járni sem tudtam, nemhogy beülni a templom padjaiba, ahol maximum 30 centi hely van, szóval nem tudtam elmenni az évzáróra, és az osztályfőnököm leordította a tesóm fejét, hogy mertem ezt megtenni. Aztán nyolcadik év végén mindenki megjelölhette, hogy hova akar felvételizni, és ezeket egy lapon kellett leadni. Ugyebár az iskolák szakjainak van egy számsora, ami csak és kizárólag arra a sulira és azon belül is arra a szakra vonatkozik, tehát nem lehet eltéveszteni, úgyhogy anya csak azt a számot és a suli nevét rövidítve adta meg (mert amúgy 20 szóból áll, és nem szükséges külön megadni). Szóval a tanárnő megüzentette velem anyának, hogy amennyiben nem analfabéta, nyugodtan mozdítsa meg a kezét, és írja le az iskola teljes nevét, hiszen lehet, hogy annyira hülye, hogy elírta a számsort, és akkor még a végén rossz suliba felvételizek. De ezzel nincs vége, tudnék még mit mesélni róla, de szerintem ez a kis ízelítő kellően bemutatja, hogy miért hagyott bennem mély nyomot. Amúgy szerintem ő az egyetlen ember, akitől undorodom. És de jó, hogy ez a téma csak úgy feljött, ahogy a sulira gondoltam, meg a szörnyű tesitanárokra :D De szerintem a legtöbbjük komolyan bosszút akar állni a diákokon, másképp nem értem, miért lenne érdekük, hogy ráerőltessenek a gyerekekre olyanokat, amiket a rémálmaikban sem mernek. Pl. az egyik barátnőm retteg a szekrényen, és arról kellett volna lebukfenceznünk, és erőltette a tanár, holott az egyik osztálytársunk magára rántotta a szekrény legfelső részét, a másik pedig rosszul esett, és a nyakára érkezett. Szóval ez non-sense. Én nem lennék jó tanár, mert a rosszabbakhoz nem lenne türelmem, de a különség köztem és köztük annyi, hogy én nem is megyek annak. :D (Ui.: Pedig esküszöm volt, hogy gondolkoztam rajta:D) Ui₂: már csak 5 teljes napom van 17 évesként 

Hannibal. Komolyan meg kell nézni, ha nyitott vagy az ilyesmi sorozatokra, mert ez az egyik legjobb rendezésű dolog, amit valaha gyártottak, ráadásul hihetetlen szépen van felépítve. Amúgy én azt hittem, hogy ez Hannibal hadvezérről szól, szóval az első évad első részének elején körülbelül 10 percig azon gondolkoztam, hogy "ez miii?" és "hogy kerülünk vissza a múltba?". Amúgy ilyen sűrűn előfordul nálam, mert nem feltétlenül szoktam utánaolvasgatni semminek, hanem ha valami megtetszik névről, vagy hallásból, akkor tíz perc múlva elkezdem nézni, és lesz, ami lesz. Szóval miről szól igazából a Hannibal?

Dr. Hannibal Lecter egy igazi zseni, aki mindig mindeki előtt jár öt lépéssel, és legfőbb motivációja a kíváncsisága. Példamutató lehetne, azzal az egy kivétellel, hogy intelligenciáját arra használja, hogy megússza az összes gyilkosságát. De nem csak egyszerű sorozatgyilkos, ugyanis az áldozatait feltálalja magának - vagy éppen vacsoravendégeinek. Eközben a rendőrség nyilván őt és számos egyéb gyilkost is keres, a nyomozóbrigádnak pedig maga Dr. Lecter is a tagja, ugyanis ő Will újdonsült pszichiátere. Will azért vesz részt a nyomozásokban, mert együttérzése lévén képes megérezni, hogy egy-egy gyilkos hogyan és miért ölte meg áldozatait. Ha pedig egy ilyen ember kerül össze egy gyilkossal, akkor csak idő kérdése, míg megsejti, hogy valami nincsen rendben.

Ha valaki nem bírja a vér, vagy a groteszk és igen durva gyilkosságok látványát, akkor itt fogja meghúzni azt a bizonyos határt, mondván "köszönöm szépen, elég volt". Én azért kezdtem el nézni, mert ez híres a kegyetlenségéről, és érdekelt miért. Sokkal brutálisabb esetek vannak itt, mint mondjuk egy Dr. Csontban, és a képi árbázolást össze sem lehet hasonlítani. A többi nyomozós sorozattól nem csak ebben tér el nagyban, hanem abban is, hogy itt nem az ügy megoldása az elsődleges szál, hanem a szereplők háttértörténete, tehát azok hétköznapjai, és hogy hogyan bírkóznak meg a gyilkosságokkal. Ez egészen addig így megy, amíg végül teljesen háttérbe nem szorul a rendőrségi élet. Én mindenkinek ajánlanám megnézésre, de csak ha nem zavar a vér, a brutalitás ábrázolása, plusz az, hogy rengeteg metafora és nem egyértelmű dolog található benne. Szerintem vissza fogom majd nézni pár éven belül, ami nálam nagyon nagy szó.

Ha az augusztusomat egyetlen szóval kellene jellemezni, akkor az a "Vikingek" lenne, ugyanis ezt a sorozatot daráltam le hihetetlenül gyorsan. Nagyon a szívemhez nőtt, és most konkrétan nem is tudom, mit kezdjek majd magammal, hogy ma megnéztem a legutolsó részt is, és 2017-ig kell várnom a folytatásra. (Javítás: most tudtam meg, hogy ősszel jön a folytatás, pedig jövő tavasszal kellene jönnie. Hogy lehetek ilyen mázlista? :D) Ez a sorozat amúgy hű a nevéhez, tehát valóban vikingekről szól, az ő életüket és hódításukat mutatja be a 800-as években.

Ragnar Lothbrok egy farmon él családjával, és annyiban tűnik ki a többiek közül, hogy hajtja a kíváncsiság és a világ megismerése, és nem fél attól, hogy kihajózzon a tengerre, ami akkoriban kész öngyilkosság volt, mert az eltévedt hajók csak ritkán értek haza. Mivel Ragnar tudomására jut egy új mód, ahogyan tájokozódni lehet a tengeren, ezért a grófja engedélye nélkül is belevág egy fosztogatóhadjáratba, melynek sikere még több útra buzdítja.

Ebbe is úgy kezdtem bele, hogy nem tudtam róla gyakorlatilag semmit, de itt azt kaptam, amire számítottam. Az első pár résznél még nem teljesen tudtam hova rakni a történetet, de aztán nagyon hamar belerázódtam, és rengeteg szereplő a szívemhez nőtt. Jelenleg 4 évada van, és nem lehet nem megemlíteni, hogy milyen fejlődésen estek át a karakterek, vagy éppen hogyan épültek le. Baromi érdekes volt nézni, ahogy halad előre a történet, főleg, hogy alapból szeretem a vikingeket, Norvégia pedig mindig is a szívem egyik csücske volt, szóval épp ideje volt elkezdenem ezt is. Amúgy a sztori igaz történet (vagy legalábbis azon alapul), ugyanis utánanéztem, és tényleg léteztek a szereplők, és valóban úgy, ahogyan itt is láthatjuk őket, már amennyire egy ~1200 éves történetet fel lehet eleveníteni. Szóval ez is jócskán nézésre érdemes.

Most hoztam a Forbidden-ről bejegyzést, hamarosan pedig a Hannibalról és a Vikingekről is szeretnék, szóval nem is baj, ha kicsit vegyesedik a blog a tesztektől, és nem 3 ajánlás lesz egymás után. Szóval mára hoztam megint egy tesztet, ami szintén 100 kérdésből áll, és Amy hívott meg rá. Amúgy vicces, mert mikor megnyitottam a Semicolon-t, nem terveztem különösebb személyes információkat megosztani, most meg már centire lehet tudni a magasságom, meg mindenféle ilyesmit. '-' Amúgy több kérdés ismétli önmagát tegnapról, úgyhogy ezeket szimplán kivágtam :D

4. Loptál már utcatáblát? Négy éves korom óta hobbim a Stop-táblákat gyűjteni. Már huszonhárom van itthon, és nem tervezek megállni, amíg a rendőrség le nem fülel.