Mivel viszonylag sok sorozatot láttam már, ezért ideje volt megosztanom veletek az összeset röviden. Oldalt a többi menüpontnál a "Sorozatok" fülre kattintva érhetitek el. Eddig összesen 23 különböző történet, vagyis 18 különböző Tv-show került fel, ugyanis ha jól számolom, ez az összes, amit valaha láttam. Elképzelhető, hogy néhányat kihagytam, és ha így van, akkor azt természetesen pótolni fogom. Úgyhogy ha keresel valami újat, akkor ezentúl útba ejtheted a Semicolont, hátha találsz valami szimpatikusat.

The Shannara Chronicles. Már egy jó ideje befejeztem, de mivel mindennap "folyamatosan dogát írunk" nap volt a suliban, ezért nem jutottam el odáig, hogy írjak róla bármit is, mert nem volt kedvem. Szóval itt vagyok, és jelentem, hogy sikerül kettő nap alatt ledarálnom ezt a szériát is, és minden pillanatát élveztem, annak ellenére, hogy közel sem egy tökéletes sorozatot láthattunk. 

Évezredekkel civilizációnk pusztulása után bolygónkat - amit ekkor már Négyföldként ismerünk - az emberek mellett trollok, gnómok és elfek lakják. Utóbbiak közé tartozik a Shannara-család, akik felmenőik révén olyan természetfeletti képességek birtokosai, amelyek segítségével döntően befolyásolhatják a világ alakulását. A világét, amit most rég feledésbe merült, sötét erők fenyegetnek. A gonosz ellen három, egymástól gyökeresen eltérő személyiség fog össze: Amberle, az elf hercegnő, a Shannara-család utolsó leszármazottja, a félig ember, félig elf Wil és Eretria, a bandita. Küldetésük, hogy megmentsék a világot - ám eközben saját félelmeikkel is meg kell küzdeniük. [x]

Mikor jelent meg az első trailer? Körülbelül decemberben, de nem vagyok biztos. Akkor megnéztem, és megállapítottam, hogy kíváncsi vagyok rá. Aztán januárban megjelent az első duplarész; letöltöttem és... Végül csak a vele egy időben megjelenő Shadowhunters-t kezdtem el nézni, szóval khm, múlthéten vettem elő legközelebb a Shannarát, de még így is csak pár hónapot késtem. Abszololút nem bántam meg, hogy teljes két napot töltöttem a nézésével, mert sokkal jobban élveztem, mint gondoltam volna. Állítólag a sorozat hatalmas copy a Gyűrűk Uráról, de erről nem tudok nyilatkozni, mert még sosem láttam/olvastam a Lord of the Rings-t, de ami késik nem múlik. Amúgy érdekes, mert bár tetszik, és szeretem, de mégsem érzem a magaménak, szerintem ha valaki megérdezné, hogy "Szereted a Shannarát?" valószínűleg azt mondanám: "Mit...? o.O Ja... Igen!". Valószínűleg azért nem tekintem annyira a magaménak, mert nem igazán barátkoztam össze a képi világával. Vagyis a tájak nagyon tetszettek, de néhol annyira olcsó volt az egész, hogy sírni tudtam volna. Pont ezért féltem, hogy a Teen Wolf után vajon erre a sorozatra mennyit fog majd költeni az MTV, mert a TW-ben például a farkasok úgy néznek ki mint egy világító szemű, vérszomjas plüssmedve (x) vagy mint egy ráncos bőrű pajeszos manó (x). Szóval mikor megtudtam, hogy a Shannara démonokkal, gnómokkal, elfekkel tűzdelt világra épít, akkor már tartottam attól, hogy ezek hogy fognak kinézni. Az elfek kaptak hegyes fület, azzal nem is volt semmi gond, de például a gnómok egyszerűen tragikusan néztek ki, de ezt elmondhatnám a trollokról is, vagy éppen Dagda Morról is. Szóval ezzel nem voltam kibékülve.

Továbbá sokszor fordult elő logikátlanság, gyerekesség, ezért az jutott eszembe, hogy a történetet talán tanmesének számták, csak színesítettek a világon, és lett belőle egy Shanna krónikái. Szóval ez a két hiba nekem elég ahhoz, hogy ne nézzek valamit, mégis maradtam. Miért? Azért mert Wil volt benne, meg a tündérarcú Amberle :D Halál komolyan, Wil elég húzóerő volt a két szép szemével, hogy maradjak, és megszeressem az egészet. Ha nem ő lett volna, hanem mondjuk egy negyvenes pasi, akkor talán az első részen se jutottam volna túl. De ezzel nem vagyok egyedül, olvastam máshol is, hogy a legtöbb férfi a gyönyörűséges Eretria és Amberle miatt nézte végig.

Bármennyire is negatívan hangzik az eddig leírt szövegem, mégis nagyon élveztem a történetet. Nyilván fele annyit sem vártam el tőle, mint mondjuk egy számomra etalonná avanzsált Game of Thrones-tól, de a lényeg, hogy tetszett, és örültem, hogy végre rászántam magam. 

Vámpírrajongó vagy? Akkor ideje megismerned a Moonlight című sorozatot, ami kötelező darab minden fannak. Nem csöpögős, nem idegesítő, nem húznak mindent öt részen keresztül, és napok alatt végig lehet nézni.

Mick St. John évtizedek óta vámpírként él, ugyanis a felesége a nászéjszakájukon átváltoztatta őt, majd később elrabolt egy ártatlan gyereket, hogy egy háromtagú családként élhessenek tovább. Mick kiszabadítja a kislányt Coraline karmai közül, majd az égő házban hagyja meghalni a kiszámíthatatlan feleségét. Telnek az évek, és a kislány, Beth felnő, és riporterként dolgozik egy hírközlési cégnél, ahol elsősorban halálesetekről tudósít. Mick, mint magánnyomozó kimegy egy gyilkossághoz, ahol azonnal felismeri a nőt.

Összesen 16 részből áll, vagyis szó szerint pár nap elég, hogy valaki végignézze. Én is ezt tettem az utóbbi néhány napban, szóval mostmár kijelenthetem, hogy harmadjára is megnéztem. Először körülbelül 10 évesen láttam, majd 12, most pedig ugye 17 vagyok, de még mindig ugyanannyira tetszett, egyedül a nézőpontom változott, hiszen mikor kiskoromban láttam, akkor sok dolgot észre sem vettem, felületesen néztem - egyszóval teljesen gyerekszemmel láttam a dolgokat, szóval hatalmas élmény volt mégegyszer átélni a szériát, mert körülbelül az én korosztályomnak szól, nem pedig kicsiknek. 

A vámpírokról annyit, hogy ugyanolyanok, mint bárhol máshol, de csak ők a természetfeletti lények, tehát nem kapunk farkasokat, boszorkányokat, hasonmásokat, manókat, törpéket és jetiket, mint mondjuk más vámpíros sorozatban, ahol már maguk a készítők nem tudják, hogy kicsoda maradt meg embernek a városban. Szóval itt is kapunk pohárból vérivást, itt sem bírják a napsütést és a meleget, emberfeletti erő és érzékszervek stb mind megvan. Természetesen sablonokba is belefuthatunk, mint a másik folytonos megmentése vagy a szerelmi sokszög, de itt még egy teljesen izgalmas formában vannak jelen.

A nyomozások a gyilkosok után izgalmasak, például a 8. rész a mai napig az egyik kedvencem, de a 15. epizódban is átélhetünk egy kisebb sokkot, és még sorolhatnám. Szóval ha bírod az ilyeneket, akkor feltétlenül nézd meg.

Mikor azt mondom, hogy valami brutális, akkor azt komolyan gondolom. És most hogy megnéztem a Walking Dead visszatérő epizódját egyszerűen csak arra a szóra tudtam gondolni, hogy brutális. Egy perce fejeztem be, és már jönnöm kellett ide megírni a véleményem, mert gyerekek, ez nem volt semmi. Itt ebben a kis részben semmi konkrétat nem mondok el, hogy még csak véletlenül se csípjen el senki egy spoilert sem, de úristen, én még mindig a rész hatása alatt vagyok, ezért még a szokásosnál is több értelmetlenséget olvashattok majd ebben a bejegyzésben. Először is nagyon sok szereplő halt meg, vagy került durván életveszélybe. Ez mondjuk a TWD táján mindennapos, de ilyen szinten még sosem volt. Az egész epizód alatt csak néztem előre és folyamatosan jöttek a sokkok, nagyon feszült hangulatú volt. Én megértem, ha valaki nem bírja a Walking Dead-et, mert egy szálon fut a cselekmény, és az egésznek annyi a célja, hogy túléljék. De közben azért nem egy dolog történik, és vannak benne nagyon unalmas részek, mikor semmi nem történik vagy nem haladunk előre, és vannak benne székhez bilincselő epizódok is - és ez az utóbbi egyértelműen az volt. Az eddigi legjobb rész, és ezt az imdb is tanusítja. Ha SPOILERESEN szeretnéd elolvasni az véleményemet, akkor csak kattints a bővebbenre.

Holnap írok egy összefoglalót a 2015-ös évemből, ma pedig hozok nektek egy ajánlót, méghozzá a Game of Thrones-ról. Nálam ez az egyetlen 10/10-es sorozat, bőven megelőzve minden más általam látottat. MIRŐL SZÓL? Westeros egy hatalmas terület, aminek uralkodója Robert király, a trónbitorló. Segítője meghalt, ezért felutazik Észak legjelentősebb városába, Deresbe, hogy megkérje az ottani urat, aki egyben az egyik hű barátja, hogy legyen ő az új segítő. Lord Eddard Stark végül igent mond, és két lányával együtt a fővárosba költözik, miközben egyik fia, Jon Snow elhatározza magát, hogy Westeros legészakibb pontjára, a Falhoz megy szolgálni. Az új segítő új helyzetet is teremt, a családok közti ellentétek pedig egyre fokozódnak. Az egyre nagyobb káosz közepette a Vastrónért folyik a harc. ~ Nem tudom, ez mennyire volt figyelemfelkeltő, szerintem semennyire. Ha azt mondják nekem, hogy nézzek meg egy trónért folyó küzdelmet, egy politikai drámát, akkor azt mondanám, hogy "Pfuj, hagyjál már békén az ilyenekkel." De nagyon nagy szerencsémre mégis elkezdtem nézni a GoT-ot.

ELŐNYÖK: Ez nem az a világ, ahol a jó győz, a rossz veszít. A szereplők nem gyönyörűek és tökéletesek, hanem valóságosak. Az egyik legcsodásabb a karakterekbe, hogy olyanok, mint te meg én - hibákat követnek el, és még csak véletlenül sem sablonosak. Nincs olyan, akit mindenki egyértelműen utál, de olyan sincs akinek minden tettét szeretni lehet. Nem egy szereplő köré épül minden, hanem több száz karakter van, amiből 5-10 kimagaslik, de akármikor el is bukhatnak.

NÉZD MEG, HA:
- Ha érdekelnek a középkori történetek
- Ha igazi, mesterien megmunkált világot akarsz látni
- Ha szereted, ha millió szál fut össze
- Ha szereted félteni a kedvenceid életét

KERÜLD EL, HA:
- Prűd vagy :D
- Ha nem bírod nézni a vért, a halált (emberek és állatok halálát egyaránt)